Tripla T tanításai (5. rész) – a léttudatosságról

Sokak nagy örömére, és talán kevesek bánatára befejezem Tripla T tanításainak közzétételét. Ennek több oka is van, de az egyik legfontosabb, hogy nekem is csak ennyi áll rendelkezésemre. :)

Mindannyian érezzük, hogy nagyon kevés béke van ma már a világban. Hogy ennek mennyire az Isten az oka, azt én nem tudom eldönteni, de valami olyasmi lehet a dolog lényege, hogy egy új korszakváltáshoz közeledvén, a „teher alatt nő a pálma” elv mentén egyre több feladatot, próbát kapunk, ezáltal válik szét a búza az ocsútól. Teszteken kell átmenjünk, és itt ismételten felhívnám a figyelmet a magyar anyanyelv csodálatos, ember ésszel fel nem fogható ősiségére: TEST = TESZT.

Tripla T elemzéseit ott hagytuk abba a múltkor, hogy lehetséges, hogy rövidesen (néhány évtized vagy egy-két évszázad múlva?) egy nagy világkorszak zárul le a földön. Az azonban eléggé valószínűtlen, hogy Isten a közeljövőben szánná el magát arra, hogy az egész Megnyilvánult Mindenséget önmagába „visszalélegezze" – ahogyan ez a keleti vallásokban szépen megfogalmazva vagyon.

Így hát nekünk nem totális földi vagy egész univerzumunkat érintő világvégére kellene felkészülnünk, hanem arra, amiről már sok szó esett, a belső, lelki átépítkezésre, mely tudattágulással egybe- kapcsolódóan egy magasabb tudatállapotba való betérésre tesz alkalmassá bennünket. Aminek aztán természetesen külső, földifizikai síkot érintő következményei, eredményei is keletkezhetnek. Mindenesetre, ha már a tudattágulás fogalmánál tartunk, nem árt a végső célt is szemünk előtt lebegtetnünk.

TRIPLA T AZ EGYÉNI FEJLŐDÉS VÉGCÉLJÁRÓL

„...azon belül, hogy végső soron a Létnek nincs más értelme, mint maga a léte, az egyes létdimenziókban élők számára mégis egyfajta alapvető célorientáltság jelenik meg. Ami nem más, mint az, hogy egyéni fejlődésükben elérkezhessenek az Isteni Teljességhez, annak is ahhoz a Mindeneket egyaránt elfogadó, szerető szintjéhez, mely azonos az Istennek az Abszolútumból-semmiből elővarázsolódó Megnyilvánultságával, ahonnan Minden ered. Nos, aki eme Teljesség-szint közelébe érkezik érzései, gondolkodása minőségével, kitágult tudatosságával, amivel átfogni tudja magán belül a Mindenséget, az a valaki válhat igazán boldoggá is, az élhet folytonos örömökben, harmóniában, emberi szóval kifejezve: üdvözültségben. És a Léteztető is attól boldog, hogy részeit kivétel nélkül eljuttatni tudja ehhez a boldogság-szinthez. Ami egyébként az a Létet átható erő, energia, Legfőbb Gondolat, ami élteti és táplálja a Mindeneket. Jelzem, ezt az eredendő és egyben végcélnak tekinthető boldogságot ismeri is az összes létező, éli is folyamatosan magtudatában, legmagasabb szintű énjében. Csakhogy eme magtudati tudatosságához, érzésdimenziójához képest az adott egyed a maga sajátos létdimenziójának lakójaként rendszerint belezárul kis énjébe, ember esetében a földi személyiség ketrecébe. Mely szinten úgy véli, az válik leginkább hasznára, ha belefeledkezik a saját létszférája nyújtotta örömökbe, pillanatnyi boldogságállapotokba, melyekre hangolja élete, s az a közös tudati rendszer, aminek ő is része. Ám mely örömök, pozitív élmények mind-mind tiszavirág életűek, nem lehetnek állandóak, nem rögzíthetők le, eleve mulandóságra vannak ítélve. Ezt azonban az emberlelkek általában csak hosszú-hosszú életek tapasztalatai alapján szűrik le tanulságképpen. Ahhoz, hogy rádöbbenjenek, mik azok a valódi értékek, örömök, melyek őket a totális és állandó boldogsághoz vezetik el, előbb keresztül kell menniük ama tanulási szakaszon, melynek során fokról fokra haladván megértik, hogy pillanatnyi örömhajszolásuk, földi vágy-orientáltságuk miért van hosszú távon kudarcra ítélve. Nyilvánvalóan azért, mert amíg valaki egy polarizált létsíkon annak teljességéből aktuálisan kiragadva arra törekszik, hogy valaminek csak az egyik oldalát vegye magához, azt ismerje meg, eleve kiváltja azt, hogy eme valaminek előbb-utóbb a másik oldalával is szembesülnie kelljen. A lét globális, teljes jellege ugyanis mindig kiegyenlített tapasztalatok megszerzésére serkenti a létezőket. Arra, hogy mindig mindent mindkét oldaláról, feléről, sőt, teljes komplexitásában ismerjenek meg, mivel csak így juthatnak el a Teljességhez. A földön tehát azért alakul úgy minden ember sorsa, hogy ismernie kell a szerinte jót és rosszat is, mert ez arra hangolja az egyéneket, hogy felismerjék: igazi boldogsághoz csak akkor érkezhetnek el, ha egyaránt képesek elfogadni mindazt, amit éppen jónak tartanak, mindazzal együtt, amit éppen rossznak értékelnek. A teljesebb tudatúak azért boldogok, azért élnek az állandósult üdvözültségben, mert eleve nem választják szét a Mindenség jelenségeit jóra és rosszra, ugyanis már ráébredtek arra, hogy az éppen jó mögött mindig megbúvik az éppen rossz lehetősége, s fordítva is ez a helyzet."

