"Én megbocsátok, de nem felejtek!"

Ezt a kis szösszenetet Popper Péter kb. 8 évvel ezelőtt írta.  Ki tudja, tán ma is aktuális..

"- Én megbocsátok, de nem felejtek!

- Hogyan? Ön nem tudja, hogy csak egyféle megbocsátás van, a felejtés?

Nem tudta. Soha nem tanulta meg. Ezt sem Alcsúton, sem Felcsúton, sem Középcsúton nem tanítják. Ő mondta ki először nyilvánosan és hangosan Magyarországon, hogy az orosz megszállók takarodjanak haza. Így lett ő a kimondások második hőse. Soha nem felejtjük el neki.

Az első hős kimondta, hogy 1956 nem októberi sajnálatos események, hanem népfelkelés volt, szabadságharc. Pozsgay Imrének hívták, majdnem kapott érte egy államfői pozíciót. De azután mégsem kapott.

A második hős - Orbán Viktor. a borostás képű ifjú forradalmár - elkergette hazánkból az oroszokat. Kapott érte egy miniszterelnökséget. Valóban megkapta. Akkor már borotvált volt, mellényes, vasalt öltönyös. Lelkileg is.

A történelemből tudjuk, hogy egy Temüdzsin nevű fiatal mongolnak a nászmenetét megrohanták a kara-kitájok, és elrabolták a menyasszonyát. Nosza, összeverbuválta a barátait, kollégiumi társait, és visszarabolta. S ha már itt tartott, nem engedte a csapatot szétszéledni, hanem vasfegyelemmel összetartotta.

Bizony ehhez tehetség és szuggesztivitás kell! Ezt a Temüdzsint nevezték később Dzsingisz kánnak. S ezek a képességek megvannak a borbély és szabó által alakváltozáson átesett ifjú Orbánban is.

Hány Lelke van egy embernek?

És egy nagy politikusnak? Egy kis politikusnak?

Az európai pszichológia feltételezésével szemben nekem az a meggyőződésem, hogy a személyiség nem szerkezet (struktúra). Úgy képzelem, hogy az ember lelkében sok személyiséglehetőség lappang. S az manifesztálódik, ami környezeti kihívást, provokációt kap. S ez a sok lehetőség közül előhívott személyiség azután persze mutathat hajlamot a strukturálódásra. Joszif Visszarionovicsból lehetett volna szent életű szerzetes Grúziában. De eljött érte a forradalom.

Orbán Viktorból is lehetett volna erős kezű apa, kőbányájával, szőlejével ügyesen gazdálkodó vidéki nagy ember, harmadosztályú futballedző, ravaszul üzletelő kisvárosi prókátor, de eljött érte az átkozott szocializmus, elit ösztöndíjast formált belőle, és Angliában taníttatta, miközben az agresszív atyai büszkeség meggyőzte arról, hogy "jel a név és átkos mágia".

Persze érdekes a nyelv: Vikt-or, a Győztes. Vikt-im, a Legyőzött, az Áldozat. Várjuk meg a napnyugtát, mielőtt siratni kezdjük a napot.

Félek ettől a portrétól. Egyrészt, mert személyesen egyetlen szót sem váltottam Orbán Viktorral. Másrészt mert nem kedvelem őt. Hát akkor miről fogok írni? Az előítéleteimről? S ha ez a helyzet, akkor egyáltalán: miért írok róla? Halogatom a választ, de a végén úgyis kibököm.

Egy amerikai film jut a eszembe, amikor az Európába küldött seregben szolgál egy önkéntes: szemüveges, vézna filosz, aki csetlő-botló kétbalkezes a hatalmas kigyúrt katonák között. Ám ahogy haladnak befelé Németországba, lassan megváltozik a helyzet. A szánalmas figura egyre jobb katonává válik. Ő lesz a csapat esze. Szinte ördögi ötletesség hajtja a németek ellen. Egy este a tűznél beszélgetnek, és egy fekete óriás megkérdezi:

- Mondd, mi történt veled? Kezdetben folyton kiröhögtünk. Ma jóformán te irányítasz minket.

