Folytassuk Tripla T tanításainak megismerését! Ígérem a „sorozat” többi része nem lesz olyan hosszú, mint az első! :)
Az előző részben megismerhettük, hogy – a mindennapos látszat ellenére – a Földi lét nem egy büntetés, hanem egy szükséges és kihagyhatatlan állapot a Létben, egy iskola bizonyos osztálya. Azoknak a tudatoknak anyagi feltételekhez kötött ideiglenes lakhelye, akik pontosan ilyen fizikai körülményekre vágynak, ilyen létsíkokra van szükségük fejlődésükhöz, a végletesen polarizált, duális anyagi világot tartják megfelelőnek ahhoz, hogy önmagukat abban valósítsák meg. De mit is jelent mindez, hol érhető „tetten”? Annak érdekében, hogy pontosan megértsük miért is nevezzük ezt a mi világunkat duálisnak (kettősnek) illetve polárisnak (végletesnek), a teljesség igénye nélkül következzen most egy felsorolás, amiből világossá válik.
A polaritás - dualitás világának jellemzői:
- jó - rossz
- világos - sötét
- fent – lent
- hideg – meleg
- férfi – nő
- kint – bent
- jobb – bal
- fehér – fekete
- élő – holt
- könnyű – nehéz
- sűrű – ritka
- lágy – kemény
- észak – dél
- nyit – zár
- előre – hátra
- sok – kevés
- szeret – gyűlöl
- csendes – hangos
- rend – káosz
- szellemi – anyagi
- lelki – testi
- pozitív – negatív
- hasznos – káros
- nő – csökken
- szegény – gazdag
- üres – teli
- tél – nyár
- száraz – nedves
- édes – keserű
- okos – buta
- teremt – pusztít
- tiszta – koszos
- bő – szűk
- öröm – bánat
- magas – alacsony
- kicsi – nagy
- meredek – lankás
- mély – sekély
- szép – csúnya
- fiatal – öreg
- friss – romlott
- rövid – hosszú
- tűz – jég (víz)
- gyors – lassú
- feszes – laza
- tömör – lyukas
- homorú – domború
- boldog – boldogtalan
- remény – kétség
- Jing - Jang
Lehetne még sorolni, de talán ez az 50 duális pár is elegendő lesz. Úgy vélem abban egyetérthetünk, hogy nagyjából a fenti „koordináta-rendszerben” mozgunk, ezek határozzák meg jelenlegi létünket, gondolkodásunkat, és itt ezen a helyen nincs is ezzel semmi baj, hiszen pont azért és így lett kitalálva, programozva, teremtve, mert mi – emberek – ebben érezzük jól magunkat – egy ideig.
És hogy mennyire nincs itt lezárva a történet, hogy mennyire nem itt van a végcél, azt Tripla T további gondolataiból is kiszűrhetjük.
TRIPLA T A FÖLDI KARMA KÖRBŐL VALÓ KILÉPÉSRŐL
„Tudom, ezt nem könnyű megemésztenetek és úgy látnotok, ahogy én látom és a korlátlanabb tudatú létezők, akik nem elkülönültségükben, hanem egységükben szemlélik azokat a folyamatokat, melyek végbemennek az emberiség egyéni tudataiban, közös tudatában és Globális Lelkében. A lényeget azonban akkor sem tagadhatom el előttetek: a korlátozottsággal mindig együtt jár a szenvedés is, hiszen a korlátozottság folytonosan hiány-állapotokat hoz létre. Ezért mondta annak idején Jézus, hogy szegények mindig lesznek köztetek> ahogy ezen a Földön háborúk is mindig lesznek. Mert a szélsőséges polaritás világaiban ez kiküszöbölhetetlen. Tehát nem akarlak abban az illúzióban ringatni titeket, hogy kijelentsem: ennek a Földnek az emberisége létrehozhat mindenki számára tökéletesen szenvedés-mentes életet. Hiszen ti is tapasztalhatjátok, bár ez az emberiség ismert történelmetek évezredeinek folyamán technikai-tárgyi szempontból ugyan hihetetlen fejlődést produkált, ami anyagi szinten szolgálja is a földön élőket, (noha általában csak a kisebbséget), de azt még soha nem oldotta meg, hogy éheznie ne kelljen egyetlen embernek sem. Nem beszélve a lelki érettségnek olyan fokáról, mely, ha egyöntetűen jellemezné ezt az emberiséget, akkor nemhogy szűkölködők nem élnének a földön és háborúskodások se lennének, de minden egyes ember anyagi-szellemi boldogságban élne.