Végül Tripla T „receptjével" szeretném megismertetni az olvasókat, ő ugyanis kiutat is mutat jelenbeli emberi válságainkból, és nemcsak egy esedékes változás sorozatra, a Nagy Átalakulásra vonatkozóan. Elmagyarázza, hol van az a nem-földi „hely", ahová érdemes beérkeznünk, mely - meglátásom szerint - megegyezik azzal a bennünk élő „mennyországgal", melyről Jézus is beszélt.

A léttudatosság fokának elérésében jelöli meg legközelebbi célunkat, mely egyben tudattágulásunknak is feltétele, küszöbe. S egyben előszobája lehet egy esetleges dimenzióváltásnak, vagy egy másik földi dimenzióba való átlépésnek.

TRIPLA T A LÉTTUDATOSSÁGRÓL

A léttudatosság fogalmát Tripla T a szenvedésmentes emberi lét elérésével összekapcsolva tárgyalja:
„.. .Annak, hogy valaki szenvedésmentessé válhasson, az a lényege és egyben a kulcsa, hogy bár ő továbbra is a földön él, ámde már nem a jellegzetes földi tudatban. Ezért mondtam azt, hogy a szenvedés-nélküliséghez át kell kerülni egy módosított tudatállapotba, egy magasabb látásba. Ahonnan nézve a szenvedés egyrészt már nem okoz félelmet, tehát nem mindenáron elkerülendő, másrészt - tudom, furán hangzik ez: - a szenvedést már nem szenvedésként tartja nyilván a tudat."

„Ez a tudatállapot nem más, mint a Lét-tudatosság foka. Emlegettem már előttetek ezt a fogalmat. A léttudatosság szintje azért teljesebb és korlátlanabb, mint az a tudatbirodalom, melyben az emberek általában tartózkodnak, mert benne eltűnik a polarizáltság, a jellegzetesen emberi jó és rossz kategóriáinak folytonos szétválasztása, s ebből következően a félelem sincs jelen, mint a szenvedések egyik alapvető kiváltója, mozgatója. A léttudatosság fokán élő egyén mélységesen tudja és át is éli azt folyamatosan, hogy a Mindenségben végső soron minden jó, azaz semmi nem számít rossz tapasztalatnak. így hát szenvedni sem kell semmitől, mert szenvedni csak addig tud valaki, amíg valamit kinevez jónak, öröm¬telinek, boldogítónak, aztán mikor nem ezt a valamit éli át, akkor kerül át a szenvedés dimenziójába.

