A magyar egészségügyről ismét..

Azt lehetett olvasni az elmúlt napokban a hivatalos sajtóban, hogy nem várható javulás az egészségügyi ellátó rendszerünkben, legfeljebb a szűkös túlélést teszi lehetővé az a pénz, amelyet az ágazatnak biztosítanának a jövő évi költségvetésben. 

Gyakorlatilag nincs remény a kórházak adósságállományának felszámolására, és a bérek érdemi emelésére sem lesz lehetőség az új esztendőben. A tervek szerint a nemzeti össztermék 2,85 %-át fordítaná jövőre a kormány egészségügyi ellátásra, szemben az idei 2,92-vel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy  2011-ben nemhogy az infláció mértékével növelné a "nemzeti kormány" az adófizető (és az adót nem fizető)  emberek egészségügyi ellátására fordítható összeget, hanem tovább csökkenti. 

Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt 6-7 évben folyamatos elvonás történt az egészségügyi költségvetésből, 2010-ben nominálisan vagyis összegszerűen a 2003-as büdzsének megfelelő pénzből voltak kénytelenek gazdálkodni a kórházak, ami körülbelül annyit jelent, hogy reál értékben felére csökkentek az egészségügyre fordított erőforrások..

És most lássuk néhány "eredményét" ennek a politikának:

 A legtöbb területen várólistákra kényszerültek a beteg emberek, vagyis pénzhiányra hivatkozva az állam nem (időben) teljesíti alkotmányos kötelezettségét.. Ebben az az érdekes, hogy a várólistán sínylődő emberekkel azért jó sok gyógyszert, fájdalom csillapítót, stb.  megetetnek, (értékben ez nem ritkán összemérhető annak az ellátásnak a költségével, amire vár) amíg végül a gyógyulást hozó ellátást megkapják. 

Talán néhányan felhördülnek mikor ezeket a sorokat olvassák, de ez a gyakorlat jónéhány beteg esetében egyfajta passzív euthanáziát jelent..

Néhány érdekes adat került hozzám nemrég, az EUCOMED (orvostechnológiai gyártókat tömörítő nemzetközi szervezet) adatbázisából, ami szerint Magyarországon mozgásszervi ellátásra (egész pontosan térd és csípő protézisekre) 2010 1-8 hónapban az előző évinél 27%-kal kevesebbet költöttünk. A magyarországi gyártók adatait ez a táblázat ugyan nem tartalmazza, de ismereteim szerint a magyar gyártók nem könyvelhettek el túl nagy növekedést..

Érdekes összehasonlítani, hogy a lakosság számával arányosan számított, egy főre jutó magyarországi költségkeret hogyan aránylik más európai országok hasonló adataihoz.. A magyarországi 0,49 Eurós becsült éves adat mindent elmond. Még a gyakorlatilag államcsődben lévő Görögország is három és félszer többet költ a lakosaira, mint Magyarország... Van még lejjebb? A jelek szerint igen. Vagy az is lehet, hogy jelenleg még több a rendőr, mint ahányan elégedetlenek az életükkel kis hazánkban...

A másik kiragadott példa legyen a születésekkel kapcsolatos, és itt szó szerint idézném a  HírTV cikkét:

Elkeserítő adatok a csecsemőhalandóságról 

Az idei év első két hónapjában annyi extrémen kis súlyú, azaz 1000 gramm alatti gyermek született élve, mint 2009-ben a teljes évben. Ezeknek a gyerekeknek csak alig több mint a fele életképes. A csecsemőhalandóság aránya a Balti államokban, Bulgáriában és Magyarországon a legmagasabb – 13-14 ezrelék között alakul, míg más európai országban ez az arány nagyjából 6 -10 ezreléket tesz ki – derül ki a Gézengúz Alapítvány pénteki közleményéből.

A szakemberek szerint az Észak-Atlanti régióban, Magyarországon vannak a leginkább veszélyeztetett állapotban a gyerekek. 2007-ben például a 97,6 ezer újszülött 42,5 százalékánál állapítottak meg születéskori, egészségügyi ellátást igénylő rendellenességet, és a koraszülöttek száma elérte a 7 ezret.

A Gézengúz Alapítvány szerint a csecsemők a születéskor nagyon sérülékenyek, könnyen felléphet oxigénhiány, agyvérzés, agyödéma, anyagcsere-, vagy fejlődési zavar, amelynek hatására különböző mértékben sérül az idegrendszerük.

A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy az újszülöttek 10 százalékának – azaz évente mintegy 9 ezer gyereknek – az esetében annyira nyilvánvaló már a születéskor a sérülése, hogy azonnal bekerülnek az orvosi ellátásba. Ám ennél jóval több, a gyerekek további 30 százalékának – Nógrád megyében 50 százaléknak – lenne szüksége speciális figyelemre és terápiára, mert ha ezt nem kapják meg csecsemőkorukban, akkor mire iskolába kerülnek, komoly tanulási nehézségeiket lesznek.

Az alapvető probléma, hogy évente mintegy 30 ezer csecsemő kimarad a diagnosztikai és terápiás rendszerből a tárgyi feltételek hiánya miatt. Ehhez mindenekelőtt a védőnők és gyermekorvosok továbbképzésére a helyi szűrő- és ellátórendszer hatékony kialakítására van szükség – írja az alapítvány közleménye.

Nem tudom, hogy mit mondhatnék még ezekhez a tényekhez, talán annyit, hogy 

JÓ REGGELT MAGYARORSZÁG!