A szemüveges nem felel. Behunyja a szemét, hallgat. S áttűnő képek vonulásában látjuk, hogy mit élt végig: a lágereket, a szemüveg- és mankóhalmokat, a levágott hajak kazlait, a csontváz múmiákat, a krematóriumot...

S végül csendesen ezt mondja:

- Megharagudtam rájuk!

Tessék, kiböktem.

Én, a véglegesen csalódott egykori kommunista diákvezető, párttitkár, propagandista Aczél György időnkénti beszélgető-partnere voltam. 1989-ben, kétszínű politizálásáért, az ÉS vezércikkében támadtam meg Pozsgay államminisztert, s talán egyik legjobban sikerült írásomban mondtam el, hogy az árulás miért nem nevezhető damaszkuszi útnak. Bizalommal és várakozással fogadtam a rendszerváltás magyar módját, reméltem, hogy az ekkori bosszúért lihegő MDF helyett a rokonszenves Fidesz befolyásolja majd a hatalmat, igen, a fiatalok...

És évről évre jobban megharagudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett:

- Vigyázz! Ezek bűnözők!

Nem hittem el. Ma már tudom.

S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai

lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek

felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever.

Mindezzel meg kell küzdenem, hogy hozzáférjek az emberhez.

Első blikkre: nagyon csinos, arányos testű, mozgékony csávó, a klimaxos hölgyek öröme. Határozottan erős erotikus sugárzása van, ami még a képernyőn is átjön. Elégedett lehetne a család, ahol férj és apa, ámde mégsem él zárt világban. Érezhető hogy nem reménytelen a csábító harmadikok esélye. Én az életébe kapcsolódott nő helyében nem bíznék hűségében. Feltehetően nagyon hiú, legnagyobb réme a nevetségessé válás, ha például leleplezik valamelyik kalandjában vagy tévedésében, kegyetlenül durvává válhat. Folyton figyeli, hogy viselkedése, szavai milyen hatást keltenek. Ezt jól megjátszott spontán magabiztosság takarja, ami váratlan helyzetekben hajlamos szétrepedni, és kikandikál alóla egy szorongó kisember. Kisembersége kis üzletei által lepleződik le. Egy igazi államférfi is lehet szélhámos, no de nagystílűen. Adja bérbe a Hortobágyot amerikai tehenészeknek, találjon olajat a Lágymányoson, és kiaknázására alapítson nemzetközi konzorciumot, kössön sok ezer tonna szotyola szállítására szerződést Pápua Új-Guineával, és építsen űrrepülőteret a zempléni hegyek között... - ez igen!

De, lakáscsere-üzelmek, apuka kőbányáinak propagálása, manipulációk a feleség szőleje körül, óvatos simicskázás, ahol nem jönnek rá, édes istenem...

Kisemberségét bizonyítja, hogy amikor elfogy az előre betanult kész szöveg, bizony dermesztő butaságok hagyják el ajakát. Közgazdasági, és financiális nonszenszek, szobák, és kerekek számát latolgató lózungok, fürdőszobában borotválkozás közben kitalált indián bölcsességek, - "döglött lovat ne sarkantyúzz" színvonalon - és piros-fehér-zöld jelszavak végtelen áradatban.

Persze ha csak ennyi volna, kit érdekelne ez a furcsa szellemű, politikába merült futballista jogászgyerek vagy micsoda. De nem! Orbánban búvópatakként rejtőzik valami zsenialitás is, valami utolérhetetlen szociális intuíció. Néha váratlanul felbukkan, majd még váratlanabbul eltűnik. Amikor nagy szükség lenne rá, biztonságot ígérően megjelenik, de amikor utánakap, gyakran a semmibe markol. Ez már a léleknek az a mélysége, ahova nem lehet bekukucskálni. Orbán magányos harca önmaga kísértéseivel.