Azt kellene megértenetek, hogy ti mindannyian a léttudatosság szintjéből származtok, sőt magasabb énjeitekkel abban is tartózkodtok, mégpedig állandóan. Ez a léttudatosság-szint tehát egyáltalán nem ismeretlen számotokra. S ahogy már mondtam, bármikor újra feltámasztható, azaz összekapcsolható földi tudatosságotokkal. Csak egyszer kell újra felfedeznetek, újra elérnetek, s máris nyert ügyetek van. Vagy legalábbis megteremtődik annak a lehetősége, hogy ráleljetek az üdvözüléshez vezető útra. A léttudatosság fokán nem érhet, pontosabban: nem érinthet meg benneteket semmi földi gond és baj, mivel ezen a tudatszinten nem tudtok és nem is akartok átélni ilyen szétválasztott, egymásnak ellentmondó kategóriákat. Eme ellentétek csak az élet-tudatosság dimenziójában hatnak, s tartanak benneteket rabságban."

„.. .ezzel a legmagasabb szintű tudatállapototokkal a kapcsolatotok soha igazán meg sem szakad, mivel ha megszakadna végleg, az azt jelentené, hogy létetek kihunyna. Alvásidőtök alatt valamennyien, éjszakáról éjszakára, tehát napi rendszerességgel átkerültök, azaz inkább visszakerültök ebbe a tudatbirodalomba, mégpedig azért, mert ez a ti Valódi Éneteknek, Önvalótoknak örök és végső otthona. Nemkülönben megtörténik veletek eme egyesülés Önvalótokkal - s egyben a tökéletesen léttudatos én-magotokkal - akkor is, amikor elveszítitek eszméleteteket, amikor elájultok, vagy átmenetileg belezuhantok az amnéziába, továbbá akkor is, amikor mélymeditá-cióban elérkeztek erre a fokozatra... Ez azonban, hogy a léttudatosság legmagasabb fokával, azaz Önvalótokkal állandó és szoros kapcsolatban álltok, kiváltképp - ismétlem - alvásotok egy bizonyos, úgy nevezett mély szakaszában, azért nem tudatosul bennetek, mert a hétköznapi tudat számára ez már olyan tőle távol eső szellemi tartomány, amelyből - gyakorlás híján - nem tud visszahozni földi ébersége szintjére értelmezhető emlékeket, önmaga számára érthető információkat..."

A léttudatosság elérésének feltételei vannak, melyeket Tripla T részletesen ki is fejt, ám ezen a helyen nincs mód ezeknek közlésére, csak a legfontosabb útmutatás idézésére.

„A léttudatosság fokának eléréséhez a szeretetteljesség átélésén, gyakorlásán keresztül vezet a legegyszerűbb út, mely alapvető érzület nélkül viszont a léttudatosságba tudatosan senki emberfia, lánya nem juthat vissza. Ami miatt ez a legegyszerűbb út, s a legátlagosabb embertudat számára is járható, az meg annak a folyamodványa, hogy minden lény, így az ember is eme Szeretet-forrásból, az Isteni Legfőbb Létgondolatból született meg, így hát magtudatában is ezt a tökéletes szeretet-teljességet hordozza. Hiszen ez az ő eredendő létállapota. S az embernek az ő eredeti létállapotához a legkönnyebb visszatalálnia, mivel abból valójában ki sem került soha. Csak a fizikainak nevezett létsíkon - mely onnan nézve egy illúzióvalóság - tapasztalhatja meg azt, amikor ő már nem szeret mindent és mindenkit, a jót és a rosszat az adott térben-időben szétválasztja, relatív formáiban magához szólítja, s egójába szorulva a világot felosztja szeretni és nem szeretnivaló jelenségekre, személyekre, kategóriákra, folyamatokra, szakaszokra. Amiből következően él meg szükségszerűen olyas¬mit, ami számára pillanatnyi örömöt, boldogságot okoz, s olyasmit is, ami ezeknek ellenkezőjeként jelenik meg gondolatai, érzései világában, vagyis szenvedtet, fájdalom-érzést okozhat."

