Csaba testvér intelmei Székelyföldről...

Felvetődött a blogon, hogy jó-jó a problémákat feltártuk, de mi a megoldás? Kiveséztük a Rotschild birodalmat, lelepleztük Orbán Viktort, rendben, de hogyan tovább? Hogy lehet szembemenni egy egész világot leigázni szándékozó hatalommal?

Lehet, hogy tőlem szokatlan az alábbi bejegyzés, illetve annak mondandója, hiszen a szerzője nem én vagyok, de meg kell mondjam Nektek, hogy ez lesz a jövő, ha a magyar életben akar maradni. Nincs más választás. Az erőszak nem megoldás semmire, pedig a hatalomnak az a legfőbb vágya, hogy az utcákon lássa már az embereket. Kell még egy 2006, vagy ezúttal ravaszabbak tudunk lenni?
Nincsenek többé "nemzeti" pártok, ne reménykedjen senki többé, hogy a következő választások után jobb lesz. Egy frászkarikát lesz jobb. Jobb akkor lesz, ha magunkba tekintünk és megfogadjuk Csaba testvér intelmeit, amit a bevezető soraim után beillesztek ide. 
De tévúton jár az is, aki dimenzióugrásoktól, rezgésektől és a misztikus 2012-től várja a megoldást.
Teljesen mindegy, hogy ki miben hisz, nem feltétlen kell Istenbe hinni ahhoz, hogy minél több magyar ezt az utat válassza, elégséges lehet, ha magunkba hiszünk, és bízunk, hogy képesek vagyunk ezt megtenni.
Mindenki nehezen adja fel önszántából a saját kényelmes életét, de higgyétek el nem lesz más választásotok. Vagy megteszitek ezt minél előbb felkészülve, elszántságból, vagy a valóság kényszerít majd rá benneteket. Ez utóbbi jóval fájdalmasabb és áldozatokkal terhesebb lehet. 
Hát fogadjátok meg az intelmeket, sőt fejlesszétek tovább azokat:

Román államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből élünk. Mindenki

látja, hogy a nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat, pl.

Görögország, Írország, Portugália... De azt is láttátok, hogy mi történik

Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, az angol modern

oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit nem kímélve

gyújtogatnak, szétvernek mindent. Tudjuk, hogy globalizálódó

világunkban, félő, hogy mint minden, előbb - utóbb hozzánk is begyűrűzik.

Elgondolkodtató!

Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni fog. 
Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem

külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között.

Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás.

Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból

kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani

azoknak, akiknek jónak látja. Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a kanyart

lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan

átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a

nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak

fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre

kell tudatosan felkészülni!

Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, - ezt

jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell
felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a

jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem

véletlenül szerveztük meg a \"pusztai vándorlás hete\" elnevezésű tábort

Szovátán! És az \"Ábel a rengetegben\" nevű tábort is nagyon tudatosan

terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég

hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a  csak a mát látó hatóságok

mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent József-i

értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk és jó végre kell

vinnünk.

E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:

1.  Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert
művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon

sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a

paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire

zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba

eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű oktatási célunk.

Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja kérni, és

az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok szép

kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy ebben az

irányban sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink a földből, az erdőből

éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is! Előrelátó bölcs

gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait itt

Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a gyermekeinket! Ez még

fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen elméleti oktatása.

2.  A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra. 
Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és

napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és

biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat.

Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit

együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által

megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt

kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása

mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit? És

főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az

élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják majd

őket bezárni?

3.  Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a

gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a

nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba,

tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli

állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett

gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom

hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla

megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.

4.  Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A

fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat biztatom, hogy

nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek

engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy

megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen

önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton

jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak,

erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.

5.  Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy

forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához,

locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az

irányban. Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a

vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit

tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos,

fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a

csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani ott

ahol nem vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a

gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át. Ebben az irányban minden

javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit,

hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni irásban, hadd

tanuljunk egymástól! Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és

gyermekeinket is abba belenevelni.

Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de

fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell

pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem

bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell készülni

a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a

böjtje.

Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.

Kraft