Majdnem bizonyos, hogy Orbán már régen nem tudja, kicsoda Orbán. És ezt mentségére mondom. Mert ha tudja, és hidegvérrel váltogatva emeli ki jelmeztárából a különböző vallásokat, politikai stílusokat, polgári vagy forradalmi, sőt ellenforradalmi értékeket, identitáslátszatokat, akkor valóban sötét közéleti maffiózó. Ám valószínűleg már belegabalyodott önmaga sokféleségébe, s időnként diszkrét külföldi szanatóriumokba kell elvonulnia némi belső nagytakarításra. Szegényke. Mi lesz vele? Az élet néha hosszú. Ilyenkor szeretném megsimogatni buksiját.

Hiszen ez a baj - ahogy nálunk mondják - a megélhetési politikusokkal. Akár annak idején Sztálinnak, nekik sincs hinterlandjuk az egy szál frontvonal mögött. Ha azt áttörik, nincs második, harmadik védelmi rendszer, ahova vissza lehetne vonulni. Mihez fog majd a vezér és a vezérkar, ha elszivárgott már mögüle a sereg ?

Ezek a Fidesz-fiúk is kik lehetnének egy normális polgári világban? Tehát most kell gazdagodni, markolni, szerezni évekre, évtizedekre előre, mindenáron biztosítani a család jövőjét. Így lesz a nagyokat álmodó államférfiból, kicsiket üzletelő családfő, és gondoskodó apa. Ma már világos, hogy Orbán nem igazán kreatív, nem igazán alkotóképes. A nagy mű megteremtését most a nagy karrier helyettesíti.

S ha egyszer az is elvétetik tőle? Lesz helyette nagy pénz? Nagy foci? Vagy akkor már felejteni kell? Alkohol? Idegösszeomlás? Nehogy a végén kivirágozzon belőle valami paranoia féle. Egyszer már majdnem elkezdődött. Felcsúti Szent Viktor, akire Szűz Mária titokban rábízta Magyarországot. Miket ki nem talál ez a fiú!

Van azonban egy helyzet, amikor félelmessé válik. Amikor a szakadék, a vereség szélére kerül, de talán még adódhat túlélési, győzelmi esély. Akkor felébrednek rejtett démonai, vagy kívülről szállja meg valamilyen tébolyult erő? Munkabírása ezerszeresére növekszik. Mint valamilyen megvadult viharmadár száll országhatártól országhatárig, és vijjogva szólít mindenkit a küzdelemre. Még a leglustább hívei is felébrednek közönyös álmukból, és tántorogva indulnak utána. S a megújult sereg majdnem eljut a győzelemig. S ez a "majdnem" Orbán tragédiájának a lényege.

Rosszindulatúan huhogok? Dehogy, hiszen éppen elfogulatlanságom miatt rándulnak meg az idegeim, amikor hallom, hogyan szólítják. "Miniszterelnök úr!" Orbán, az exminiszterelnök. A virtuális örök kormányfő. Orbán, aki ma is az, aki tegnap volt. Mint amikor a 83 éves egykori balerinát ma is művésznőnek szólítják, a 90 éves aggastyánt tábornok úrként tisztelik...

Volt, volt, valamikor réges-régen.

Kell Orbánnak ez a kegyeleti aktus? Vagy számára ez azt jelenti: Nekünk te vagy a miniszterelnökünk, akkor

is, ha bármilyen stepszli, vagy langaléta tolakodott a helyedre. S ami igazi együttérzést kelt bennem: Ezt az életformát elviselhetetlenül fárasztónak érzem. Mert nem Orbán sokkal egyszerűbb, könnyedebb természetéből fakad, hanem érezhetően csinált. Páncélban él! Olyan villogó szemű politikai ellenfelei között, mint egy sziléziai portyán kalandozó egykori magyar sereg vezére. A csapat erős és hűséges, a fegyverzet kitűnő, még a lovak is bírják. Csak éppen...

