NYÍLT VÁLASZLEVÉL A KÍNAIAKNAK

A levél az interneten megjelent nyílt levélle írodott, amely itt olvasható:

http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=9220:nyilt-level-a-kinaiaktol-nekuenk-magyaroknak&catid=41:publikaciok&Itemid=65



Kedves Kínai Barátaim!

Első körbe had oszlassak el egy tévhitet. Mi magyarok nem utálunk benneteket, még ha ti ezt is gondoljátok. A magyar mindig is vendégszerető nép volt, hogy idővel ez valamelyest negatív irányba változott, annak számotokra fel nem fogható történelmi okai vannak, amelyek jelen válságos helyzetünket tekintve tovább erősödtek. Mindezt majd ti is megértitek, de még nem vagytok ebben a fázisban.

Nyílt leveleteket olvasva az első gondolatom az volt, hogy országotok lélekszámánál már csak a tudatlanságból, és információhiányból fakadó ostobaságotok nagyobb. Miért írom ezt kedves kínai barátaim? Azért, mert nem veszitek észre azt a nyilvánvaló tényt, hogy bekerültetek a globális piacgazdaság fogaskerekeinek darálójába. Azt állítjátok magatokról, hogy szorgalmasak vagytok. Mint minden ez is nézőpont kérdése, de legyen igazatok, valóban szorgalmas nép vagytok, elismerjük, hisz valóban sikerült elárasztanotok a világot ócska kacattal, csak azt nem veszitek észre, hogy munkátok gyümölcsét ki élvezi. Országotokat ellepték a multinacionális cégek, akik számára ti nem emberek vagytok, hanem olcsó munkaerő, egy jól tetsző számadat a multik kiadási oldalának listáján. Ha már nem kelletek, úgy dobnak el titeket, mint mi az egyszer használatos turmixgépeiteket. Igen kedves kínai barátaim, rabszolgák vagytok, csak még nem fogtátok fel, de ami múlik, nem késik.
Itt messze „nyugaton” csak arról lehet hallani, hogy szárnyal a gazdaságotok, növekszik az életszínvonal országotokban, és immár világhatalmi tényezőkké léptetek elő. Minden elismerésem ezért a teljesítményért, de szép lassan észreveszitek majd, hogy mindezért milyen súlyos árat kell fizetnetek.

Azzal együtt, hogy országotok a világ műhelye lett, fel sem fogjátok mekkora terhet is vettetek nyakatokba. Vezetőitek és ti is örültök a beáramló külföldi működő tőkének, munkahelyet és jobb megélhetést kaptok, miközben a multik használják erőforrásaitokat, és a gyenge környezetvédelmi, és még gyengébb munkavédelmi törvényeiteknek köszönhetően fokozódó árat fogtok fizetni a javuló jólétért. Mesélj nekem arról kedves kínai barátom, hogy milyen az élet Pekingben? Milyen érzés egyre inkább a konzervben lévő heringekhez hasonló életmód? Milyen érzés munkába menet és jövet felpréselődni egy metrókocsira, vagy a dugóban eltöltött órák? Aztán arról is mesélhetsz, hogy milyen jó érzés az iparosodásotok bűzét szívni, ami miatt megsokszorozódott a tüdő és bőrrákos megbetegedéseitek száma az utóbbi 10 évben.
A világ tíz legszennyezettebb városa közül hét nálatok található. Pekingben hónapokig dolgoztatok azon, hogy az olimpiára kék lehessen az ég. Az állandó szmog miatt általában összefüggő, szürke méregfelhő ül a városaitokon. Minden gyárat bezártatok Pekingben, fehér embernek így is ijesztő a levegő minősége, pedig érdemes szembesülni azzal, hogy pazarló életmódunknak, milyen ára van. Itt láthatjuk igazán, hol és milyen szociális körülmények között készülnek az általunk is használt, cégeink által gyártatott, többségében nélkülözhető, sokszor rossz minőségű holmik. A nyugati megrendelő hozza az üzletet, ami egyrészt a felemelkedést, másrészt a klímakatasztrófát eredményezi. Ez kell nektek kínai barátaim?

Űrhajót tudtok gyártani? Elhiszem, de köszönjük, nincs rá szükségünk, mint ahogy az általatok legyártott gagyi többségére sincs. Látom a fejlődést, amin keresztül mentek, de te kedves kínai barátom azt is tudod, hogy ez a fejlődés roppant mód kiegyensúlyozottlan, törékeny és káros? Országotok keleti része, a part menti nagyvárosok valóban elkápráztatóan modernek, de már nem sok közük van a kínai építészet hagyományaihoz, tiétek a leggyorsabb vasút a világon, embert küldtök az űrbe, és számos más óriási vívmány a javatokra írható, de arra képtelenek vagytok, hogy az amúgy is óriási vízhiánnyal küszködő országotok öntözőrendszerének 45%-os hatásfokán javítsatok. Vagy ti még nem tudjátok, hogy évtizedeken belül a tiszta víz lesz a legnagyobb kincs a Földön? Tudhatnátok, mert a Sárga-folyótok az eszeveszett vízfelhasználás miatt már a tengert sem éri el. Az egészségügyetekről nem is beszélve. Mit ér az évi 10%-os fejlődésetek, ha népetek ¾-e nem jut szociális egészségügyi ellátórendszerhez? A falusi iskoláitok 7%-át az összeomlás veszélyezteti, aminek következtében több mint 1 millió kisdiák nem jut képzéshez, ellenben Pekingben hetente emeltek egy felhőkarcolót. Évente épültök 3000 km új autópályát, de ennek egy része az amúgy is kevés és egyre inkább használhatatlan termőföldjeitek rovására megy. Az egyre meredekebben tátongó szakadék a fejlődő keleti nagyvárosok és a középső, nyugati falvak közt. Nektek mindez nem tűnik fel? Országotok gyakorlatilag ketté szakadt. A jövedelembeli különbségek pont olyan ütemben nőnek, mint az autópályáitok. A tanult kínai törtetésben felülmúl mindenki mást, mert aki nem érvényesül a gazdaságban, annak marad a rabszolgamunka. Az új kultúrát a szabályok nélküli, élet-halál harc ihleti. Mindez nem tűnik fel kedves kínai barátaim?

