Társadalmunkra jellemző egyre inkább észlelhető és emelkedő tudatosság következtében érdemes és nélkülözhetetlen megvizsgálnunk a jelenlegi társadalmi berendezkedéseinket, melyeket – ezt nagyon fontos belássuk – nem mi találtunk ki, és nem utolsó sorban ezért nem érezzük túl jól magunkat bennük (legalábbis néhány száz millióan).
Az általános vélekedés jelenünkről, hogy az „információ korát éljük”. Ez lefordítva annyit jelent, hogy egy hétköznapi embert is már jóval több információ ér naponta, mint amit fel tudna dolgozni, hát még azt az embert, aki kutatja, keresi az igazságot. Ennek figyelembe vételével nem árt, ha átgondoljuk, hogy az a rengeteg tudás és okítás, médiahír, a televíziók, rádiók, újságok, internet által közölt információ, amit tanuló éveink, majd felnőtt éveink során kapunk – mit kapunk, egyenesen ránk zúdítanak! - , nem-e inkább káros, mint hasznos az szellemi fejlődés tekintetében. Egy gyors példával élve: nagymamáink mai napig kívülről fújják a megtanult verseket, míg a mai gyermekek egyet sem jegyeznek meg hosszútávon, mert az agyukat teletömik „temporary internet file” –okkal. Az embereket bombázó információ zuhatag igen nagy része hamis, vagy manipulált, és nem elhanyagolható mértékben visszafogja a szellemi fejlődést. Ennek a szándékos visszatartásnak is bizonyára oka van, melynek igyekszünk a nyomára bukkanni ebben az elemzésben.
A „modern” történetírás legnagyobb rákfenéje, hogy szinte csak a helyfoglalások és a háborúk dátumai határozzák meg a történeti vonalát, csupa lexikális ismeretanyagot közöl, de az események motivációját, ok-okozati összefüggéseit, a mögöttes érdekeket, szándékokat, a társadalmi háttér-összefüggéseket már nem taglalja. Nosza!
Korunk két nagy uralkodó (!) társadalmi létformája a kommunizmus és a kapitalizmus. A Föld országait immár évszázadok óta igyekeznek beterelni valamelyik rendszerbe – és nem lehet nem észrevenni ezen rendszerek közös gyökerét, valamint azt sem, hogy alapjában véve hibás kóddal rendelkeznek.
Mindkettő más módszerekkel, de tulajdonképpen ugyanazt az egységes mintát igyekszik létrehozni az általa uralt ember-milliókon, csak míg az egyik rétegek nélküli materialista munkásosztályt, addig a másik rétegek nélküli materialista kozmopolitán fogyasztói társadalmat hoz létre.
Az egyik a fegyverek, a másik a kamat diktatúrája.
Mindkettő egy nagy masszát gyúr az emberiségből, melyben identitás-zavaros humanoid tömegek tengődnek, teljesen lefoglalva a napi anyagias problémájukkal, lehetőleg nem gondolkozva a valódi problémákról, és legfőképpen arról a szűk csoportról, akik uralják őket. Az oktatást teljesen lebutítják.
Az egyik ledózerolja a falvakat, a másik a „tőke szabad áramlásával” éri el ugyanezt.
Az egyikben tilos beszélni lényeges dolgokról, és Marx féle ideológiákra épít, a másik annyira összemossa őket multikultivá, hogy gondolkodni már nem is „divat” – mely a nyugati államok világbankár tulajdonosainak a legmegfelelőbb állapot.
Az egyik erőszakkal, a másik technikai szemfényvesztéssel (pl. mobiltelefon) igyekszik elérni az emberek feletti totális kontrollt.
Mindkét rendszer a számok világába degradálja az emberi lényt.
Mindkettő globalizál, az egyik fegyverekkel, a másik „demokrácia” álnéven.
Mindkettő írtja a kereszténységet ahol éri!
Mindkettő az önfenntartó, független, önvezérlő természet-mintát követő rendszereket (pl. parasztgazdaság) igyekszik felszámolni, kizsigerelni a természetes és emberi erőforrásokat, uralkodni mindenekfelett, ezért egyetlen szóval is jellemezhetjük mindkét modellt: életellenesek.
Vajon kinek a találmánya ez két – egymástól tulajdonképpen nem is nagyon különböző – társadalmi berendezkedés, amely viszont oly távoli a természettől? Vajon kiknek az érdeke ezek ráerőltetése az emberi fajra, és huzamosabb fenntartása? Ilyen anyagi-mintát követő rabszolgatartó civilizáció teremtése lett volna Isten célja ott a legelején? Biztos nem, ez emberek (?) műve.