Csak éppen örökké nyeregben kell maradni!

Örökké markolni kell a kardot, örökké erősnek kell látszani. Soha nem adatik meg az elfáradás, a gyengeség bevallásának boldog pillanata, nem kapja meg azt a simogató melegséget, amikor fülét-farkát eleresztve eldobja magát egy sátor előtt és csak sütteti magát a nappal...

Vezér, nem irigyellek.!"

Üdv,

Péter

A Szkítákról....

Senki sem tagadja, hogy a szkíta nemzet Scytháról, Herkules fiáról kapta a nevét. A história elbeszélésében azonban eltérések vannak. Diodorus egy földből született szűzről beszél, aki köldöktől fölfelé emberi, egyébként vipera alakot mutatott; ez három fiút szült: Scythát, Plutót és Napist, az első bátorságban és tehetségben kiemelkedvén azt a birodalmat, amelyet szűköcskén vett át, kiterjesztette, és a szkítáknak nevet adott; amikor a meggyarapodott területű országot felosztották, a másikról a plutonokat, a harmadikról a napaeusokat nevezték el. (5) Az a gyenge és lenézett nemzet, mely először az Aras folyónál lakott, nagyszerű, háborúra és dicsőségre vágyó királyt kapván a Kaspiig elfoglalta a hegyvidéket, a síkságot pedig az óceánig és a Maeotisig, sőt azt beszélik, hogy a Donon is átkelt, fényes sikereket aratott, és Európában Trákiáig jutott el; Ázsiában is elérte a Nílust, a meghódított tartományokból sok gyarmatot alapított Szkítiában, két hatalmasat is, az egyiket asszírokból, amelyet Paphlagonia és Pontus között telepített le, a másikat médekből a Don mögött, amelyet Sarmatiának neveztek el.

Herodotus azt mondja, hogy Herkules semmit sem akart érintetlenül és hódítatlanul hagyni, ezért elment Szkítiába, egy erdős, berkes vidéken egy kétalakú asszonyra bukkant, aki elvette tőle a lovait, és csak azzal a feltétellel tudta azokat visszaszerezni, ha közösül vele; ez három szép és egészséges fiút szült neki, Scythát, Agathyrsust és Gelonust; amikor a nő tanácsot kért tőle, hogy melyiküknek adja át az országot, azt felelte, hogy annak, aki erősebben meghajlítja az íjat, amit otthagyott; midőn felnövekedtek, Scytha hajlította meg a legjobban, ő kapta meg az ország fölötti uralmat, fivérei más lakóhelyet kerestek; Gelonus átkelt a Donon, országa határát a Dunáig terjesztette, Agathyrsus észak felé ment, és a Riphaeus meg a Hyperboreus-hegyeknél alapított birodalmat. (10) Némelyek pedig, akik a zsidók, nem tudom, miféle meséi nyomán ábrándozgatnak, azt írják, hogy a szkíták Jáfet fiától, Magógtól erednek, a hunoknak meg Nimród fiai, Hunor és Magor voltak az elei. Mi azonban inkább a roppant tekintéllyel rendelkező ősi forrásokat akarjuk követni akár még tévedéseikben is, mintsem ezekkel akár igazságukban is egyetérteni.