Nos, ez éppen azért nem lehetséges nálatok, mert a tudatfejlődés különböző fokozatai testesülnek meg itt, többségében olyan szellemi egyéniségek, akik ellentétekben gondolkodnak, s ellenséges érzéseket hordoznak bensőjükben, amiket előbb ki kell éljenek magukból, hogy azokkal a külvilágban tükröződve szembesülhessenek, s csak aztán ébredhetnek rá arra, hogy miért boldogítóbb számukra az, ha egymással elfogadásban, békében, szeretetben élnek.
„- De ha úgysem lehet tökéletesen szenvedés mentessé tenni ezt a földi életet, akkor minek is törekedjünk erre? Akkor a gazdag is minek foglalkozna a szegényekkel, a világbéke hívei minek sürgölődnének? Egyáltalán minek is szolgálnánk itt szép, humanitárius eszméket, ha ezek megvalósítása úgyis lehetetlen? - vetette közbe Cinikus.
Tripla T: Ma egyszer már világossá tettem, hogy mindezek a nemes célkitűzések, törekvések egyáltalán nem feleslegesek és nem eredménytelenek. Hiszen minden ilyesmire törekvő embernek valóban nemesedik a lelke, tudatossága tágul ki, egója korlátait szüntetheti meg, továbbá a saját karmikus sorsán is lendít azzal, hogy szolgálja az Isteni Mértéket. Arról is beszéltem, hogy azok a csoportok, népek, melyek zászlajukra tűzik a háború- és a szenvedés-mentességet, a szegénység felszámolását és a hasonló célmegjelöléseket, s ezekért küzdenek is, el is érik azt, amire vágynak, csak nem ebben a világban - mert itt ez csak kis mértékben, szórványosan és átmenetileg lehetséges -, hanem egy másik létszinten. Nem értelmetlen hát sem egyéni, sem csoport vagy társadalmi szinten éltetni és élni a tökéletességre irányuló eszméket. Csak azt kell felfognotok, hogy ezeknek a gyümölcsei többnyire máshol teremnek meg, nem ebben a létkörben.
Visszatérve a szenvedés földi szükségszerűségére, érdekes azt is megvizsgálni, hogy mi is az, amitől ti általában szenvedtek.
Szenvedéseitek gyökerei ugyanis szoros összefüggésben állnak azokkal a vágyakkal, amik bennetek a földön felserkennek. Mielőtt azonban erre rátérnék, előkészítésképpen még meg kell említenem, hogy azok a nélkülözők, akik a gazdaságilag elmaradott kontinensrészeken nagy-nagy szegénységben élnek, meglepő módon kevésbé érzékelik szenvedtetőnek sorsukat, mint azok, akik a jómódúak világában szűkölködőkként tengődnek. Előbbiek ugyanis, mert egymás környezetében azt látják, hogy ők, mindannyian szegények, nagyobb belenyugvással tűrik sorsukat, mint azok, akik például a nyugati típusú nagyvárosokban naponta azt észlelik, hogy bezzeg a gazdagok milyen fantasztikus jólétben sütkéreznek. Utóbbi nélkülözőknél a saját vágyviláguk felfokozódása ró ki rájuk nagyobb szenvedéseket, mivel ők folyton összehasonlításokat végeznek el gondolatban, a maguk nyomorúságát a gazdagok áloméletével összevetve. Amitől ők sokkal több elérhetetlen ábrándot kergetnek, sokféle mintát látván a gazdagoktól, akiknek életére irigykednek, s emiatt jóval frusztráltabbak is lesznek, mint azok, akik a hiánytalan jólét álmát a maguk számára nem szövögetik meg olyan színpompás képekben.
