Devizahitelekről bővebben + rádióbeszélgetés Kásler Árpáddal, a BÁÉSZ elnökével

Két hasznos elemzés a devizaalapú hitelekkel kapcsolatban

Az első igaz már régebbi (2008-as), de a magyarázat még mindig aktuális:

A képlet egyszerű. A bankok aranykorának vége, és nehéz évek jönnek a bankszektorra, az eredményesség a felére-negyedére eshet vissza Magyarországon is. Az OTP és a „magyar” bankok extraprofitját Orbán Viktor 11%-os lakáshitel kamattámogatásának korszaka, majd az úgynevezett "svájci frank alapú hitelezés" jelensége mögé bújtatott devizaspekuláció okozta, mely valójában ugyanúgy a forinthitelezés egy klasszikus kamatvadász derivatív carry trade spekulációval megspékelve, melynek haszonélvezői nagyobbrészt a bankok, miközben a kockázatok döntő része az ügyfelekre van hárítva. Az extraprofit a bankoké, de a kockázat az ügyfeleké. Betét oldalon pedig nevetséges kamatokkal szúrta ki betétesei szemét a OTP. Ez az uzsoráskodás, és ügyfelek pénzén történő spekuláció azonban a végtelenségig egyébként is fenntarthatatlan, és előbb utóbb úgyis megszűnt volna az ingyen ebéd. A feltételek tendenciája már egyébként is hanyatlóban volt, a globális válsággal pedig a profitgyár bezárt.

Normál esetben a bankolás 1-2%-os ROA, azaz eszköz arányos nyereséget eredményez szerte a világban. Az OTP ROA (Return On Assets) mutatója azonban tartósan 3-4%-ot ért el, azaz a több ezermilliárdos nagyságrendű mérlegfőösszegből 3-4% tiszta hasznot "csippentett le", saját tőkéjére pedig 30-40%-os (ROE) megtérülést ért el. Kétszer-négyszer nagyobb tiszta nyereséget termelt ki az OTP, mint más bankok a világban. Ehhez nagy mértékben járult hozzá Orbán Viktor 11%-os lakáshitel kamattámogatása – Ezt gondolom nem kell magyarázni, hogy ha 10% az infláció és 5%-ba kerül a magyarnak a lakáshitel kamat (+11%- ba a költségvetésnek), akkor persze hogy mindenki felveszi, amíg erre lehetőség van. – illetve a svájci frank spekuláció extraprofitja.

Hogyan is működik a svájci frank alapú hitel?

Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor a bankjától svájci frank pénznemben veszi fel a hitelt, és ezt a svájci pénzt váltja át a bank forintra, amit aztán kézhez kapunk. A törlesztésnél pedig a forint törlesztő részleteket váltják át frankra, és visszafizetik a frank hitelt. Azonban valójában nem ez történik, mert a magyar bankoknak nincsen svájci frankjuk, mert nem svájci betéteseik vannak, hanem magyarok, akik döntően forintban helyezik el a betéteket.