Bíráljátok a jogszabályainkat? Megtehetitek, jogosan, de nézzetek körül saját hazatok táján is. A bírálhatatlan gazdáitok születésszabályozása hová vezetett? Egy torz társadalomhoz. 60 millióval több fiú, mint leánygyermek. A második terhességgel sok asszonyotok vidékre menekül, mert fél a szankcióktól, büntetéstől, és olyan gyermeket hoz világra, aki még csak anyakönyvezve sincs. Nem beszélve az elöregedő társadalmatokról, hogy csak érintőlegesen említsek néhány, számotokra kellemetlen témát, amit nem igazán szerettek világgá kürtölni.

Úsztok a világban egyedülálló gazdasági fejlődésetek mámorában, miközben nem veszitek észre azt sem, hogy ezzel ti is bevertétek a koporsótokba az első szöget. Ti osztjátok az észt keletről, miközben a multik beengedésével elkövettétek ugyanazt a hibát, amit mi itt nyugaton. Beengedtétek országotokba az erkölcsi, morális züllés folyamatát, amiben még ugyan gyerekcipőben jártok hozzánk képest, de „jó” úton haladtok, hogy ezt bepótoljátok. A 80-as években született nagyvárosi generációtok már nem rendelkezik azokkal a hagyományos, és bölcs kínai értékrenddel, erkölccsel, amivel elődjeitek még rendelkeztek. A kínai nép az összetartásáról is híres, de ez is szertefoszlóban van. A nagyvárosaitokban megjelent a „csak én” szemlélet, ami tőletek idegen, de hozzá kell szoknotok, mert az „egyke” törvényeteknek, és a hagyományos kínai családmodellnek köszönhetően 4 felnőtt (2 nagyszülő is) leste a család egyetlen kedvencének vágyait, kívánságait. Ezek a kínaiak már olyan felnőttek lesznek, akiknek sosem kellett megdolgozni semmiért, mindent megadtak nekik. Az iskolát befejezve nem akarnak dolgozni, félnek a kudarctól élettapasztalat híján, inkább vásárolgatnak a multik plázáiban. Ez a morális, erkölcsi lezüllésetek első jelei közé tartozik kedves kínai barátaim.

Valóban nem alkalmaztok erőszakot, ha fejlődésetek érdekében szükséges erőforrásokat meg kell szereznetek, de ha jól végiggondoljátok, amit ti tesztek fegyverek nélkül, az erkölcsben nem sokkal különbözik az USA katonai agressziójától. A vezetőitek a belőletek kizsákmányolt és felhalmozott pénzeszközön vásárolja fel a szintén szegény országok (pl. Angola) nyersanyagát, miközben feltételeket szabtok nekik. Aztán mikor forró vizet kaptatok a nyakatokba, akkor hazahúztok. Javatokra legyen írva, hogy a ti térhódításotok egyelőre nem követel emberi életeket, ellentétben az USA-éval.

Kedves kínai barátaim. Én nem hülyézlek le benneteket, mint ahogy ti ezt leveletekben megtettétek velünk, mert tudatlanságotok nem a ti hibátok, de az már a tiétek, hogy nem tanultatok az általatok bírált nyugat hibájából. Még nem fogtátok fel, hogy pont annak a pusztító erőnek a karmaiba kerültetek, amibe mi itt nyugaton már régóta vagyunk.
Mielőtt pálcát törtök felettünk, kezdjetek el gondolkodni! A kapitalizmus megvetette lábát országotokban, akkor is, ha kommunista vezetésetek van. Nekünk legalább egy rövid időre magas életszínvonalt biztosított ez az ideológia mielőtt hanyatlásnak indult, de ti, kedves kínai barátaim attól tartok ezt sosem fogjátok megtapasztalni, mert mire elérnétek a nyugat életszínvonalát gazdaságotok kártyavárként fog összeomlani, természeti kincseitek odalesznek, környezetetek élhetetlen lesz, több ezer éves hagyományitok hamuvá válnak, és akkor majd tegyétek fel a kérdést magatoknak. Megérte mindez napi két dollárért?
Ez a csöpp ország innen a Kárpát-medencéből figyelmeztetett benneteket!

Üdvözlettel: A magyarok

beküldte: Kraft

másolatot kap: Bodon Mária