A szkíták nemzetét tehát mindig a legősibbnek tartották, ezt jól mutatja vitájuk az egyiptomiakkal. Az egyiptomiak a következő érveléssel vitatták maguknak az emberi nem eredetét: azt állították, hogy a dolgok kezdetén az első emberek semmiképpen sem lakhattak ott, ahol elviselhetetlen a hideg vagy iszonyú a hőség, hiszen ezekkel szemben az elme máig sem tudott valamiféle takarót kimesterkedni; Egyiptom középen van, földje dúsan termő, éghajlata kiegyensúlyozott, a Nílus pedig a napmeleg hatására az iszapból számtalan állatfajt teremt; ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy az első emberek ott találhatók, ahol a legkönnyebben fejlődhettek. A szkíták viszont azt erősítgették, hogy ennek nincs jelentősége, az isten és a természet semmit sem csinál fölöslegesen, nem alkotott olyan helyeket, amelyek egészen üresek, az állatok és egyéb dolgok teremtése során mindent a hely és az éghajlat viszonyainak megfelelően alkotott meg, a hideg vidékekre durva testeket helyezett, mások képesek elviselni a hőséget, a növényeket és gyümölcsöket a hely és az éghajlat szerint a legcélszerűbben osztotta el; (15) emellett a dolgok teremtésekor, akár egyesülés és a dolgok összevegyülése volt az, akár a vizek áradása a földek fölött, akár tűz borított mindent, és ez szülte a világot, mint mondják, a szkíták mindenképpen korábbi eredetűek. Mert ha az isten akaratából tűz esett a földre, azt kell hinni, hogy a tűztől először a fagyos észak szabadult meg, Egyiptom viszont és a többi terület, amely napkelet felé esik, igen lassan vált mérsékeltté, hiszen még ma sem nélkülözi a nap forróságát; ha özönvízbe merült el a talaj, a visszavonuló vízből a magasan fekvő észak bukkant ki gyorsabban, és ez nem történhetett korábban sehol, mint Szkítiában. Hogy ez milyen magasan fekszik, könnyen belátható abból, hogy minden Szkítíából eredő folyó a Fekete- és az Egyiptomi-tengerbe siet, míg viszont Egyiptom királyok és nemzedékek oly sok fáradozása és költsége ellenére mindmáig sem tud ellenállni az árvíz erejének. Ebből könnyen megállapítható, hogy a Nílus nem délről, hanem a nyugati Atlasz-hegységből folyik kelet felé. Ha az egység szétoszlásakor és a dolgok egyesülésekor a könnyebb anyagok felfelé, a nehezek lefelé mozogtak, bizony az éghez közelebbi, a kiemelkedő sarkon fekvő Szkítia emelkedett ki előbb. Az egyiptomiakat azonban nemcsak érvekkel, hanem fegyveres erővel is legyőzték. Amikor ugyanis egykor Sesostris, az egyiptomiak királya háborút indított, nem hogy a határukon várták volna be érkezését, hanem messzire elébe vonultak, mintha portyázni mennének, hogy tudniillik a király semmit se tudjon zsákmányolni tőlük; amikor ezt a támadó észrevette, otthagyta a poggyászt meg a tábort, és szélsebes futással visszavonult; a király óriási veszteségeket szenvedett, és alig tudott ép bőrrel hazamenni Egyiptomba. (20) Sőt, ha a szkítákat a mocsarak fel nem tartóztatják, egész országát elvesztette volna. Ezek, miután visszamentek, egész Ázsiát meghódították, és uralmuk jelképeként csekély összeget kivetve adófizetőjükké tették. De minek beszéljünk Sesostrisról, és minek hánytorgassuk fel az ósdi történeteket? Gyalázatos menekülésre kényszerítették Dariust, a perzsák királyát, egész seregével együtt megsemmisítették Cyrust, lemészárolták Zopyriont, Nagy Sándor hadvezérét, egész seregével együtt; megsemmisítették a parthus és a baktriai birodalmat.