Mari néni és a többi betétes illetve számlavezető berakja pénzét, FORINTJAIT az OTP-be, amire kapnak 0-8% kamatot, átlagban mondjuk kb. 5%-ba kerül a banknak a pénzforrás. A bank ezeket a pénzeket, a FORINTOKAT adja oda lakáshitelre és jelzáloghitelre a hitelfelvevőknek átlag 10%-os kamatra természetesen FORINTBAN, de a svájci frank árfolyamához és kamattendenciájához kötve a forint törlesztő részleteket. Ezt a virtuális svájci frankosítást pedig devizaspekulációval oldja meg a bank, derivatív FX-swap ügyletekkel [=mintha svájci frankot forintra váltanánk, de előre megállapodunk, hogy egy év múlva vissza is váltjuk majd ezt a virtuális tranzakciót frankra, így csak a különbözetet kell elszámolni, nincs valódi tőkemozgás] mellyel a forint és svájci frank kamatszintje közötti különbözetet a bank megnyeri, miközben az árfolyamváltozásból eredendő kockázatot a hitelfelvevő ügyfelekre hárítja. Tehát a bankok ezen a devizaspekuláción a svájci és a magyar kamatszint különbözetét nyerték meg, amely az elmúlt években jellemzően 5-8%-os kamatnyereséget jelentett, miközben eme biztos kamatnyereséggel járó üzlet ára a svájci frank potenciális árfolyamkockázata, mely viszont döntően az ügyfelekre van hárítva. A svájci frank alapú hitelezés tehát valójában ugyanúgy forinthitelezés, Mari néni forintbetétjéből adják oda a lakáshitelt a fiatal házaspároknak szintén forintban. Valódi svájci frankot soha nem is látnak az OTP-ben, sem az ügyfelek, csupán a forint hitelezéssel párhuzamosan spekulatív határidős devizaügyleteket is köt a bank saját (és közvetve részben az ügyfele) hasznára, de döntően az ügyfél kockázatára. A bank tulajdonképpen ugyanúgy spekulál, mint határidős BUX kontraktus esetében. Ott sem vesz valaki MOL-t, Richtert, meg a többi részvényt, hanem csupán egy fogadást köt a BUX indexre, melynek értékét a részvények árfolyama határozza meg, az üzlet nyeresége vagy vesztesége pedig a nyitási és zárási BUX árfolyamunk különbözete alapján kerül elszámolásra. És akkor lássuk az egyenleget: A bank átlag 5% kamatot fizet a betéteseinek. Átlag 10% kamatot kér a hitelfelvevőktől. A derivatív devizaspekuláción pedig keres 5-8%-ot. Vagyis a bank nyeresége, nettó kamatmarzsa minden forint betét svájci frank alapon történő hitelkihelyezésével 10-13%. Impozáns extraprofit más pénzének forgatása által. Még Soros György hedge fundja sem tud ekkora jutalékot bekaszírozni az ügyfelein. Miközben ennek a svájci frank spekulációnak az árfolyamkockázata döntően az ügyfelekre van hárítva, a devizaspekuláció hasznából azért az ügyfelek is profitálnak, hiszen a bank az ügylet nyereségének a felét tulajdonképpen átengedi a hitelfelvevő ügyfeleknek, akik így néhány százalékkal alacsonyabb kamatláb mellet kapják a forinthitelt svájci frank alapon, mint színtiszta forinthitel esetében. Így a hitelfelvevő átlag 15%-os színtiszta forinthitel kamatláb helyett átlag 10%-os svájci frank alapú forintkamatlábbal juthat hitelhez, vagyis egyértelműen vonzóbb kondíciónak tűnik svájci frank alapon hitelt felvenni, mint forintban. A svájci frank shortolása forint ellenében egyébként is megalapozott spekulációs stratégia volt, mely az évek folyamán impozáns profitokat hozott. Nincs is ezzel semmi gond, abszolút racionális magatartás, de ez spekuláció. (Az euró alapú hitelekkel más a helyzet, azok részben valódi külföldi források kötvénykibocsátásból és külföldi anyabankoktól, nem csupán derivatív spekulációs fogadások.)

