Piros lett a paradicsom

A piacokat járva az ember még most április végén sem talál olyan igazán finom friss zöldséget. Ki tudja, talán az áprilisban nem várt fagy is betett egy kicsit a gazdáknak, de sokkal inkább az lehet a titok nyitja, hogy még nem merték levenni a fóliákat azok, akik általában fóliázással foglalkoznak. Ezeket a korai termesztésekből származó „primőr” árukat fogyasztva, a nyomokban sem érzékelhető ízvilágot keresvén az emberben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egyrészt mi a sz.rnak vette meg az adott termést – mert vajon olyan szép piros volt? –, másrészt meg miért van ekkora különbség a januári paradicsom és a júliusi paradicsom íze között. Ennek a kérdésnek próbálunk ebben a bejegyzésben – ha nem is a szokványos módon – utánajárni.

Mitől van tehát az, hogy a januári paradicsomnak nincs íze, a júliusi viszont rendkívül ízletes? Korunk gazemberségeit és abszurditásait némileg felismerő, széles látókörű ember nagyjából ezt válaszolná erre a kérdésre: Természetes körülmények esetén  januárban nem nől paradicsom, így a januári paradicsom csak valami génkezelt holland szar lehet, ami csak  paradicsomnak néz ki, de nem az! Tulajdonképpen ez is egy válasz, és sajnos a gyakorlat tényleg ennek a realitását mutatja, de azért érdemes egy kicsit mélyebben megnézni ezt a paradicsom dolgot! Ugyanis génkezelés nélkül, fólia alatt is megteremhet a paradicsom akár januárban is, amikor genetikailag, kinézetileg, stb. tulajdonképpen ugyanazt a zöldséget kapjuk, mint amikor a szabad ég alatt termesztettük. No de miért van mégis ekkora különbség az ízében? A biológusok, agrármérnökök, vegyészek, stb. biztos tudnak erre mindenféle okosságot mondani, hiszen ők azért kapják a fizetésüket, hogy okosságokat mondjanak, tehát említenének fotoszintézist, cukortartalmat meg minden egyéb finomságot, de a lényeget valahogy nem sikerül megmagyarázni. Tegyünk hát rá egy nem szokványos kísérletet!

Egyet már az elején leszögezhetünk! Amikor a piacon a zöldséget áruló, ráncos, fogatlan, de mosolygó meleg kezű néni kínálatában feltűnik a szép, feszes, gyönyörűen piros külsejű, fürtökben lévő paradicsom, nincs az a vásárló, akinek ne menne össze a nyál a szájában (kivéve talán az, aki allergiás a paradicsomra, ha létezik egyáltalán ilyen elvetemült). Szóval ekkor a piacot járó ember – bár már tele a keze megtelt szatyrokkal, az agyában cikázó gondolatok meg a hónap közepén elfogyott költőpénz indokaira keresnek valami a házastársa számára is előadható, elfogadható magyarázatot – mégis csak megáll, és vásárol egy kiló paradicsomot. A zsebben történő, apró utáni kotorászás közben a tapasztalata (az a bizonyos kiscsengő a belső-fülben) hiába jelez, azt mondatja emberünkkel, hogy „Hé, várj csak! A múlt héten ugyan ebben az ’utcában’ jártunk, és akkor is megszívtuk” – de a gondolat már a megvalósítás fázisába lépett, nincs visszaút, előkerül az aprópénz (ami még maradt az előző „őstermelőnek” kinéző, valójában rablókereskedő-maffia árusok után), és az áru gazdát cserél. Emberünk egy utolsó ösztönszerű gondolatának engedelmeskedve még annyit megkérdez utólag a nénitől, hogy „tessék mondani, finom a paradicsom, ez már nem fóliás ugye?” – amire persze jön a melengető mosoly, és a válasz, hogy „Tessék csak megnyugodni, mézédes!”. Hazaérve – vagy a türelmetlenebbek esetében esetleg már a buszmegállóban – jön a kóstolást követő menetrendszerű csalódás.

Ezt a csalódást már talán csak az tudja tetézni, amikor egy „Bioboltban” vásárol az ember háromszoros-négyszeres áron „válogatott, bioterméket”, amelyik „garantáltan nem vegyszeres kezeléssel termesztődött”, és még lehetne a sorolni a megtévesztőbbnél megtévesztőbb szlogeneket. Az íze viszont ugyanolyan, és a gondos válogatás ellenére ugyanonnan van...

Szóval az ember tudja is, emlékszik is rá, tisztában is van vele, hogy télen, vagy koratavasszal nem veszünk természetes módon csak nyáron termő paradicsomot! Sőt továbbmenve ezzel a gondolattal, az emberek többsége azzal is tisztában kellene legyen, hogy SEMMILYEN zöldséget és gyümölcsöt nem szabadna megvenni a nem természetes termésének ideje előtt (vagy után!). És nem azért mert ez az „Isteni Természetes Rend” ellen való, hanem mert tényleg gyatra, silány, íztelen és vitaminmentes ekkor még az áru. Gumicukor. Sajnos azonban elhitették velünk, hogy milyen fasza a decemberi eper, meg a világ másik oldaláról származó banán, amely szerencsétlen két, azaz kettő nap alatt behozza a fagyasztási sokkból eredő lemaradását, és látványosan humusszá válik a kamránkban.

