Eldobott kincseink

Talán mára eljutott népünk arra a szintre, hogy megértse, kifosztották, kirabolták. Vagyonát elherdálták és a bőrét legalább hétszer lenyúzzák az adókkal, járulékokkal, illetékekkel, hitelekkel, kamatokkal. Sok tragédián keresztül, tönkrement életek során, a megélhetés elvesztésekor lassan nyílik a magyarság szeme. Látja már, mindenét elvették. Szomorú ez a sors, de ennek így kellett történnie, hogy végre megértse ez a nép hova jutott. Sokakban még most sem érett meg, mitől hálátlan a magyar élet, miért fogy a magyar, miért nincs a fiatalokban a természetes vágy életük tisztes összekötésére. Hajlamosak vagyunk elintézni azzal, hogy ha nincs megfelelő anyagi biztonság, nem szaporodik egy nép.

Ez nem igaz! Történelmünk folyamán számtalanszor került nemzetünk a végpusztulás határára, mégis a legnehezebb időkben is eleget tett az isteni törvénynek, és létszámában gyarapodott. Elég, ha csak a megcsonkított trianoni időszakra gondolunk. Apáink, nagyapáink 6-10 gyerekes családokban nőttek fel, pedig akkor igazán nem volt semmilyen „szociális háló”. De volt tisztesség, szorgalom és a nemzetet képviselő és irányító kormány.

Népünk szaporodása nem politikai és nem gazdasági kérdés.

Ahhoz, hogy egészséges és ép lelkű gyermekeink legyenek, akik továbbviszik szép és büszke nemzetünket, ahhoz csodálatos, lélekkel rendelkező magyar környezet is szükséges. A madárdalos erdő, ahol a fák törzsükkel gyógyítják az emberi testet, erősítik gerincét. A mezők, a rétek, melyek színükkel és illatukkal táplálják a lelket. A csalitok, folyópartok gazdag, buja levegője és a vizek táplálják az érzelmeket. A mocsarak, lápok titokzatos lényei, a félelmetes hírű helyek megmozgatják a gyermeki képzeletet. Az ódon várak, kastélyok bolyongó szellemei, akik megtanítanak a múlt tiszteletére és erkölcsi példát adnak a hazaszeretetre.

Hol van ezeknek a kincseknek a megbecsülése?

Gondos tanítások elterelték a figyelmet kis hazánk eme csodáiról, a titokra szomjazó gyermekszíveket, pedig idétlen rajzfilmekkel, borzalmas mesékkel a televízióhoz kötötték és megmérgezték tudatukat a számítógép démonaival, melyek testi és lelki betegséget okoznak. De nemcsak a természet szépségeitől, a tiszta levegőtől, az egészséges mozgástól szakítottak el bennünket!

Ezer éve folyik a lélek megmérgezése a hazugságokkal, a tév-tanításokkal. Népünk egészséges lélekkel, csodálatos világképpel rendelkezett, hiszen állandóan kapcsolatban volt azzal a teremtő szellemvilággal, ahonnan őseit is kapta. Tudjuk, amikor e nemzetnek szüksége volt kiemelkedő vezérre, tanítóra, igazságos királyra, Ősurunk hatalmas teremtő erejéből kilépett az a hős, aki megmozdította a nemzet sorsát, előre vitte a haladást, megtestesítette azt a szellemi tudást, ami egy nép, népfolyam életét segíti, táplálja.

Népünk hiedelem- és hitvilága csodálatosan teremtő erejű!