Ennek az aranykornak azonban vége. Az olcsó refinanszírozási hitelforrások elapadtak, a komplexebb derivatív pénzügyi piacok pedig befagytak. A hitelexpanziónak vége, a betéteseknek pedig egyre magasabb kamatokat kell majd fizetni. Nyereségesség vissza fog térni a normál üzletmenetbe, sőt, a következő években a globális hitelválság és recesszió sodrásában a magyar bankokra is nehéz időszak vár. Hitelfelvevők jövedelmi helyzetének romlásával a hitelportfólió minősége is romlik, egyre több lesz a törlesztési probléma. A svájci frank devizaspekuláció eddigi könnyed extraprofitját is nehézségekbe ütközik kitermelni, akadoznak a swap-pénzgyár fogaskerekei, a CHFHUF swap piac pedig jelenleg teljesen kiszáradt. A befagyott pénzpiacok később persze majd némileg felolvadnak, de a likviditási Kánaán hosszú évekig nem fog visszatérni. A meglévő kedvező hitelek kifutása ugyan vélhetően lassú és puha földet érést biztosít, de az OTP hatékonysági mutatóinak is vissza kell térni normál üzletmenetbe, vagyis 10-20% ROE és 1-2% ROA a realitás, sőt, akár ennél gyengébb teljesítmény sem zárható ki a negatív globális klímában. A nyereségesség így felére-negyedére is lecsökkenhet, a 800Ft-os részvényenkénti nyereség helyett 200- 400Ft a realitás, hiszen minden fronton romlik a hatékonyság, és a banki tőkeáttétel nemcsak extraprofitot tud generálni, de lefele is keményen tud ám darálni.

A hazai bankrendszer finanszírozási struktúrája: A magyar bankrendszer azonban nincs teljesen kiszolgáltatott helyzetben a nemzetközi pénzpiacnak. Háromnegyed részben a források belföldiek, és a külföldi források jelentős része is a magyarországi bankok külföldi anyabankjaitól származik. Az államcsőddel való riogatás pedig nonszensz. Most mindenkinek nehéz a finanszírozási helyzet, de Magyarország helyzete semmivel sem rosszabb, mint Kalifornia vagy New York City helyzete, és ezekkel kapcsolatban szintén államcsőd pletykák keringenek. (A guru Marc Faber pedig már az USA államcsődjét várja.)

Ábrák forrása: MNB

A magyar bankok ráadásul relatíve kedvezőbb helyzetben vannak a globális palettán. Nincsenek hitelezési veszteségeik, a magyar bankok helyzete stabil, egyetlen hazai bank sincs veszélyben. A magyar bankrendszer nincs teljesen kiszolgáltatott helyzetben a nemzetközi pénzpiacnak. A hitelek nagy része magyar betétesek pénzéből adott jelzálog fedezetű hitel, amelyeket mindenképp törleszteni fog a lakosság, nem fogják hagyni, hogy elússzon a házuk a fejük fölül. A fedezetségi szintek egyébként is megfelelőek, Magyarországon nem volt érdemi ingatlanár emelkedés az elmúlt 7-8 évben, drasztikus - 30%-nál nagyobb – áresésnek nincs tere. Valójában Magyarországon nincsen semmiféle kritikus devizahitel válság, csupán a magyar bankok profitgyáraként üzemelő deviza-swap piac befagyott, illetve a külföldi refinanszírozási források elapadtak, ami miatt az extraprofithoz szokott burzsuj magyar bankok most nyivákolnak, mert elúszik az extraprofitjuk. Hát tessék csak szépen fizetni a veszteségeket, úgy ahogy minden más spekulánstól is bevasalják a margin számlán. Spekuláltak a bankok, úgyhogy tessék állni a veszteséget. A bankoknak is, és az ügyfeleknek is. Az elmúlt évek spekulációs tevékenységének extraprofitjából bőven van mit visszaadni. Abból még marad is nekik bőven, nem kell őket sajnálni, összességében így is jól jártak a devizaspekulációval. A hitelfelvevők is, de főleg a bankok. Az 1997-ben 6010 forintos régi OTP részvény még most is 30,000-et, azaz HARMINCEZRET ér (1 régi részvény = 10 új részvény). Iyen globális klímában tarthatatlan, hogy a 10 évvel ezelőtt 601 forintnak megfelelő új OTP részvény most 10000 forintot érjen, miközben a világ bankrészvényei 10- 20 éves mélypontokon vannak. Az eredményesség csökkenése mellet globális recesszióban tartós medvepiacon a részvények értékelési szintje, magyarul a "lufiszorzó" is drasztikusan csökken, duplán büntetve a részvényeket. Ilyen siralmas tőzsdei hangulatban csökkenő nyereségességnél 5-ös P/E mutató felett nem beszélhetünk olcsóságról és vonzó befektetésről, a 10-es P/E pedig szekuláris medvepiacon drága. A bankrészvényektől pedig eleve évekig undorodni fognak a hatalmas veszteségeket elszenvedett csalódott tőzsdei szereplők.

forrás: http://nyilasi.tozsdeforum.hu/blog/2008oktober.htm

A második elemzés:

Vajon miért volt alacsonyabb a devizahitel kamata?