Gondoljatok csak bele! Leszámítva azt, amikor fizikai fájdalmaktól, betegségektől, konkrét éhezéstől szenvedtek, mi az, ami valójában kiváltja szenvedéseiteket? Gondold végig, te, aki ezt a kérdést feszegeted! Nincs súlyos betegséged, viszonylag jó egészségnek örvendhetsz, nem élsz ugyan hatalmas bőségben, de a pénzedből mindenre futja, ami szükséges; a családodnak, a gyerekeidnek nem kell éhezniük, van elegendő élelmetek, ruhátok, lakásotok, autótok, kiskertetek, ahol a hétvégéket a szabadban tölthetitek. Te mégis szenvedsz. De mitől, ha nem azok miatt a vágyaid miatt, melyek eddig nem teljesültek be?"
„Tripla T: Jeleztem már az előbb, hogy ki az, aki a szenvedéseitől megszabadulhat. Az az ember, aki már megismerte vágyait, életeket élt le meddő és nem meddő vágyakozásokban, s ennek során rájött arra: ha a görcsös vágyakozást nem hagyja abba, akkor szenvedéseitől sem szabadulhat. Az ilyen ember az, aki már szembe mer nézni a vágyaival, és mert tudja, hogy azokból szenvedés is származhat, céljául tűzi ki azt, hogy utoljára egyenként megvizsgálja őket, azaz tudatosan akár újra ki is éli utolsó álmait, mert tudja, hogy a következő lépése az lesz, hogy hamarosan képessé válik végleg szélnek ereszteni azokat. ...már jó részben szert tett a felettük való uralomra is, aminek következtében lassacskán őt már a vágyai szolgálják majd, nem pedig ő szolgálja azokat. S ez a meg¬szabadulás útja. Hiszen addig, amíg valakinek a lelkében rettentő összevisszaságban mindenféle, kiélést sürgető vágyak burjánzanak, ráadásul úgy, hogy sokszor fogalma sincs arról, melyik vágya tör majd fel tudatalattijából a következő pillanatban, mert nincs tisztában azzal, hogy mire áhítozik majd valami külső vagy belső hatásra, addig nem is számolhat le vágyaival, ezért aztán a szenvedésektől sem szabadulhat. Olyan ember tehát nem bír a földi karma-körből kilépni, aki még nem szembesült vágyaival, aki még maga sem tudja, mi mindenféle földi öröm izgatja képzeletét, s köti vissza őt újra és újra az anyagba. Ám aki már vágyszintjeivel is tudatosan számol, s hozzá még arra is ráébred, hogy miként csillapíthatja le azokat, nem lesz többé kiszolgáltatottja vak ábrándjainak. S ez azért működik így, mert Globális Éneteknek azon részegysége, mely ezen a földön az inkarnálódást vállalja, akkor képes csak befejezni azt, hogy magát újabb és újabb életekbe, azaz testesülésekbe belesugározza, amikor bensőjében elérkezik egy olyan telítettségi szintre, ami azt jelzi vissza számára, hogy ő már uralni tudja a földi ember jellegzetes vágy világát, mivel azt minden oldalról, minden fokon kiismerte, megtapasztalta. Ez az a telítettségi szint - amire már célozgattam ma -, amit ha egy egyéniség elér, akkortól nem tartja őt többé fogva a földi karma. Ennek a földnek a dimenziójából tehát csakis az szabadulhat ki, aki ezt a telítettségi szintet bensőjében átéli, s ennélfogva már nem kíváncsi több új földi tapasztalatra. Mert a földi valóság rétegeit, viszonylatait már kellő alapossággal átlátja, s vágyai ebből származóan már más világok kiismerése felé tájolják, azaz a jelenbeli emberszint fölötti teljesség az, ami foglalkoztatja. Vágyai tehát neki is vannak, ahogy a tökéletes vágy¬nélküliség nem is jellemezheti a résztudatokat. Hiszen minden létezőt első fokon a létvágy, majd abból származóan a különféle származék¬vágyak, példáid az életvágy mozgatja, készteti arra, hogy a Mindenségben mindazt, amire csak áhítozik, megtapasztalhassa. A nagybetűs Vágy ugyanis nem más, mint a Legfőbb Létezőből származó erőteljes, fantasztikus megnyilvánulási késztetés, mely az egész Világmindenséget életben és mozgásban-változásban tartja. Vágyakozni valamire tehát mindig fognak a létezők mindenütt, az összes létszférában. Ám amikor valamelyik dimenzióban valamelyik énjük annak a világnak vágytömegeit-rendszereit már teljességében átlátja, vagyis tudatosságával fölébe tud kerülni önnön vágyainak, akkor következik be az, amiről most beszélek: ez az én telítetté válik megszerzett tapasztalataival, így aztán az azokat kiváltó vágyakat is uralni tudja, azoknak tudattalan működésétől megszabadulva. Újabb vágyai pedig már más irányokba tájolják, a korlátlanabb tudatosságot megvalósító világok irányába."