Háborúban kérlelhetetlen nemzet, fékezhetetlen, nagyravágyást és kapzsiságot nem ismerő, a legyőzőttől nem kíván egyebet, csak a dicsőséget, nem művel földet, nem épít házat, nem telepít falvakat, nincs állandó lakóhelye. A műveletlen pusztaságokon csak barmait legelteti. Szekerét házként használja, amelyet kedve szerint mozgathat, ezen szállítja az asszonyokat és a gyermekeket; vad- és nyestbőrbe burkolóznak, nem használnak gyapjút, tejjel és mézzel táplálkoznak, edényük leginkább a fejővödör, fegyverük kard és nyíl, az igazságot nem törvénykönyvből ismerik, hanem a természet oltotta beléjük. A lopást tartják a legsúlyosabb bűnnek, mert barmaikat és élelmiszerüket fedél és kerítés nélkül tartják, midőn az erdőkben kóborolnak; ha lopni szabad volna, nem tudnának fennmaradni; a máséra nem vágyakoznak, megelégednek a magukéval; aranyat, ezüstöt nem kívánnak. (25) Egyébként kiegyensúlyozottak, mértékletesek, természettől fogva becsületesek, amit a rómaiak és a görögök még a filozófusok utasításai és tanításai nyomán sem tudtak követni. Ezeknek ugyanis többet használt a bűnök nem ismerése, mint amazoknak az erények ismerete. Joggal dicséri tehát őket oly nagyon Homerus, ahogy az előző könyvben mondtuk, de amikor kapcsolatba kerültek a föníciaiakkal, iónokkal, miletusiakkal, a görögökkel és a rómaiakkal, erkölcseik megfertőződtek, kegyetlenekké és vadakká váltak.

Ázsiában teremtettek maguknak birodalmat, ahonnan évente ezerötszáz arany adót szedtek; az adófizetésnek Ninus, az asszíriaiak királya vetett véget, ők sem a legyőzetést, sem a szolgaságot nem bírták elviselni. Pius, ama szentséges atya, megrója Trogust azért, mert azt írta, hogy a szkíták inkább csak hallottak a római fegyverről, mint érezték azt, szerinte nem voltak méltók erre a dicséretre, mert a rómaiaktól, görögöktől, macedónoktól nem maradtak érintetlenek; Sándor egészen a Sir-Darja folyóig öldöste őket, Pompeius a szkíták több seregét legyőzte, meghódította az albánokat és az ibéreket, Claudius császársága idején is a rómaiak számos ragyogó tettet hajtottak végre a szkítákkal szemben, és a többiről nem is szólunk. Ámde mindez könnyen megcáfolható, hiszen az említettek a határokig is alig jutottak el, a belső és rejtettebb területekre egyáltalán nem nyomultak be. (30) Ha Sándor azzal henceg, hogy tett valamit, hát azt csak érintőleg és nem lényegében tette, mert ha huzamosabban ott tartózkodott volna, szerencséje aligha meg nem változik; a beljebb lakó szkíták ugyanis inkább csak hallottak Sándorról, de nem találkoztak vele. A bactrianok és sogdianok elpártolása miatt előbb tért vissza, mint ahogy a szkíták összesereglett népét meglátta volna. A római császárok viseltek ugyan hadat a dákok és a bosporusiak ellen, méghozzá igen gyakran gyászos kimenetelű hadat, de Szkítia belsejébe sohasem jutottak el, mert ez Ázsiában is, Európában is oly szélesen és hosszan nyúlik el, hogy egy másik földkerekségnek mondhatod, mely földjének termékenységét, barmainak szaporaságát, aranyának, ezüstjének, drágaköveinek bőségét tekintve nem megvetendő. De higgy nekem, ez a szentséges atya, aki sok mindent előrelátott a távoli jövőben, nem nézte jó szemmel, hogy a Szkítiából származó magyarok, akik az ausztriaiakat súlyos vereséggel és csapással sújtották, és alighanem sújtani fogják megint, ily nagy dicsőséggel ékeskedő ősöket kapnak.