Tudták és szerették az egyetlen, hatalmas Teremtő Atyát, akinek megnyilvánulásai ott voltak a hétköznapjaikban. Nem félték az Istent, mert a félelem nem engedi meg azt a fajta csodás összetartozást, mely népünket összekötötte a Teremtő Istenével, az Égi Édesatyjával. Az Egyetlennek a támogató megnyilvánulása volt a népet éltető négy elem, akiket hívtak Tűzistennek, Szélatyának, Megtartó Anyának (Földanya), vagy Vízanyának. Amikor szükséges volt, az Égi Atya ott volt a Viharistenben, a Hadak Urában, és a Láncos Miklósban. Népünk gazdag képzelete szépséges és jóságos lényekkel népesítette be a körülötte lévő világot, akik mind a Nagy Teremtő Isten megjelenései voltak, s az Ő szeretetereje által éltették népünket. Védték az erdőket, mezőket. A fák, a vizek szellemei, az embert égen-földön segítő jóságos tündérek, az állatokat istápoló, védelmező lények. Nem féltek a halottaiktól, hiszen tisztában voltak vele, hogy elődeik lelkei tisztulás után körülöttük vannak és segítik őket. Tisztelték, és hálásak voltak az őseiknek, és nemcsak a közvetlenül megelőző egy-két nemzedéknek, de népünk kezdeteitől élt összes őseikre is hálával emlékeztek. Azokra, akik megteremtették a nemzetet. Akik hazát szereztek. Akik szorgalmas munkával anyagi javakat hoztak létre, és meghozták azokat az erkölcsi törvényeket, társadalmi kapcsolatokat, amelyek megőrzik a nép egységét és összetartják a nemzetet. Nem kellettek nekik angyalok és ördögök, mert hétköznapi létükben tudtak különbséget tenni a jó és a rossz között. Tudták, hogy tetteiknek következményei vannak, ami visszahat rájuk, és nem a megbánást követték, hanem nem vétkeztek. Nem ítélkeztek, és nem működött a megbocsátás, mert az a megengedés lett volna. Nem kellett a megváltás intézménye, mert mindenki csak magát válthatja meg azzal, ha felismeri bűneit, tévútjait, elutasítja azokat, többé nem teszi, és aki ellen vétkezett, annak segített helyrehozni a következményeket.

Aztán bekövetkezett Géza és István kora, amikor a nemzet tiszta, egészséges lelkét erőszakolták meg a tévtanokkal. Elvették a hitét, és megölték a kapcsolatát Teremtő Égi Édesapjával, és Teremtő Anyjával. A Sólyom is üldözött lett, mint a „pogány” napjelkép. A templomokban szent pártus jeleseiket átkoztatták a néppel imába (!) foglalva. Eltiltották a természetet megszentelő rítusaitól, a ligetek, vizek mellett égő tűz mellől hideg, rideg épületekbe terelték őket. A Teremtő Anyából, Boldogasszonyból (Ba-u-dag) Szűz Máriát csináltak, éltető Napatyánkat felváltotta a félelmetes, bosszúálló isten személye. A sumírok az égi lényeket, az isteneket „dingir”-nek nevezték, ők lettek a mi tündéreink, akik a magyarságot és elődeit minden síkon segítették.

Ezt a segítő szellemi erőt nyomták le ártó, rontó szépasszonyokká, akik az ember lényeket gyötrik, kínozzák. Ügyes! Egy ilyen hiedelemben senki nem fordul a tündérekhez, tehát egy segítőnkkel kevesebb van!

A tudókból, gyógyítókból és füvesekből boszorkányokat alakítottak, míg Teremtő Atyánk földi szolgáit, a táltosokat pogány istengyalázóvá tette az új hit. A szellemi tudás erejével bíró, a vassal-fénnyel dolgozó, és a jószágokhoz is értő, „tudó” kocsisokat, kovácsokat rontó emberekké kiáltotta ki, akiktől jobb óvakodni.

Népünk csodálatos és hatásos gonoszűző szokásait ostoba zajolásnak nyilvánította a „nemes” néprajztudomány, míg az év meghatározott napjaihoz kötődő termékenységet segítő szokásokat, a hétköznapi varázslásokat babonává alacsonyította.

Az erős hatásos óvó és termékenyégi varázslásnapokra oktalan cselekményük és magatartásuk miatt meggyilkolt halovány szentek napját állították, akiknek bánatos energiája letompítja az adott nap erejét, tüzét, hatását, mely népünk életében segítő erőket mozdítana meg.