„Tudom, ezt nem könnyű megemésztenetek és úgy látnotok, ahogy én látom és a korlátlanabb tudatú létezők, akik nem elkülönültségükben, hanem egységükben szemlélik azokat a folyamatokat, melyek végbemennek az emberiség egyéni tudataiban, közös tudatában és Globális Lelkében. A lényeget azonban akkor sem tagadhatom el előttetek: a korlátozottsággal mindig együtt jár a szenvedés is, hiszen a korlátozottság folytonosan hiány-állapotokat hoz létre. Ezért mondta annak idején Jézus, hogy szegények mindig lesznek köztetek> ahogy ezen a Földön háborúk is mindig lesznek. Mert a szélsőséges polaritás világaiban ez kiküszöbölhetetlen. Tehát nem akarlak abban az illúzióban ringatni titeket, hogy kijelentsem: ennek a Földnek az emberisége létrehozhat mindenki számára tökéletesen szenvedés-mentes életet. Hiszen ti is tapasztalhatjátok, bár ez az emberiség ismert történelmetek évezredeinek folyamán technikai-tárgyi szempontból ugyan hihetetlen fejlődést produkált, ami anyagi szinten szolgálja is a földön élőket, (noha általában csak a kisebbséget), de azt még soha nem oldotta meg, hogy éheznie ne kelljen egyetlen embernek sem. Nem beszélve a lelki érettségnek olyan fokáról, mely, ha egyöntetűen jellemezné ezt az emberiséget, akkor nemhogy szűkölködők nem élnének a földön és háborúskodások se lennének, de minden egyes ember anyagi-szellemi boldogságban élne.
Nos, ez éppen azért nem lehetséges nálatok, mert a tudatfejlődés különböző fokozatai testesülnek meg itt, többségében olyan szellemi egyéniségek, akik ellentétekben gondolkodnak, s ellenséges érzéseket hordoznak bensőjükben, amiket előbb ki kell éljenek magukból, hogy azokkal a külvilágban tükröződve szembesülhessenek, s csak aztán ébredhetnek rá arra, hogy miért boldogítóbb számukra az, ha egymással elfogadásban, békében, szeretetben élnek.
„- De ha úgysem lehet tökéletesen szenvedés mentessé tenni ezt a földi életet, akkor minek is törekedjünk erre? Akkor a gazdag is minek foglalkozna a szegényekkel, a világbéke hívei minek sürgölődnének? Egyáltalán minek is szolgálnánk itt szép, humanitárius eszméket, ha ezek megvalósítása úgyis lehetetlen? - vetette közbe Cinikus.
Tripla T: Ma egyszer már világossá tettem, hogy mindezek a nemes célkitűzések, törekvések egyáltalán nem feleslegesek és nem eredménytelenek. Hiszen minden ilyesmire törekvő embernek valóban nemesedik a lelke, tudatossága tágul ki, egója korlátait szüntetheti meg, továbbá a saját karmikus sorsán is lendít azzal, hogy szolgálja az Isteni Mértéket. Arról is beszéltem, hogy azok a csoportok, népek, melyek zászlajukra tűzik a háború- és a szenvedés-mentességet, a szegénység felszámolását és a hasonló célmegjelöléseket, s ezekért küzdenek is, el is érik azt, amire vágynak, csak nem ebben a világban - mert itt ez csak kis mértékben, szórványosan és átmenetileg lehetséges -, hanem egy másik létszinten. Nem értelmetlen hát sem egyéni, sem csoport vagy társadalmi szinten éltetni és élni a tökéletességre irányuló eszméket. Csak azt kell felfognotok, hogy ezeknek a gyümölcsei többnyire máshol teremnek meg, nem ebben a létkörben.
