Mikor fogynak ki a Föld olajtartalékai?

Az iskolákban napjainkban is azt tanítják, hogy a kőolaj (milyen érdekes a magyar nyelv, majd látni fogjuk később..) szerves eredetű, vagyis évezredekkel ezelőtt élt és elpusztult dinoszauruszok illetve növények maradványaiból alakult ki a föld mélyében magas nyomáson és hőmérsékleten. Ez eddig szép, de tegyünk fel magunknak néhány kérdést a gyanakvás jegyében.

1. hogyan kerültek ezek a dinoszauruszok és növények több száz vagy ezer méter mélységbe?

2. Lehetséges-e az, hogy olyan sok dinoszaurusz és növény volt „egykupacban” hogy azok valahogy mégis a föld mélyére süllyedve több millió hordónyi kőolajjá alakultak egy–egy viszonylag kis területen?

3. Manapság miért nem süllyednek el hatalmas növény és állat populációk a föld alá, hogy aztán ott békésen kőolajjá alakuljanak át?

Ne folytassuk a butácska kérdések felsorolását, nézzük inkább, hogy mit mondtak erről a témáról orosz és ukrán kutatók már az 1950-es években?

Röviden és kertelés nélkül, azt állítják ezek a megátalkodott tudósok, hogy a kőolaj nem egy "fosszilis tüzelőanyag", és nincs lényegi kapcsolatban halott dinoszauruszokkal vagy bármilyen más „biológiai törmelékkel”. Az „új” elmélet szerint az olaj sokkal mélyebb forrásból származik, mint azt eddig hitték, és nyilvánvalóan "abiotikus" vagyis NEM rothadó biológiai anyagok terméke, amelyek egykor a föld felszínen éltek.

Nem szabad a kőolaj és a földgáz keletkezését a szén vagy a metán gáz keletkezésének elméleti alapjaival összekeverni, ugyanis a szénben gyakran találhatók olyan lenyomatok, amik igazolják a biológiai eredetét, metán gáz pedig napjainkban is keletkezik a mocsarakba lesüllyedt rothadó növényi részekből, nem található viszont semmilyen biológiai maradvány (korábban élt szervezetekre utaló jel) a kőolajokban…

A kőolaj valami egészen más, és bízvást állíthatjuk, hogy napjainkban is folyamatosan újratermelődik. Az egy más kérdés, hogy milyen mennyiségben, de maradjunk annyiban, hogy egyes hírek szerint kimerült olajkutakból évtizedek múltán újra jelentős mennyiséget sikerült kitermelni orosz olajmezőkön, és talán máshol is..

Az egykor volt Szovjetunió kormánya sok évvel ezelőtt indított egy kutatási programot, amely a legmagasabb prioritást élvezte minden szempontból. A fő cél az volt, hogy tanulmányozzák a kőolajat, és megállapítsák annak eredetét, illetve hogy kidolgozzák a kőolaj leghatékonyabb kitermelési eljárásait. Abban az időben Oroszországban két generációnyi magasan képzett tudományos kutató állt a kormányzat rendelkezésére.

1951-ben, Nyikolaj A. Kudryavtsev egy kongresszuson ismertette a modern orosz-ukrán elméletet. Elemezte a biológiai eredetű kőolaj hipotézist, és rámutatott a hibáira. Kudryavtsevhez hamarosan csatlakozott számos más orosz és ukrán geológus, egyebek között PN Kropotkin, KA Shakhvarstova, GN Dolenko, VF Linetskii, VB Porfir'yev, és a KA Anikiev. http://www.gasresources.net/

Volt nagy adok-kapok a tudományos körökben ebben az időben. Tudományos cikkek, sőt könyvek is jelentek meg a témában. Voltak akik a „dínó” elméletet védték, és voltak, akik  a hidrogén-szén-rendszer átalakulási mechanizmusait elemezték, és állapították meg, hogy 30 ezer bar-nál kisebb nyomáson nem fejlődnek spontán szénhidrogén láncok még más szénhidrogénekből sem. Ez pedig az a nyomás, ami a Föld külső köpenyének legmélyén uralkodik. (Vajon hogyan kerülnének oda a dínók, főleg csordákba szerveződve?)

Kísérleti eredményekkel is igazolták az új kőolaj-elméleti elképzeléseket, amelyek során laboratóriumi tisztaságú szilárd márványt (CaCO3), vas-oxidot (FeO), és desztillált vizet, tettek ki 50 ezer bar nyomásnak és 2000 C hőmérsékletnek. Azt találták, hogy bármiféle biológiai törmelék jelenléte nélkül, a CaCO3-FeO-H2O rendszer spontán generált, olyan szénhidrogéneket, amelyek jellemzőek a természetes kőolajra...

Eddig tart tehát a rövid történet, amit a mai napig nem tanítanak az iskolákban, emelik viszont a kőolaj árakat, hivatkozva a készletek gyors fogyására, és a kitermelés költségeinek növekedésére, hogy a spekulatív célú olaj-ügyi néphülyítésről már ne is beszéljünk.