Ezenkívül a parthusok a szkíták pártosai voltak, amint ezt a szkíta nyelvből érteni lehet, akik ugyan a római néptől a leghatalmasabb vezérek révén három háborúban szenvedtek vereséget, mégis inkább győzteseknek, mint legyőzőtteknek látszottak. (35) Ezek, otthoni lázadásuk miatt hazájukból kiűzetvén, először azokat a pusztaságokat foglalták el titkon, amelyek a hyrcanok meg a daák, valamint az araeusok, a margianok és a bactrianok között fekszenek, szkíta nyelvüket kezdték méddel vegyíteni, majd mikor sok-sok idő múlva Arsaces lett a királyuk, országukat kiterjesztették, és róla nevezték többi királyukat is Arsacidáknak. Bámulatos bátorsággal küzdöttek Antiochus, Seleucus fia ellen, aki százezer gyalogossal és 20 ezer lovassal támadta meg őket. Mithridates uralkodása idején legyőzték a médeket meg a hyrcanokat, és ő a parthusok birodalmát a Kaukázustól az Eufráteszig terjesztette ki. Fia, Phraates, Antiochus háborújában a görögök seregét teljesen megsemmisítette, és hosszú ideig fogságban tartotta. Ezek ölték meg Marcus Crassust, hatalmuk alá hajtották az uralkodó perzsákat. A hadat viselő Marcus Antoniusszal 50 ezer lovast állítottak szembe, és ha földink, Ventidius Bassus bátorsága nem szegül velük szembe, az egész római hadseregnek vége lett volna. Severus császár csalárdságát súlyos háborúval torolták meg. Gallienus uralkodása alatt elfoglalták Mezopotámiát és Szíriát. Végezetre ez a szkíta törzs elfoglalta a Kelet egész birodalmát, és a rómaiak sohasem tudták leigázni. A többit elhagyom, hogy ne kalandozzam messzire.

...

Bizonnyal csodálatra méltónak tarthatjuk, hogy a szkíták sohasem tűrhették huzamosabban az idegen igát, és a többieket legyőzték a háborúban. Először Bacchus és Herkules vezetett ellenük hadat, aztán Cyrus, Darius, Sándor és Pompeius, de nem tudtak fölöttük sokáig uralkodni. (65) Véleményemmel nem áll szemben Lucius Florus, amikor úgy gondolom, hogy Mithridates, Pontus királya azért volt képes 40 éven át folytonos háborút vívni a római nép ellen, mert szíves viszontszolgálatok fejében a szkíták segítségét bírta, és ez úgy megerősítette a seregét, hogy számos vereség után sem tört meg, sőt, a népeknek az a termékeny bölcsője bőséges pótlással is szolgált. Legújabban pedig mit mondjunk a törökökről, akik az ázsiai Szkítiából származnak, átvonultak Pontuson és Cappadocián, elárasztották a szomszédos területeket, és folytonos támadásaik révén akkora erőre tettek szert, hogy Galatia, Bithynia, Frígia és egész Kis-Ázsia megszállása után, majd a római birodalom súlyos gyalázatára és vesztére átkelve a Dardanellákon, Európa nagy részét elfoglalták? Hogy a magyarok mit cselekedtek, látjuk is, históriánk is erről fog szólni. De nem kell csodálkoznunk e nemzet erényein és viselt dolgain, mert abban, hogy erőben és háborúzásban kitűnnek, legfőképp e három tényező segíti őket: a magasan fekvő sarok magasztos lelkeket hoz a világra, Mars, aki a szkíta tájakon uralkodik és az ő sajátképpeni istenük, adja a vadságot, a vidék természete pedig a testi erőt. Ugyanis a hideg környezet elzárja a test pórusait, ezáltal növeli a természetes meleget, elősegíti az emésztést, miért is a test naggyá és erőssé válik. De mert már hosszasan elidőztünk e tárgynál, hagyjuk a szkítákat; most, hogy mindent rendben elbeszéljünk, ami a témánkra tartozik, az istenség segítségével kezdjük a gótokkal, mert a hunok a gótokat kergették ki Szkítiából. .....

Folytatása következik.