Apropó! Van egy teljesen rendhagyó új kezdeményezés, ami az „Agrárforradalom egy debreceni hátsó kertben!” címmel került be a köztudatba, és érdemes figyelő tekintetünket egy pillanatra rávetni. Mindenekelőtt nézzük a beharangozót: „Debrecen – A csapókerti hobbikertész olyat lépett meg, amit eddig senki, a családot zöldséggel és hallal ellátó megoldása döbbenetesen olcsó, egyszerű, egészséges és működik! Hóban és fagyban is!” A rendszer a világon még alig elterjedt „akvapónia” elvén működik, ami az intenzív tartályos haltenyésztés (akvakultúra) és a föld nélküli növénytermesztés (hidropónia) egyesítéséből jött létre. A tömör lényege az eljárásnak a következő: „A halak ürülékét tartalmazó víz az ammóniát nitráttá alakító baktériumoknak köszönhetően a növények számára fontos tápanyaggal telítődik. A haltartály tehát odakerül a kavicságy mellé, és a belőle érkező víz öntözi a növények kavicságyát. Utóbbiak szépen növekednek tőle, ráadásul megtisztítják a vizet. A növényektől visszaforgatott víz így a halak számára kiváló minőségű és oxigéndús lesz.”

A rendszer kreativitását, és a feltaláló jó szándékú elkötelezettségét egy pillanatra sem támadva azért felmerül itt két kérdés:

1.      A halaknak adott kitudjamilyen tápszer a zöldségbe jutva nem-e károsabb, mint ha közvetlenül a permetet nyelnénk le?

2.      A másik kérdés pedig az éles eszéről méltán híres Géczy Gábortól származik: „Árulja el valaki, hogy kinek jó a világ legjobb termőtalajától egy méterre paradicsomot termeszteni?”

Nos igen, nagy az Isten állatkertje – csak alacsony a kerítés.

No de mielőtt egy teljesen más területre tévedünk, térjünk vissza a paradicsom problematikájához! Szóval, mint említettük úgy tűnik, nagy az Isten állatkertje, és sokan még asszisztálnak is hozzá, hogy vegyük azt, ami egyáltalán nem természetes, tálcán kínálják a szemetet, az ember meg testi vágyait kielégítendő képtelen ellenállni, és ezután jön a csalódás, a szép, feszes, gyönyörűen piros paradicsomnak bizony kevesebb íze van, mint a víznek. Talán nagyjából már mindenki eljutott mostanra arra a következtetésre, hogy ahhoz, hogy a szádban érezd is a paradicsom Isten által kitalált ízét (!), ahhoz közvetlenül szükség van a Napból érkező sugarakra - ebből pedig az következik, hogy a kizárólag a Nap által sugárzottak segítségével jut el az ember agyáig az INFORMÁCIÓ, hogy milyen ÍZŰ-nek kell lennie a paradicsomnak.

Tehát a fenti összefüggésre rögtön fel is állítható egy folyamatábra:

NAP - INFORMÁCIÓ - ÍZ.

Na, dereng már miért imádták őseink a Napot?? :)

Nagyobb léptékben vizsgálva a kérdést pedig eljutunk akár odáig is, hogy minden, amit itt tapasztalnunk kell a Földön, annak egy bizonyos információs tartalmát a Napból kapjuk meg. Ízek, illatok, színek, gondolatok (!) stb.

Így talán már az is érthető, hogy egyesek miért fosnak ennyire mostanában a fokozott (!) naptevékenységtől. Lehet egy tippünk:

Változik az információ áramlás!

Fentiekből pedig leírható egy nagyon logikus folyamat:

A Teremtő -> Fény -> Nap -> Információ

Remélhetőleg érthető a fentiekben leírt folyamat fontossága, és talán lesznek, akik fejében fényt gyújt. A Nap is a rendszer része,  azaz  rendszeren belül van, és igen jelentős szereppel van felruházva.  Ez  persze nézőpont kérdése, hogy ki mekkora  léptékben képes gondolkodni,  de az  nem igényel különösebb bizonyítást, hogy  napfény nélkül  befuccsolna  az élet  a bolygón. Óriási a különbség  a Nap által sütött  és a mesterséges fényforrással "nevelt"  paradicsom íze között. Ez is csak azt bizonyítja,  hogy a Nap több annál, mint  aminek mi felfogjuk vagy elképzeljük. A "tudomány"   által   ki-, és  feltalált   termonukleáris   mese   alapból baromságnak tűnik,   mivel a  közismert láncreakciós  folyamatok   sokkal  rövidebb idő alatt zajlanak le  és amennyire  tudni,  még egyetlen "tudós" sem  szerelt  szénrudakat  a  Napra,  hogy ezeket a folyamatokat  fékezze (mint az atomerőművekben). Tehát ez a mese is megdőlni látszik. Egyáltalán nem zárható ki,  hogy a  napfény egy olyan  tömörített  információhalmaz,  amiből minden élő  annyit fog fel, amennyi neki szól,  illetve amit képes érzékelni. Fentiekből meg az következik,  hogy ez  a felfogóképesség  emberenként is  változó és ez talán annak a függvénye  is, hogy  kinek a  lelke mire állt be. Van, aki már csak a meleget képes érzékelni, de van aki képes megérezni a változás szelét.

