A Sátán eszköze: kognitív disszonancia

Így nevezzük a belső feszültséget, amit egy –eddigi tapasztalatunknak ellentmondó– új információ vált ki. Az a konfliktusos állapot, amelyet átélünk, miután olyan döntést hoztunk, amely korábbi véleményünkkel, érzelmeinkkel és értékeinkkel ellentmondásban áll.

Ugye furcsa?

Henry Makow oldalán olvastam egy érdekes cikket a szóban forgó jelenségről. Szerzői jogi szabályok miatt nem tudom a teljes cikket átvenni, de kicsit csemegéztem belőle, hogy azok is megismerhessék az érdekesebb gondolatait, akik nyelvi nehézségek miatt nem jutnak ilyen „szellemi táplálékokhoz”. Időszerű téma, majd meglátjátok..

Akit érdekel az eredeti cikk, itt a link: henrymakow.com

Makow a Chicago című filmből hoz egy jelenetet példaként, amiben a hazatérő feleség két idegen nővel találja férjét a hitvesi ágyban, aki viszont ragaszkodik az állításához, miszerint egyedül van. De hát látom a két nőt – válaszol a feleség.  Erre a férj azt válaszolja, hogy

 „azt hidd el amit mondok, ne azt amit látsz.”  

A feleség a kognitív disszonanciát tapasztalhatta meg, amit végül egy revolverrel oldott fel,  - lelőtte a férjét…

Az uralkodó elitek módszerére példa ez a kis filmrészlet. Időnként kerülünk olyan helyzetbe, mikor olyan dolgokat akarnak elhitetni velünk, aminek az ellenkezőjét a saját szemünkkel látjuk, fülünkkel halljuk, vagy a józan eszünk és tapasztalatunk alapján lehetetlennek tartunk. És ez sajnos gyakran sikerül is..

Valakik folyamatosan meg akarják mondani nekünk, hogy miről mit gondoljunk, elég ha csak a manipulált híradásokra, TV reklámokra, vagy gazdasági, politikai műsorok jelentős részére  gondolunk..

Sátáni erők szerezték meg a tömegtájékoztatás, az oktatás és a kultúra feletti hatalmat, és keményen élnek is ezzel a hatalommal. Nem nehéz kitalálni, hogy ezen hatalom birtokosai ugyanazok a sötét erők, akik meg kívánják szerezni, illetve nagy részben már meg is szerezték a földi javak és sajnos egyre inkább a szellemi/spirituális világ feletti monopóliumot.

A bank kartellről, illetve a mögötte álló háttérhatalomról beszélünk, nevezhetjük ezeket sokféle képpen.

Ezek az erők szülték a kommunizmust, számolták fel a családot, tették tönkre a házasság intézményét, adóztatták az örökségeket, törölték el a hazafiság és a magántulajdon fogalmát, így lett minden az övék, az állam köntöse mögé bújva.

Ők voltak a nácizmus és a kommunizmus megálmodói, Ők áldozták fel ártatlan zsidó fajtársaikat vagyonukért, pusztították el Németországot és Európa nagy részét a második világháborúban, és tervezték el  a Központi Bank egész világra kiterjedő mindenhatóságát, zsarnokságát, a haszon és a hatalom reményében.

A használt sablon a kognitív disszonancia. Helyettesítik Istent a Sátánnal, a fényt a sötétséggel, miközben Istent és fényt hazudnak. Tagadják a világegyetem isteni mivoltát, a teremtő erőt, és azt hirdetik, hogy a világegyetem üres  kaotikus, és véletlenszerű.

Az új világrend felcseréli az igazságot a hamis dolgokra, Istent a kabalista bankárokra, a saját érdekeinek megfelelően. Mikor végezni fognak ezzel a sátáni tervvel, senki sem lesz már, aki emlékezne az igazságra…

A -nevezzük így- bankár kaszt  az egész történelem során forradalmakat, háborúkat, nyomort hagyott maga után, kiszorította Istent  az emberek tudatából, és átvette az ellenőrzést még azok gondolatai fölött is a „szabadság” nevében.

Makow a következő gondolattal zárja jegyzetét:

„ Életem nagy részét elpazaroltam, mert hallgattam a bankárok „nagy embereire”, ahelyett hogy a saját józan eszemre hallgattam volna.”

A cikk végén példákat olvashatunk a fentiekben tárgyalt jelenségre, de ide inkább egy magyar példát hoznék:

Emlékeztek még a dübörgő gazdaságra, és a pannon pumára? És azokra az emberekre, akik azt hitték, hogy "olcsó" hitellel nekik is lehet saját házuk, új autójuk?  Ezek a házak és autók ma nagy részben a bankok tulajdonába kerültek...

Érdemes a józan eszünkre hallgatni, mikor a hivatalos hírek hallatán  furcsa érzés kerít hatalmába minket...