Visszatérve a szenvedés földi szükségszerűségére, érdekes azt is megvizsgálni, hogy mi is az, amitől ti általában szenvedtek.
Szenvedéseitek gyökerei ugyanis szoros összefüggésben állnak azokkal a vágyakkal, amik bennetek a földön felserkennek. Mielőtt azonban erre rátérnék, előkészítésképpen még meg kell említenem, hogy azok a nélkülözők, akik a gazdaságilag elmaradott kontinensrészeken nagy-nagy szegénységben élnek, meglepő módon kevésbé érzékelik szenvedtetőnek sorsukat, mint azok, akik a jómódúak világában szűkölködőkként tengődnek. Előbbiek ugyanis, mert egymás környezetében azt látják, hogy ők, mindannyian szegények, nagyobb belenyugvással tűrik sorsukat, mint azok, akik például a nyugati típusú nagyvárosokban naponta azt észlelik, hogy bezzeg a gazdagok milyen fantasztikus jólétben sütkéreznek. Utóbbi nélkülözőknél a saját vágyviláguk felfokozódása ró ki rájuk nagyobb szenvedéseket, mivel ők folyton összehasonlításokat végeznek el gondolatban, a maguk nyomorúságát a gazdagok áloméletével összevetve. Amitől ők sokkal több elérhetetlen ábrándot kergetnek, sokféle mintát látván a gazdagoktól, akiknek életére irigykednek, s emiatt jóval frusztráltabbak is lesznek, mint azok, akik a hiánytalan jólét álmát a maguk számára nem szövögetik meg olyan színpompás képekben.
Gondoljatok csak bele! Leszámítva azt, amikor fizikai fájdalmaktól, betegségektől, konkrét éhezéstől szenvedtek, mi az, ami valójában kiváltja szenvedéseiteket? Gondold végig, te, aki ezt a kérdést feszegeted! Nincs súlyos betegséged, viszonylag jó egészségnek örvendhetsz, nem élsz ugyan hatalmas bőségben, de a pénzedből mindenre futja, ami szükséges; a családodnak, a gyerekeidnek nem kell éhezniük, van elegendő élelmetek, ruhátok, lakásotok, autótok, kiskertetek, ahol a hétvégéket a szabadban tölthetitek. Te mégis szenvedsz. De mitől, ha nem azok miatt a vágyaid miatt, melyek eddig nem teljesültek be?"
„Tripla T: Jeleztem már az előbb, hogy ki az, aki a szenvedéseitől megszabadulhat. Az az ember, aki már megismerte vágyait, életeket élt le meddő és nem meddő vágyakozásokban, s ennek során rájött arra: ha a görcsös vágyakozást nem hagyja abba, akkor szenvedéseitől sem szabadulhat. Az ilyen ember az, aki már szembe mer nézni a vágyaival, és mert tudja, hogy azokból szenvedés is származhat, céljául tűzi ki azt, hogy utoljára egyenként megvizsgálja őket, azaz tudatosan akár újra ki is éli utolsó álmait, mert tudja, hogy a következő lépése az lesz, hogy hamarosan képessé válik végleg szélnek ereszteni azokat. ...már jó részben szert tett a felettük való uralomra is, aminek következtében lassacskán őt már a vágyai szolgálják majd, nem pedig ő szolgálja azokat. S ez a meg¬szabadulás útja. Hiszen addig, amíg valakinek a lelkében rettentő összevisszaságban mindenféle, kiélést sürgető vágyak burjánzanak, ráadásul úgy, hogy sokszor fogalma sincs arról, melyik vágya tör majd fel tudatalattijából a következő pillanatban, mert nincs tisztában azzal, hogy mire áhítozik majd valami külső vagy belső hatásra, addig nem is számolhat le vágyaival, ezért aztán a szenvedésektől sem szabadulhat. Olyan ember tehát nem bír a földi karma-körből kilépni, aki még nem szembesült vágyaival, aki még maga sem tudja, mi mindenféle földi öröm izgatja képzeletét, s köti vissza őt újra és újra az anyagba. Ám aki már vágyszintjeivel is tudatosan számol, s hozzá még arra is ráébred, hogy miként csillapíthatja le azokat, nem lesz többé kiszolgáltatottja vak ábrándjainak. S ez azért működik így, mert Globális Éneteknek