Tanácstalan szülő tanácsokat vár, jelige: ellentmondások!

Bizonyára sok szülő olvasgat itt, és olyanok is lehetnek, akiknek még nevelést igénylő gyermeke van. Elsősorban hozzájuk szólna ez a cikk, pontosabban az abban megfogalmazott kérdések, melyekre a válaszokat viszont az idősebb, bölcsebb generációktól várjuk.

A sok múlt-feltáró és filozófiai témákat boncolgató cikk után most jöjjön egy kis valóság!

Ha a mai világunkat egy szóval akarnám jellemezni, akkor talán az lenne a legtalálóbb, hogy összezavarodott. Valamiért minden a feje tetejére állt, minden kifordult, megváltoztak az értékrendszerek, semmi nem úgy van, mint régen. Régebben sem volt könnyű a gyereknevelés, de ma kifejezetten hatalmas próbatétel.

Tudjuk persze, hogy az élet maga a változás, azonban nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy mennyire nehéz a mai világban igaz emberré nevelni a gyerekeinket.

Mert miről is van szó?

Néhány kérdéssel, melyek távolról sem fedik le a nehézségek palettáját, tényleg a teljesség igénye nélkül, igyekezzünk bemutatni!

-         Hogyan neveljünk ma a gyerekeinket hazafias, nemzetben, nagycsaládban gondolkodó emberré ebben a minden csatornából ömlő globalizált káoszban?

-         Hogyan neveljük ma a gyerekeinket családszerető emberré, amikor mindenhonnan a szingli és egoista életmód reklámozása özönlik rájuk?

-         Hogyan neveljük ma a gyerekeinket valamilyen szintű erkölcsi normák szerint, miközben az erkölcstelenség tengere vesz körül bennünket, ráadásul mindenhonnan az a tapasztalat „jön”, hogy a velejéig romlott a nyerő?

-         Hogyan készítsük fel ma a gyerekeinket azokra a veszélyekre, amelyek pl. a világhálón várják őket?

-         Hogyan ne legyen a gyerek agresszív, miközben már a délelőtti mesék is erről szólnak: „Öld meg!” „Öljétek meg őket!” „Halál rájuk!”.

-         Hogyan kerüljük el, hogy a „halál kultúrája” ne érintse meg a kicsiket?

-         Hogyan tanítsuk meg nekik, hogy nem biztos, hogy azok a legjobb barátai, akiknek „mindenük” megvan, és még annyira sem biztos, hogy ők a követendő gyerekek?

-         Hogyan magyarázzuk el a gyerekeinknek, hogy a szeretet sokkal fontosabb, mint a birtoklásvágy, miközben szinte minden közösségben ez a fertőzés éri őket?

-         Hogyan tanítsuk meg a hitre, amikor minden csapból a materializmus folyik?

-         Hogyan mentsük meg őket a szektáktól, miközben ezek már az óvodába is beférkőznek, az iskolákról nem is beszélve?

-         Hogyan adjunk nekik egészséges élelmet, mert szinte csak mérgezett árut lehet kapni?

-         Hogy legyünk jó és igazságos szülők?

-         S végül, a fenti felvetéseket egy erőteljes kérdésbe összpontosítva:

Hogyan tartsuk távol a gyerekeket a jelenlegi szennyezett világtól úgy, hogy közben ne zárjuk őket burokba?

Túl sötét világképet festünk? Lehet. Olyan a világ amilyenné tesszük? Remélhetőleg…

Sokáig lehetne még a kételyeket fogalmazgatni, de talán a fentiekből is látszik az a hatalmas ellentmondás, ami a normálisabb szülők nevelési törekvései, és a világ jelenlegi állapota között feszül. Meddig lehet elmenni a kemény nevelésben? Honnantól teszünk inkább rosszat, mint jót? Hol a határ? Hol válik gátlásossá, és honnan válik elkényeztetetté a gyerek? Hol van a vízválasztó, amelynek egyik oldala a túlzott szigor, a másik oldala a káoszba való beleengedés.

Hol az arany középút ???

Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni. Talán nem is lehet egyértelmű választ adni, mert minden szülő, minden gyerek és ezáltal minden család más és más. Mások a körülmények, máshonnan jöttünk, más a háttér, és más a múlt.

De talán mégis csak fel lehetne vázolni valami irányelveket, nem? Valami támpontot, kapaszkodót, melyek mentén az ember meg tudja találni azt a rendkívül szűk ösvényt, amelyen érdemes végigmenni.

Tudom mennyire elcsépelt szó, de talán ez az egyetlen értelmes válasz a fenti problémákra:

SZERETET

A szer etet, ugyebár. Kérdések persze továbbra is felmerülnek. Lehet-e szeretetből megütni egy gyereket? Liberáliséknál biztos nem, de vannak olyan élethelyzetek, amikor egy atyai pofon mindennél többet ér. Lehet-e szeretetből hazudni a gyereknek? Kegyes hazugságok… néha szükség van rájuk.

És így tovább.

Ha az ember megpróbál mindent ténylegesen szeretetből csinálni, akkor talán nem tévedhet el ebben a ránk zúdított káoszban.

Vagy mégis?

Hogy látjátok Ti?

TT

U.i.:

Biztos sokunknak az első reakciója az lesz a fenti kérdésekre, hogy „ne engedd a TV elé”! Bár ez kétségtelenül sok felvetésre választ adhat, de ezennel így ezt elsütöttem, úgyhogy mást keressetek! :) Ráadásul ez sem teljesen jó megoldás, mivel a környezete e miatt kiközösítheti a gyereket…

Tanácstalan szülő tehát tanácsokat vár, jelige: ellentmondások


TT,


csatlakozom a cikkedhez egy mókás? videóval..  /Velorex