„.. .a léttudatosság fokán (élők) mindent ismerhetnek, s mindent meg is tudhatnak, amit csak akarnak, hiszen abban a tudatállapotban létük összes érzése, élménye, lehetősége, előző és következő életeik, más dimenzióbeli énjeik is készen-létben, azaz megvalósulásban vannak, s egyúttal a teljes elfogadottság állapotában - mint létesélyek szövevényeként - elérhetőségként előttük megmutatkozhatnak. Ebből következően, aki fel tud emelkedni ebbe a relativitások fölötti, emberszintet meghaladó ősállapotba, az Isteni Egységtudatba, ahol neki is a magtudata van, az már lenti, földi énjének legválságosabb szakaszában, annak fájdalmai közepette is tudhatja, hogy ezek a gyötrelmek csak átmenetiek, a sok „rossz" csak egójának pillanatnyi tapasztalata. Amit ha így fogad el, vagyis megértéssel, bölcs rálátással, belenyugvással, máris felülírhat, megváltoztathat. De csakis akkor, ha tényleg beáll ebbe az önmaga legmagasabb létpontjába, ahol tulajdonképpen benne már minden készen van, s mindenre a megoldás is ott van, s ahol nem választható szét a jó és a rossz, így hát ő azt élheti át, hogy amit a fizikai énjében szenvedésnek tapasztal, ha felemeli ebbe a pontba, ott az átfog minősülni, átalakítható a Legfőbb Jóba. Hiszen ezen a ponton az ember megérti, hogy minden jó, minden nagyszerű tapasztalat, ami őt megismerteti az Örök Boldogsággal. Aztán ha a lét tudatosság eme pontjából tekint le földi önmagára, az Örök Mostból az Örök Boldogságot is oda alásugározhat¬ja, s azzal lenti tudatállapotát is átmódosíthatja. S ekkor a lenti énjét a fentivel, a legmagasabbal összekapcsolva, boldog lehet akár már abban a hétköznapi életpillanatában is, amikor szenvedéseket él át, mert akkor már eme szenvedéseket meg is haladta, semlegesítette, hatástalanította."

Egy bölcs barátom szavaival zárnám a sorozatot:

Az ember létezése itt a Földön nem abban merül ki, hogy a születése utáni pillanattól kezdve megeszik X mennyiségű ételt, amire megiszik Y mennyiségű italt és ehhez hasonló testi megnyilvánulásokban végig haligalizza az életét, hanem az ember Földi létének a spirituális fejlődés a célja és az értelme. Elsőként a Teremtője felismerése, majd ezt követően annak útmutatásai alapján a saját életvitelének átalakítása és elindulás a szellemi-lelki tökéletesedés útján Isten felé. Az emberi lény lelki-szellemi-testi „összetevőkből” álló komplex egység.

Nem véletlenül jelenti ki Jézus: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!"

Persze egészen addig, míg a teremtmény saját maga rá nem döbben, hogy miért is szívja itt a levegőt, addig a visszahúzó és akadályozó erőknek könnyű dolga van, mert hiányzik a tudatosság. Tudatosság nélkül pedig az emberfia könnyen beleragadtat az „anyagba”.
Jézust azért tekintették e világ urai nemkívánatos személynek, mert ezt a tudatosságot a világba hozta és hirdette, ami által megnyílt az ÚT.

Asztali áldásnál szoktuk említeni, hogy „Ki ételt italt adott, annak neve legyen áldott”. Ezt magasabb szintre emelve úgy is mondhatnánk:

„Ki Létet adott, annak neve legyen áldott”

Áldás békesség,

TT

A sorozat előző részei itt találhatóak:

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/05/tripla-t-tanitasai-1-resz.html

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/05/tripla-t-tanitasai-2-resz-dualitasbol.html

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/06/tripla-t-tanitasai-3-resz-felelossegrol.html

http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/06/tripla-t-tanitasai-4-resz-az-egorol.html