azon részegysége, mely ezen a földön az inkarnálódást vállalja, akkor képes csak befejezni azt, hogy magát újabb és újabb életekbe, azaz testesülésekbe belesugározza, amikor bensőjében elérkezik egy olyan telítettségi szintre, ami azt jelzi vissza számára, hogy ő már uralni tudja a földi ember jellegzetes vágy világát, mivel azt minden oldalról, minden fokon kiismerte, megtapasztalta. Ez az a telítettségi szint - amire már célozgattam ma -, amit ha egy egyéniség elér, akkortól nem tartja őt többé fogva a földi karma. Ennek a földnek a dimenziójából tehát csakis az szabadulhat ki, aki ezt a telítettségi szintet bensőjében átéli, s ennélfogva már nem kíváncsi több új földi tapasztalatra. Mert a földi valóság rétegeit, viszonylatait már kellő alapossággal átlátja, s vágyai ebből származóan már más világok kiismerése felé tájolják, azaz a jelenbeli emberszint fölötti teljesség az, ami foglalkoztatja. Vágyai tehát neki is vannak, ahogy a tökéletes vágy¬nélküliség nem is jellemezheti a résztudatokat. Hiszen minden létezőt első fokon a létvágy, majd abból származóan a különféle származék¬vágyak, példáid az életvágy mozgatja, készteti arra, hogy a Mindenségben mindazt, amire csak áhítozik, megtapasztalhassa. A nagybetűs Vágy ugyanis nem más, mint a Legfőbb Létezőből származó erőteljes, fantasztikus megnyilvánulási késztetés, mely az egész Világmindenséget életben és mozgásban-változásban tartja. Vágyakozni valamire tehát mindig fognak a létezők mindenütt, az összes létszférában. Ám amikor valamelyik dimenzióban valamelyik énjük annak a világnak vágytömegeit-rendszereit már teljességében átlátja, vagyis tudatosságával fölébe tud kerülni önnön vágyainak, akkor következik be az, amiről most beszélek: ez az én telítetté válik megszerzett tapasztalataival, így aztán az azokat kiváltó vágyakat is uralni tudja, azoknak tudattalan működésétől megszabadulva. Újabb vágyai pedig már más irányokba tájolják, a korlátlanabb tudatosságot megvalósító világok irányába."
(MolnárEdit): Ezekből a magyarázatokból három megállapítás is következhet:
• A földi karmából való kiemelkedéshez, átlényegüléshez, tudat-módosuláshoz aligha az az ember juthat közelebb, aki még nem szerzett rengeteg tapasztalatot a vágyai kielégítésének millió módjával, vagyis azok az aszkéták, önsanyargatók, akiket belülről emészt valamely vágy, ámde ezt elnyomják, nem érkeztek még el a telítettség szintjéhez. Amiből meg az következik, hogy azok az intelmek, melyek hagyományosan fel akarják készíteni az embereket a Nagy ítélkezés előtti kötelező tisztulásra, fabatkát se érnek olyan személyekre vonatkozóan, akik belülről nem érlelődtek meg arra, hogy könnyedén kordában tartsák vágyaikat, akarásaikat.
• Az, amit ma negatív jelenségnek értékelünk, s ami elárasztja a föld nagy részét, vagyis hogy emberek hatalmas tömegei akarják kiélni mindenáron vágyaikat, s élnek hedonista élvezeteknek, hajszolják a meggazdagodást, valójában - magasabbról nézve - nem tekinthető szörnyű nagy hanyatlásnak. Inkább felkészülésnek arra, hogy eme tömegek mielőbb elérkezhessenek a telítettség szintjéhez. Ha ugyanis ők eszméletlenül felpörgetett módon élik ki vágyaikat az anyagvilágban, fizikai¬testi szinten, ez a felgyorsult tempó vélhetően előbbre is viszi őket fejlődésükben. Hiszen hamarabb támad esélyük arra, hogy kiábránduljanak múló örömeikből, pillanatnyi önérdekeikből, a pusztán érzéki tobzódásból, az alantasnak ítélt birtoklási kényszerből, s vágyaik megismerése után a vágykontrolli szintjére emelkedhessenek fel.