(deviza ALAPÚ hitel kamata)

Első lépésként forintbetétből adtak forinthitelt. Semmi trükk.

Második lépésként aláíratták az adóssal, hogy vállalja a frank és forint árfolyamváltozásából eredő kockázatokat. Eddig oké?

Jön a lényeg, olvasd nagyon figyelmesen és kíséreld megérteni:

Harmadik lépésben kiment a bank a forex piacra. A devizatőzsdére. A bank nyitott egy akkora értékű pozíciót amekkora hitelt adott az adósnak. A pozíció vételi és eladási oldalból áll, a pozíció megnyitásakor a vételi és eladási oldal értéke egyenlő, egyenlegük nulla. A pozíció tulajdonosa akkor jár jól, ha a pozíció eladási oldalának értéke csökken, vételi oldalának értéke nő. A pozíció vételi oldalán forint van, az eladási oldalán frank. A pozíció két oldalán szereplő pénzek a valóságban nem léteznek. Ezeket nem lehet felvenni és elkölteni. A pozíció egy fogadás.

Ebben a fogadásban játékszabályok vannak:

1. A fogadásban két fél vesz részt.

2. Az egymással fogadást kötő felek pozíciói ellentétesek.

Az egyik fél pozíciójának vételi oldala az ellenérdekelt fél pozíciójának

eladási oldala.

Az egyik fél pozíciójának eladási oldala az ellenérdekelt fél

pozíciójának vételi oldala.

3. A fogadásban résztvevő felek kötelesek a saját veszteségüket a másik fogadó fél részére átadni - ebből lesz a nyertes pénze.

4. A fogadásban résztvevő felek kötelesek pozíciójuk eladási oldala után naponta kamatot fizetni az ellenérdekelt félnek.

Ha a frank erősödik, akkor a bank pozíciójának eladási oldala nő. A bank pozíciójának egyenlege negatív lesz. A bank bukik, a negatív egyenleget rendeznie kell.

Ha a frank gyengül, akkor a bank pozíciójának eladási oldala csökken. A bank pozíciójának egyenlege pozitív lesz. A bank nyer, a pozitív egyenleget felveheti készpénzben.

A bank pozíciójának eladási oldala után naponta kamatot fizet az ellenérdekelt félnek: évi 0.5% kamatot a chf (svájci frank) után.

A bank pozíciójának vételi oldala után naponta kamatot kap az ellenérdekelt

féltől: évi 5.5% kamatot a forint után.

--------------------------------------------

Tehát azért volt olcsóbb a deviza ALAPÚ hitel kamata, mert a bank a devizapiaci fogadásból is hozzájutott évi 5%-hoz. Ennek egy részét átadta az adósnak, kisebb hitelkamat formájában.

-----------------------------------------------------------

Ha nem volt frank a dologban csak forint, akkor miért nem forinthitelként adtak az alacsonyabb kamatú hitelt?

Azért kellett elnevezni deviza ALAPÚ hitelnek, mivel szükség volt az adós árfolyamkockázat-vállaló nyilatkozatára. Nehéz lett volna megmagyarázni, hogy egy sima forinthitelhez miért kell árfolyamkockázatot vállalni.

Tudtak, hogy fel fog menni az árfolyam, es ezen nyernek?

Nem tudták (sejtették). Magán az árfolyamváltozáson nem keresnek. Tökmindegy volt nekik mit csinál az árfolyam.

Akkor nem kellett volna lakossági hitelezéssel kínlódni, többet nyerhettek volna egyszerűbben.

