Utánam a vörös iszap…

Kedves Olvasó!

Velorex barátom megengedte, (ne szerénykedj Kraft, megkértelek!.. :o) / Velorex)  hogy blogjára írásokat tegyek ki, és bár a téma eltér az előző írásoktól, talán mégsem kevésbé érdekes.

Nehéz indulatmentesen írni mindarról, ami tegnap (hétfőn) az ajkai timföldgyár vörösiszap-tárolójával történt, már csak azért is, mert ezúttal nem egy távoli földrész környezeti katasztrófájáról, például a Mexikói-öbölben bekövetkezett olajkatasztrófáról van szó, hanem a környezetemet – egyelőre csak közvetve – érintő, de igen súlyos, és várhatóan hosszútávra kiható környezetrombolás eredményével kell szembesülnöm.

A médiából mindenhol, minden szinten „vörös iszap” folyik. Elrettentő  képek,  videóbejátszások, amik a katasztrófáról készültek, de még szívbemarkolóbb, ha az ember saját szemével látja a pusztítás mértékét, saját orrával szagolja azt az orrfacsaróan bűzös vegyi anyagot, ami felbecsülhetetlen károkat okozott, egyelőre csak az érintett területeken. A hosszú távú következményekbe, ismervén a hazai „katasztrófa-elhárítás” tevékenységét, bele sem merek gondolni.

A Magyar Alumínium Zrt. honlapjáról idézek:

"jól lokalizált, korszerűen megépített, monitor rendszerrel ellátott, üzembiztos tárolók szolgálnak a vörösiszap tárolására"

Ebből az orbitális hazugságból kiindulva a felelős ismét a szélsőségesen csapadékos időjárás lehet. Hát mi más is lehetne? Ez kérem köztudottan egy következmények nélküli ország.

Bizonyára nem a vállalat hibás, aki üzemelteti a zagytározót.

Bizonyára nem a hatóságok, akiknek szigorúan ellenőriznie kellene a cégre vonatkozó környezetvédelmi, biztonsági előírásokat, mert lássuk be, EU-s törvényekkel, rendeletekkel, szabályokkal nem állunk hadilábakon, annál inkább ezek betartásával, mely erősen tendál a balkáni színvonalhoz.

Persze itt röviden kitérek arra, hogy ha egy kisember, vagy vállalkozó vét, arra azonnal lesújt a hatóságok ökle, ellenben az ajkaihoz hasonló, vagy nagyobb méretű multinacionális cégek esetében már elnézőbbek a hatóságok. Az összefonódásokra és különböző érdekviszonyokra most nem térnék ki, arra itt egy összefoglaló a FigyelőNet oldaláról:

Link

Az érintett ajkai cég vezetése nem hajlandó érdemben nyilatkozni, ha mégis megteszik, akkor mossák kezeiket, ők nem hibásak a katasztrófahelyzet kialakulása miatt, minden szabályt betartva működnek, és egyébként is, a kiömlött vörösiszap szerintük ártalmatlan, csupán vízzel le kell mosni ha bőrfelületre kerül, így semmiféle károsodást, sérülést nem okoz.

Környékben élők elmesélése alapján azonban egészen másként fest a dolog. Az erősen környezetszennyező iszapot felfogó töltések állapota nem a közelmúltban romlott meg, és nem is az esőzések miatt.  Jó ideje szivárgott már a környezetre rendkívül veszélyes iszap, amelyről a cégvezetés is értesült, de úgy látszik nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, hiszen mi más lehet ennek a vállalatnak is az alapfilozófiája, mint az, hogy minél kevesebb befektetéssel extraprofitot termeljen. Főleg így a gazdasági válság hatására megtorpant megrendelések kiegyensúlyozására.

Gátőr alkalmazása szintén a luxuskiadások közé tartozott volna.

Így fordulhatott elő, hogy az amúgy is omladozó, meggyengült gátakat költségkímélés címén túlterhelték, bízván abban, hogy nem lesz probléma.

Hát lett, nem is kicsi. A következményeket nem lehet meg nem történné tenni, akárcsak a bevezetőben említett olajkatasztrófa esetében. Miközben gondolataimat írom, az eső csak esik és esik, ami egyrészt előnyös, mert nem engedi kiszáradni az iszapot, megakadályozván, hogy aztán a szél minden irányába szétterítse Közép-Dunántúlon, tüdő, és számtalan más megbetegedéseket okozva, másrészt viszont hátrányos, hiszen a közelmúlt csapadékos időjárásától fellazult talajrétegekbe könnyebben leszivárog a mérgező vegyszer, akár az ivóvíz készletekig.

A környezetvédelmi államtitkár által emlegetett 10 milliárd Forintos kárt az ajkai cégvezetés nem hajlandó kifizetni. A cég átfogó biztosítása pedig harmadik félnek okozott kárra nem vonatkozik.



Vajon az itt lakó "harmadik fél" mit szól ehhez? Talajcsere nélkül évtizedekig nem művelheti saját kertjét.



Orbán Viktor nagy mellénnyel egy semmitmondó (vagy inkább sokatmondó?) nyilatkozatában azt említette, hogy „minden okozott kárt valakinek meg kell téríteni.”

Vajon nagyot tévedek, ha azt mondom, ezt megint az adófizetőkön verik el?

Mivel láttam a vörösiszappal elárasztott területek egy részét, naivan úgy gondolom nem pénzbírsággal kéne indítani, hanem a cégvezetőket, elsősorban Tolnay Lajost azonnal rács mögé juttatni.

Budaházy több, mint egy éve ül előzetesben tárgyi bizonyítékok nélkül, miközben egy ilyen volumenű környezeti katasztrófát előidéző cég elnöke tréfásan eltúlzottnak tartja a kialakult helyzetet bemutató sajtóértesüléseket.

Nem véletlenül forog köznyelven a hazánkra utaló Abszurdisztán kifejezés. Ez itt valóban az.

Nálunk szerencsésebb országokban, egy ilyen katasztrófahelyzetben azonnal megkezdenék az érintett területek talajcseréjét, a szennyeződés folyókba jutásának megakadályozását, megelőzve a hosszú távra kiható károkat.

Ehelyett ostobábbnál ostobább politikai nyilatkozatokat hallunk a sajtóból, médiákból.

Az ilyen helyzetben (is) bevethető honvédségünk inkább az afganisztáni mákültetvényeket őrzi szintén a mi adó Forintjainkból, ahelyett, hogy itt Magyarországon mentenék a menthetőt. Káosz és fejetlenség, azonnali érdemi lépések helyett.

Emberek vegyétek észre, hogy már a nyakunkig ér a "vörös, és a kék-fehér iszap" is, mindkettő felbecsülhetetlen, pénzben nem mérhető károkat okozva.

Üdvözlettel:

Kraft