• Akik ma a földön többségben élnek, nem azok, akik kiválni szeretnének ebből a létkörből, épp ellenkezőleg: ők éppen hogy kiélvezni szeretnék ennek a dimenziónak összes elérhető élményét. Ok talán azok a tömegek, akik előző életeikben túl sokat nélkülöztek, túl sok szükséget szenvedtek vagy éppen önsanyargatásban, mesterséges vágy-elfojtásban éltek. Más oka is lehet annak, hogy rengeteg ilyen ember terelődhetett mára össze a földön, mégpedig az, hogy az előző korokban a sokféle vallási tabu, mely tiltotta a földi élvezeteket, mindenféle értelmetlen szabályokkal vette körbe az embereket, szükségtelen puritánságra ítélte, most megbosszulja magát, s visszájára fordul.
S ha mindez szimpla emberi logikával is belátható, akkor az ember megérti, hogy az a mindent éltető, átfogó intelligencia, amit/akit Istennek szokás nevezni, nyilván még komplexebb módon látja ezeket a földi folyamatokat, s aligha ítél el bárkit azért, mert spirituális fejlődésének egy bizonyos szakaszánál tart csak, nem pedig annak csúcsán, s nem érte még el a telítettségi szintjét. Ilyen értelemben mindenképpen felülvizsgálandó a végítélet kifejezés mindkét tagja: a vég és az ítélet szó is. A Léteztető tehát egészen biztosan nem ítél senkit kárhozatra, véglegesen pedig szintén nem zárja le egyetlen résztudatának spirituális útját sem. Tripla T ezzel összefüggésben is kifejti nézőpontját, s egyúttal azt is elmagyarázza, hogy a földi ember miért felelős és miért nem.
• A földi karmából való kiemelkedéshez, átlényegüléshez, tudat-módosuláshoz aligha az az ember juthat közelebb, aki még nem szerzett rengeteg tapasztalatot a vágyai kielégítésének millió módjával, vagyis azok az aszkéták, önsanyargatók, akiket belülről emészt valamely vágy, ámde ezt elnyomják, nem érkeztek még el a telítettség szintjéhez. Amiből meg az következik, hogy azok az intelmek, melyek hagyományosan fel akarják készíteni az embereket a Nagy ítélkezés előtti kötelező tisztulásra, fabatkát se érnek olyan személyekre vonatkozóan, akik belülről nem érlelődtek meg arra, hogy könnyedén kordában tartsák vágyaikat, akarásaikat.
• Az, amit ma negatív jelenségnek értékelünk, s ami elárasztja a föld nagy részét, vagyis hogy emberek hatalmas tömegei akarják kiélni mindenáron vágyaikat, s élnek hedonista élvezeteknek, hajszolják a meggazdagodást, valójában - magasabbról nézve - nem tekinthető szörnyű nagy hanyatlásnak. Inkább felkészülésnek arra, hogy eme tömegek mielőbb elérkezhessenek a telítettség szintjéhez. Ha ugyanis ők eszméletlenül felpörgetett módon élik ki vágyaikat az anyagvilágban, fizikai¬testi szinten, ez a felgyorsult tempó vélhetően előbbre is viszi őket fejlődésükben. Hiszen hamarabb támad esélyük arra, hogy kiábránduljanak múló örömeikből, pillanatnyi önérdekeikből, a pusztán érzéki tobzódásból, az alantasnak ítélt birtoklási kényszerből, s vágyaik megismerése után a vágykontrolli szintjére emelkedhessenek fel.
• Akik ma a földön többségben élnek, nem azok, akik kiválni szeretnének ebből a létkörből, épp ellenkezőleg: ők éppen hogy kiélvezni szeretnék ennek a dimenziónak összes elérhető élményét. Ok talán azok a tömegek, akik előző életeikben túl sokat nélkülöztek, túl sok szükséget szenvedtek vagy éppen önsanyargatásban, mesterséges vágy-elfojtásban éltek. Más oka is lehet annak, hogy rengeteg ilyen ember terelődhetett mára össze a földön, mégpedig az, hogy az előző korokban a sokféle vallási tabu, mely tiltotta a földi élvezeteket, mindenféle értelmetlen szabályokkal vette körbe az embereket, szükségtelen puritánságra ítélte, most megbosszulja magát, s visszájára fordul.