Nem lövünk nagyon mellé, ha azt állítjuk, hogy a világ keleti felén létrejött kommunista diktatúrának, és a világ nyugati felén létrejött kamatrabszolgaságra épülő kapitalizmusnak egy és ugyanaz a gyökere. És azonos lehet a célja is...
 |
| Washington |
 |
| Moszkva |
Szerencsére mindkét „nagy” társadalmi rendszer megbukóban van 2010-ben, ez világosan látszik, és kialakulóban van az igény egy harmadik út elérésére, mely olyannyira nem új, hogy a múltban és a természetben egyaránt keresendő. Léteznie kell egy harmadik útnak, mely semmiben nem hasonlít ehhez a két uralkodói rendszerhez. Ezért is érdemes kutatnunk múltunk csodáit, főleg magyar vonatkozásban. Az emberiség kollektív tudatában kitörölhetetlenül létezik egy aranykor emléke, mely természetesen nem az ókori görög „demokratikus” városállamok idejében keresendő, hanem jóval korábban. Ugyanis a Kárpát-medencétől, a Fekete-tenger vidékén át a Mezopotámiai Folyóközig és onnan a Tárim-medencéig terjedő hatalmas területen régészetileg is bizonyíthatóan létezett olyan egységes, egy nyelvet beszélő kultúrából álló aranykor, mely mentes lehetett a fent elemzett társadalmi rendszerek betegségeitől. Ahol a liberálisok által mindig is hangoztatott emberi szabadság az élet alapelemeként volt jelen, de úgy, hogy a közösségi értékek nem vesztek oda, mint manapság a „valósítsd meg önmagad” (magyarul: „taposs át mindenkin a sikered érdekében”) hazug eszméje alatt. A duális irányítás alatt szerveződő szakrális kultúrákban valódi népfelség elve működhetett, szemben a demokráciával, mely pl. Aaron Russo szerint a társadalom 51%-ának hatalma a többi 49% felett, de valójában néhány átlagon felül intelligens gazemberekből álló család és klub uralma a mindenki felett.
Magyarország, de talán ideérthetnénk a fél világot, jó néhány évszázada nem független. Mások döntenek felettünk, de mégis egyre nehezebbek az életkörülmények, magyarán ezek a társadalmi rendszerek nekünk nem igazán kellemesek. Nekünk, magyaroknak ebben a nagyhatalmi sakkjátszmában egy harmadik út keresése a leginkább indokolt.
Még egy erősen nemzeti kormány is igen-igen nehezen tudna a mai geopolitikai helyzetben ügyesen lavírozni, amilyen erősen folyik a világ tömbösödése (már megint). Kína hiába államkapitalista, mégiscsak kommunista. A nyugat hiába "szocialista" kormányokkal van teli, mégiscsak liberális vadkapitalista.
Remény van rá, hogy a kommunizmus és kapitalizmus melletti harmadik út először nálunk fog megvalósulni. Ne akarjuk beskatulyázni mondjuk hungarizmus néven, de valahol ott az arany középút, csak izmus nélkül.... Keresnünk kell.
Egy felmérés szerint az USA-ban és Európában legalább 150 millió olyan ember él, aki nem elégedett a jelenleg uralkodó „demokratikus” vad-kapitalista rendszerrel, mert erőltetett, idegen testként érzi az életében. Egyesek „Kulturális Kreatívoknak” nevezik ezt a csoportot, mások egyenesen a Hungarizmus alapelveit vélik felfedezni ebben a gondolkodásmódban, de talán az a legpontosabb definíció, ha Természet-mintát követő, Hittel-teli, Tudatos, Életben Gondolkodóknak nevezzük őket.
Vajon hányan lennének ezek az emberek mondjuk TV nélkül?
És hogy hol romolhatott el dolog, mikor siklottunk tévútra? Ennek megválaszolására egy könyvnyi terjedelem is kevés lenne. Azért nemsokára kísérletet teszünk rá.
TT
Sex és New-York, How I met Your Mother és még sorolhatnám a címeket. Mi a közös bennük? Azaz életvitel, amit sugallnak ezek a sorozatok. Nőkkel elhitetik, hogy normális dolog harmincon túl is család és gyerek nélkül minden héten pasizni, bulizni, vásárolni a barátnőkkel. Férfiaknak pedig bizonygatják, hogy mennyire menő dolog folyton hajtani a nőket, egyik ágyból a másikba kerülni. Kitűnő példa erre az előbb említett sorozatok egyikéből, amikor az örök agglegény gúnyosan megjegyzi a szerelmes párnak, hogy:”eddigi életükben csak egymással feküdtek le.” Szerintem egy férfinek sem szabad szégyenkeznie azért, ha nem bújt össze a fél várossal.