Tehát minden amit látunk, tapasztalunk, érzékelünk  annak számunkra információ tartalma van. És már el is érkeztünk egy másik nagy dilemmához: a genetikai információ eredetének kérdésköréhez.

„Ami él és mozog”

A DNS molekula, amelyik egy különleges nyelven tartalmaz egy kódot, mely mintegy összeszerelési adattár, egy információ halmaz meghatározza, hogy a fehérjemolekula hogyan épüljön fel, az aminosavak milyen sorrendben kapcsolódjanak, és még kismillió dolgot tartalmaz, olyan akár egy gyártmányterv. Ez a genetikai információ ráadásul örökíthető is, „apáról fiúra száll”, generációkról generációkra öröklődik – mely tulajdonság megmagyarázhatatlan az anyag önmagában vett kémiai képességeivel. Az DNS-ben rejlő genetikai kód tulajdonképpen egy információ, viszont ha létezik ez az információ, akkor annak lennie kellett egy feladójának, forrásának is, amely felismerés ismét elvezeti a gondolkodókat spontán kialakulás elvetéséhez, és a tudatosság megjelenéséhez, ugyanis:

Az információ intelligenciára utal!

Nem igazán van más magyarázat arra a jelenségre sem, amikor egymástól akár több ezer kilométerre lévő embereknek ugyanaz pattan ki az agyából, azaz egymástól teljesen függetlenül ugyanaz „jut az eszükbe” (ismételten érdemes felfigyelni a magyar nyelv világleíró képességére: az „eszünkbe jutott” fogalmazás egy kívülről jövő eseményre utal!). Szóval hogy van az, hogy ugyanazokat a gondolatokat kapjuk sokszor? Ugyanaz a feladó, és talán ugyanazt az infót csípjük el néhányan? A fokozódó naptevékenység összefügg a napjainkban tapasztalható látványos ébredéshullámmal? Minden bizonnyal.

Lehetne ezt akár azzal is magyarázni, hogy a hasonló genetikájú létezők hasonló válaszreakciókat szülnek egy-egy adott, hasonló helyzetre. Nos jól van, akkor nézzük meg a genetikát! Honnan jönnek a hasonló reakciókat szülő információk? A DNS-ből? Rendben, de akkor megint csak eljutunk a Forrás kérdésköréhez: azaz honnan ered az információ, ami alapján a hasonló genetikájú állományok hasonlóan reagálnak egy adott helyzetre? Honnan ered az „ösztön”, mely tulajdonképpen egy információ-halmaz, egy „működési-leírás”, és folyton öröklődik? A paradicsom-magból paradicsom nő, remélhetőleg ugyanolyan finom, mint az „szülője”. A méhek illat-információk alapján döntik el, melyik virágot kell még beporozni. A máj pontosan tudja a dolgát, csakúgy mint az enzimek (biokatalizátorok). A fehér és vörös vérsejtek kérdés nélkül megjelennek, ahol kell, más sejtrészek szállítják az anyagcseréhez szükséges nyomelemeket, megint mások a kulcsok szerepét töltik be, nyitódnak-záródnak, stb., minden szépen szervezetten működik ebben a szemmel láthatatlan, állandóan nyüzsgő-mozgó, csodálatos mikrovilágban, az embertől szinte teljesen függetlenül! Tehát a legapróbb létezőben is ott van a mozgásvágy és az intelligencia! Ami él és mozog, ami él az mozog! Erre a kémiai anyag önmagában nem képes, csak akkor, ha azt egy arra alkalmas valaki ellátta megfelelő információkat tartalmazó programmal. És ugye minden programnak, minden információnak lennie kell egy Programozónak, egy Forrásának, egy Feladónak, aki útjára indította azt – tehát a paradicsom ízének információját is feladta Valaki annak idején. No hát pont ilyen a DNS-ünkben átöröklő információ-halmaz is: nem létezne Forrás nélkül.

Az információ tehát Forrásból indul, legyen az az információ bármilyen jellegű. Ha ezt sikerül megemészteni, akkor innen már csak egy lépés a Megtervezett Világ felismerése és elfogadása. Úgyhogy nem kell szomorkodni, ha nincs íze a paradicsomnak, csak meg kell várni a megfelelő információ idejét! :)

Ajánló: Szécsi Pál - Piros volt a paradicsom

http://www.youtube.com/watch?v=mgbaT50qUtY

2012. április 23.

TT