S ha mindez szimpla emberi logikával is belátható, akkor az ember megérti, hogy az a mindent éltető, átfogó intelligencia, amit/akit Istennek szokás nevezni, nyilván még komplexebb módon látja ezeket a földi folyamatokat, s aligha ítél el bárkit azért, mert spirituális fejlődésének egy bizonyos szakaszánál tart csak, nem pedig annak csúcsán, s nem érte még el a telítettségi szintjét. Ilyen értelemben mindenképpen felülvizsgálandó a végítélet kifejezés mindkét tagja: a vég és az ítélet szó is. A Léteztető tehát egészen biztosan nem ítél senkit kárhozatra, véglegesen pedig szintén nem zárja le egyetlen résztudatának spirituális útját sem. Tripla T ezzel összefüggésben is kifejti nézőpontját, s egyúttal azt is elmagyarázza, hogy a földi ember miért felelős és miért nem.
Folyt.köv.
Az 1. rész itt található:
TT
Látszik, hogy TTT alkotója olvasta Hermann Hesse "Siddharta" című misztikus best-seller könyvét amiben a hős úgy győzi le magában a vágyakat, hogy előszőr teljesíti őket. A valóságban azonban ez nem így működik, hanem általában éppen az ellenkező történik. Ha például vki hatalommal rendelkezik és azt élvezi, egyre kevésbé lesz képes együttérezni azokkal akiket sárba tipor és ezt láthatjuk gyakran a kedvenc politikusainkkal is. Ha vki átadja magát a szexuális vágyaknak (lásd pl Strauss-Kahn esetét), nem hogy egyre jobban tud uralkodni rajtuk, hanem ellenkezőleg egyre inkább függő lesz. Ha vki átadja magát a gyűlöletnek, nem hogy csökkenni fog az benne, hanem egyre erősebb lesz, mint ahogy látjuk a zsidók és palesztinok esetében is. És így tovább. A vágykat, szenvedélyeket, ösztönöket, stb nem úgy lehet idomítani, hogy átadjuk magunkat ezeknek, hanem úgy, hogy bevetjük ellenük akaratunkat, a szeretet erejét és az önismeret erejét (ki inkább azt, ki inkább amazt), ahogy ezt annak idején több formában és metafórában Krisztus is elmondta. TTT üzenete engem inkább a kabalára emlékeztet, mint Krisztusra vagy Buddhára.
VálaszTörléséjjeli látogató
Móz, azért tegyük hozzá, hogy pl. a Buddhista szerzetesek olyan környezetben nőnek fel, ahol eleve nem tapasztalnak meg anyagi vágyakat, és talán így könnyebb lemondani is róluk. Ettől még nem biztos, hogy azért képesek lemondani ezekről mert telitettek lennének, hanem pusztán nincs rá tapasztalatuk.
VálaszTörlésMindenesetre szerintem az telitalálat, hogy a "keleti" szegény ember sokkal boldogabb a "nyugati" embernél, mert kevesebb a vágyingere.
Amit Te említesz az biztos így van pszichológiailag, ez jellemző a sorozatgyilkosokra is, de azért hadd emlékeztesselek néhány idevágó magyar szólásra:
- kurvából lesz a legjobb feleség
- rablóból lesz a legjobb pandúr
:))
(miért kabbala? ezt elmagyarázhatnád...)
TT
Ez az írás is nagyon remek TT! DE csatlakoznom kell Mózihoz a vágyakkal kapcsolatban, bár én fele annyit se éltem még, mint mondjuk ő.
VálaszTörlésAttól, hogy valaki hedonista életvitelt folytat, az még nem jelenti azt, hogy mondjuk előbb világosodik meg. Ebből is látszik, hogy mennyire nem lehet általánosítani, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. Van, aki saját kárán tanulja meg, hogy mi a helyes és helytelen. És vannak azok, akik mások negatív példáját látva képesek okulni anélkül, hogy megégetnék magukat.
Nekem például elég volt egy elhibázott kapcsolat ahhoz, hogy rájöjjek, milyen lányra is van szükségem ebben az életben. Környezetemben viszont nagyon sok olyan embert látok, akik még nem találtak rá erre az útra, és csak körbe-körbe futnak.