A jóságos, öreg, bölcs Láncos Miklóst, aki december idején járta a falut, a fonókat, és tanácsaival segítette az embereket, már a lánccsörgetés miatt is rossz szemmel nézték „tudósaink”. Pedig a lánc az összekötés, a szeretet láncolata, az ősök láncolata, a csörgetés pedig az egyik legjobb tértisztítás. Láncos Miklósból tehát lett az idétlen krampusz, aki már nem a varázsvesszőt osztogatja a világ jobbítására, hanem virgácsot ad, hogy verekedjetek! Láncos Miklós helyét pedig átvette a szlovák vagy cseh szó, a Mikulás, vagy a kommunista, lelketlen Télapó.

Hasonlóképpen eltorzult a téli napforduló is, ami mára nyáladzó, szeretetünnepnek csúfolt esemény lett, jó sok ajándékvásárlással, hogy a nép költse a pénzét, s ne a Fény születésére várakozzon, hanem rohangáljon.

Eredetileg Napisten születését ünnepelték december 21-én, majd három nap múlva őseink sólymokat röptettek, melynek jelképes tartalma szerint a sólymok és a tüzes celőkék emelik a megszületett Napot égi útján, hogy fénye erősödjön és borítsa be világunkat. Igen, ez a legnagyobb ünnepe őseinknek. Az együttlét, a szeretet, a hagyományok, a varázslások gyakorlásának az ideje.

Az még nem is baj, hogy Jézus születését erre a napra teszik, pedig nem ekkor született. Jelképileg belefér, hiszen Jézus, a Fény Fia, és a Fény születése nem zárja ki egymást. De ez a sok propagandista ének és vers, amivel szabályosan lenyomják Krisztus Urunkat a jászolba, szalmába, állatok közé, az bizony kemény propaganda. Így lehet a büszke és nemes pártus herceget hitelteleníteni, és egyben a szegények szívét a jászolban született kisdedre irányítani, akik majd utolsó fillérükig adakoznak ennek a képnek a megtartásáért.
Ünnepeljük Szent (?) István király napját, vagy az alkotmány napját, nevezett munkaszüneti napot, holott ez a nap az új kenyér tiszteletének és megköszönésének a napja lenne. Az alkotmány pedig csak egy emberi tákolmány, a Szent Korona Tan helyett.

A húsvét nem az isten meggyilkolásának ünnepe, hanem a kikeleté, a termékenységé, az újjászületésé. A pünkösd, őseinknél az Égi Tűz ünnepe a megtermékenyített kikelet szárba szökkenése, a tavasz termése. Az ősök tüze, és kapcsolat szent elődeinkkel. (ispilángi cérna) A közösségbe való bemutatás, és a gyermek befogadása a közösségbe, vagyis a gyermekek Napbemutatási szere, amikor is az ősi névadás szerint megkapják azt a nevet, mely egész életükben kötelezi őket. Bemutatják Napatyának, és magyarrá fogadják a kisgyermekeket, az új jövevényeket, ősurunk emberajándékot.

Drága magyar véreim!

Csodálkozunk, hogy lélekben sivárak, anyagiakban nincstelenek vagyunk?

A Géza-István fordulat írástudatlanná tette ezt a népet. Addig mindenki tudott róni, mert az elszámolást meg kellett egymás között csinálni. Nemzet szinten a törvényeket, a birtokviszonyokat, történelmet, gyógyító tudást feljegyzéseket a rovott pálcák őrizték. Aztán a „nemes” Gizella, István felesége felégettette az a központot, ahol ezeket a rovásokat őrizték, majd először pénzért gyűjtötték be a rovásokat, később fejvesztés terhe mellett. A múlt végképp eltörlése került!

Az írás tudása a papság kezébe került. Még a főurak, a nemesek sem tudtak írni mindenkor. El lehet képzelni, hogy a kolostori történetírásnak mi a valóságtartalma népünkről, történelmünkről, hitünkről, és milyen célt szolgált ez a fordulat.

Elmélkedjetek ezeken a dolgokon!

Ha pedig éreznétek a régmúlt szépséges kincseinek hiányát, keressétek azokat, mert még fellelhetők!

Bennünk van!

Az ősi vér még tartja a hatalmas szellemi tudást, és mi vagyunk az örökösei!

Ne hagyjátok elveszni!


--
"Ha tudod, hogy egyszerű, akkor könnyen megvalósítható,

de ha azt hiszed, hogy bonyolult, akkor sosem lesz elérhető"

Egy sennin mondása