AZ IZLANDI PÉLDA.

Kommentár nélkül

Kevesen tudják, hogy 2010 november 27-én, egy izlandi népszavazás kiválasztott 25 "közönséges" állampolgárt akik meg fogják tervezni az ország új alkotmányát. A jelenlegi alkotmány 1944-ben jött létre, amikor az ország független lett Dániától és többé-kevésbé a dán alkotmány hasonmása. Talán azért nem lehet többet hallani az izlandi alkotmányozásról, mert ez egy pofon az EU "szuperállam" számára, ahol úgy lett bevezetve a "lisszaboni szerződésnek" nevezett alkotmány, hogy nagy ívben el lett kerülve a népi konzultáció miután egy első változatot több nemzeti népszavazás is visszautasított. Csak az ír kormány merészelt népszavazást rendezni a második változatról ami "lisszaboni szerződésnek" lett átnevezve és, miután ez az egyetlen népszavazás is nem-et mondott, az EU ismét szavazásra kényszerítette az íreket, immár gazdasági katasztrófával fenyegetve, ha tovább is nemmel szavaznak. Hát így született meg az EU "alkotmánya". Ezzel szemben, az izlandi alkotmányozás egy demokratikus példa, figyelembe véve a polgárok véleményét és minimális szerepet hagyva a politikának.

Izland létrehozott tehát népszavazás útján egy polgári alkotmánybizottságot, amely tagja bármelyik felnőtt állampolgár lehetett, amennyiben nem büntetett előéletű, nem politikus és egy pártnak sem tagja (!), valamint legalább 30 támogatóval rendelkezett. Összesen 522-en jelentkeztek, akik közül a novemberi népszavazás 25 embert választott ki, nőket és férfiakat, értelmiségieket és munkásokat, akik néhány hónapon át fizetett szabadságot kapnak munkaadóiktól és az alkotmányozásra szentelik idejüket. Közben, már hónapok óta az izlandi polgárok javaslatot küldhetnek az új alkotmánnyal kapcsolatban és ezeket az alkotmányt alkotó polgárok alapanyagnak tekintenek. A beküldött javaslatokból világossá vált, hogy olyan alkotmányt szeretne a többség, amely az izlandi természeti kincsek államosítását (!), valamint a törvényhozó (legiszlatív), a végrehajtó (exekutív) és az igazságszolgáltató (judikatív) hatalmi ágak szigorú különválasztását garantálja. A három hatalmi ág különválasztásával elképzelhetetlen például, hogy az alkotmánybíróság tagjait egy hatalmon lévő párt választja ki saját soraiból vagy, hogy az alkotmányozás egy párt monopóliuma legyen...

Néhány hónap múlva, az izlandi alkotmányozó polgárok át fogják adni a kidolgozott tervet a parlamentnek, akinek ezt morális szempontból kötelező lesz elfogadni, ahogy ezt előre leszögezte a kormány. Csupán 320 ezer az izlandi lakosság, ami persze könnyebbé teszi a demokrácia működését, mint egy 10 milliós lakosságú országban, azonban tényleg ennyire elképzelhetetlen nálunk is bevonni a polgárokat egy új alkotmány készítésébe? Egy polgári alkotmánybizottság létrehozása talán több időt venne igénybe nálunk, de hová sietünk? Persze, kellene némi politikai elszántság is a kormány részéről és egy kevésbé félénk politikai ellenzék, aki ezt hangosan követelné. Sajnos most a magyarok többsége el sem tudja képzelni, hogy lehet demokratikus módon is alkotmányozni, hiszen az ellenzék sem mondja el neki.

Van még valami Izlandról, amit kevesen tudnak. Amikor 2008-ban, a nemzetközi bankrendszernek sikerült a csőd szélére juttatni Izlandot (is) a mesterségesen keltett hitelválsággal és az izlandi valuta bedöntésével (ami mögött egyes elemzők Soros kezét sejtették), az európai sajtó tele volt az izlandi gazdaság összeomlásával. Az EU akkor villámgyorsan felajánlotta Izlandnak a csatlakozást annak cserében, hogy segít neki kikecmeregni a pácból. Ezt tette az EU az eladósodott közép-európai és balti országokkal is az elmúlt húsz évben, de eddig még senkit sem húzott ki a pácból... Izland erre azt válaszolta, hogy köszöni szépen, de egyelőre nem kér a csatlakozásból, megoldja inkább egyedül a problémát. Aztán, egy népszavazás eredménye alapján (!) úgy döntött a kormány, hogy az adófizetők nem fogják állni a magántulajdonban lévő bedőlt izlandi bankok tartozásait. Erre persze a nemzetközi bankrendszer még inkább lenyomta az izlandi valutát, ami hirtelen 80% vesztett az eredeti értékéből! Ez nagyon belerúgott az ország élelmiszerellátásába, hiszen addig szinte minden mezőgazdasági termék importálva volt és azt gondolhatták a nemzetközi uzsorások, hogy Izland már a markukban van... de tévedtek.

Az izlandi kormány a bankokra nem költött pénzzel rendkívüli támogatást nyújtott a parasztoknak, akik rengeteg üvegházat tudtak létrehozni, munkahelyeket és főleg élelmiszer ellátást biztosítva. Közben, hogy a multinacionális cégek ne tudják kihasználni a helyzetet fillérekért felvásárolni az országot. a kormány korlátozza a tőke beáramlást. Támogatást kapnak a vállalkozók is, hogy felturbózzák az export termékek előállítását -főleg hal és alumínium termékek- amelyek a nemzeti valuta leértékelése által nagyon vonzóvá váltak a nemzetközi piacon és ez lényegében felszivacsolta a válságból keletkezett hirtelen munkanélküliséget. Persze, az import termékek tovább is borzasztóan drágák, de az izlandiak bebizonyították, hogy érdemes visszafogni az import áruk fogyasztását annak érdekében, hogy ne nőjön az ország nyakára a munkanélküliség és ne kelljen reménytelenül eladósodni a nemzetközi bankrendszer javára, illetve ne kelljen feladni a nemzeti függetlenséget és segélykérő bedarált nemzetté válni. Tavaly már 1.2 százalék volt a gazdasági növekedés, ami várhatóan folytatódik az idén is. A nemzeti valuta is felértékelődött, de egy olyan optimális szintre, amely tovább is kedvező az export számára. A munkanélküliség pedig -a lényeg lényege-, ami a válságot követő hetekben 20 százalékra rúgott fel, gyorsan visszaesett 8 százalékra és már 5 százalék felé tart.

Izland megcáfolta a nálunk már elfogadott álláspontot, miszerint egy kis ország teljesen ki van szolgáltatva a nemzetközi pénzhatalommal szemben és bebizonyította, hogy nem kell feltétlenül egy "szuperállam" tartományává válni a globalizáció vallás nevében. Nevezhetjük ezt akár "viking szellemnek", de valóban ÖSSZETARTÁSRÓL van szó: ha egy nemzet nem hagyja, hogy belülről legyen bomlasztva, akkor minden lehetséges. Ha viszont erre nem képes... Hogy is mondta Petőfi? Rabok legyünk, vagy szabadok? ez a kérdés, válasszatok! Hát választottunk... vagyis választottak helyettünk.

mézesmózes