Azért kellett a lakossági hitelezéssel kínlódni, mert a bank nem volt benne biztos merre megy a svájci frank árfolyama! Ha tudta volna merre megy (biztos lett volna benne), akkor köt egy fogadást a frank erősödésére.

Kihagyja a nyűgös, babrás lakosságot és szedi az árfolyamnyereségből a százmilliárdokat. "többet nyerhettek volna egyszerűbben"

A bank ezzel szemben a frank gyengülésére fogadott. Amit azért sejtett, hogy valószínűleg túl sokat gyengülni nem fog. Azért tette ezt, mert KOCKÁZAT NÉLKÜL szerette volna bezsebelni a svájci frank és a forint kamata közötti különbözetet a devizapiaci fogadáson keresztül! A pénzvilágban nem talált volna olyan hülye szerződő partnert, aki aláírta volna, hogy lemond a frank/forint kamatok különbségéről de a hülye szerződő partner mégis állja az árfolyamkockázatot. Erre kellett a magyar lakosság, mint pénzügyileg képzetlen tömeg, aki nem is tudott arról, hogy a bank által kötött devizapiaci fogadás keretein belül a felek kamatot fizetnek egymásnak. (Mellesleg angol, kínai, orosz, zsidó polgár - mind megette volna a trükköt)

A bank tudta az ügylet megkötésekor, hogy baj lehet, hosszútávon valószínűleg a forint a svájci frankhoz képest gyengülni fog, de nem érdekelte különösebben a dolog, mert a kockázatot az adósra hárította. Az adós felel minden jövedelmével és a fedezettel (a házával) is. A bank pedig az adós kontójára nyitott devizapiaci fogadásból kockázat nélkül kiszedhetett évi 5% extrapénzt. Ez volt az ügylet lényege.

Az elemzések végigolvasása közben felmerül a kérdés az emberben, hogy ekkora kaliberű spekulációs profitszivattyús üzletet hogyan engedélyezhetett a „magyar” állam? Nem igaz, hogy ezt az „FX swap tranzakciót” nem lehetett volna már akár 1-2 éve törvényileg szabályozni valahogy, hogy ne kelljen minden szerencsétlennek kétszer annyit fizetni UGYANAZÉRT a termékért/szolgáltatásért! Az egyoldalú szerződés/kamat/ árfolyamkockázat módosítások valószínűleg törvénybeütközőek, csak ügyvéd legyen a talpán, aki a jog bugyraiban megtalálja az adott paragrafust. Bár a „fogyasztók” becsapása alapból ütközik az amúgy sokszor kritizált és mindenki által másképp értelmezett uniós jogszabályokkal, irányelvekkel. Aki ért hozzá, bogarássza:

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32008L0048:HU:NOT

Összegezve a bankok pofátlan haszonszerzése állami cinkos hallgatással és segédlettel csak tovább növelte a szakadékot a szándékosan pénzügyi analfabétizmusra oktatott (többnyire az új tagállamokban ébredező) uniós polgárok és az unióvezető kazár elitje között. Köszönjük nektek politikus és bankárbűnözők! Köszönjük neked EU!

Panka. (egy átvert devizaalapú-hiteles, a sok közül)

Végül pedig álljon itt a rádióbeszélgetés Árpival a Kossuth Rádióban, valamint további két link a témával kapcsolatban! moonlight

1. Makkos Albert jogász megoldása a szerződés semmisségének megállapításáról:

http://www.mszfszk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=109:a-hitelszerzdes-semmissegenek-bejelentese-a-banknal&catid=2:magyar

2. Létezik egy egyértelmű, gyors és végleges megoldás a devizahitelesek számára: október 1-jétől minden devizaalapú lakáshitelesnél automatikusan életbe kellene léptetni a 180 forintos árfolyamgátat, a bankok pedig a gyűjtőszámlán felhalmozott összegeket minden évben leírhatnák a bankadóból annak összegéig - írta Angyal József adószakértő, matematikus.

http://profitline.hu/hircentrum/hir/240397/