Utószó: 
http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/magyar-tortenelem-080903-47

Bukovinai

Pár gondolat a Magyar Alkotmányról, és annak érvényességéről...

Szánjatok rá egy órácskát, megéri. Nagyon jó összefoglaló.




További részek:
http://www.youtube.com/watch?v=HPedcLfvHfo&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=7WLH1lijWCs&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=nLe_-z0veak

Az EU betiltotta ezt a reklámot - ha igaz..

E-mailben kaptam ezt a linket, sajnos nincs benne sok újdonság, de nagyon jó összefoglaló. Állítólag az EU nem engedélyezte a reklámfilm széles publikum előtti vetítését.

Egy lehetséges kiút a mesterséges válságból: Hungaro, az országos helyi pénz!

A Kossuth rádió mostanában mintha nem lenne annyira kormány-közelien „pórázon tartott”, mint volt a vörös-uralom alatt. A franc tudja, de mintha megcsapta volna a főszerkesztőket is a tudatosodás és az ébredés szele…

Talán így fordulhatott elő, hogy olyan – az alternatív médiában és a nemzeti oldalon méltán ismert – embereket is meg mernek már szólítani, mint Bogár László, lemerik adni Árpi barátunk interjúját a deviza-alapú hitelezés bűntényéről, és nyíltan mernek beszélni a madzagon rángatott valuták/devizák helyetti helyi pénzek sikeréről is.

(Hallatlan pimaszság elvtársak!)

A minap ugyanis megszólaltattak helyi pénzek tekintetében jártas embereket a Kossuthon, amit szinte alig merek még most is elhinni. Nem véletlen a kiakadás emberek, ugyanis egy egyre terjedőben lévő, jól megszervezett, független helyi pénz egyenesen a végét jelentheti a globalista háttérhatalom több évszázados világuralmi terveinek, ugyanis a nemzetek ezáltal visszaszerezhetnék az elrabolt nemzeti önrendelkezésük egy igen nagy szeletét, és a pénz visszakerülhetne a jól megérdemelt helyére: közvetítő eszköz. Semmi más.

A helyi pénzekről bizonyára sokan hallottak már, Drábik János is sokat foglalkozott már vele, most mégis megpróbálnám összefoglalni az egyre aktuálisabbá váló témát, segítségül hívva a Kossuthon elhangzottakat is.

Először is le kell szögezzük: alkalmazását tekintve két féle helyi pénzt ismerünk:

1. Lokális, régióra korlátozott
2. Országos

A lokális helyi pénz nagyon leegyszerűsítve olyan, mintha én szétvagdosnék egy papírt, majd rárajzolnék néhány jelet (tehát kibocsájtok), ezután megegyeznék veled, hogy Te is fogadd el ezt, mint az áru csereértékének közvetítő eszközét. Ilyen lokális helyi pénz már több is alakult Magyarországon, név szerint néhány:

- Rábaközi Tallér http://www.kisalfold.hu/rabakozi_hirek/osszel_mar_tallerral_fizethetunk/2200575/

- Soproni Kékfrank (erről már mindenki hallott)

- Bicskei forint

- Balatoni korona

http://www.penzvilag.info/ujabb-helyi-penz-a-balatoni-korona-bevezeteset-tervezik-jovore/

- Mosoni korona

http://www.mfor.hu/cikkek/Ujabb_helyi_penz__jovore_indulhat_a_mosoni_korona.html

- Stb.

A lokális helyi pénznek az a legnagyobb előnye – a lokál-patrióta életérzésen túl – , hogy egy adott térség életét fellendítheti válság idején, e közvetítő jel segítségével közvetlenül létrejöhet a kapcsolat a termelő, a kereskedő és a fogyasztó között, teljesen függetlenül az országok gazdaságát másodpercek alatt (!) lerombolni képes bankárbűnözőktől. A lokális helyi pénznek viszont az a legnagyobb hátránya, hogy a szomszéd faluban már fabatkát sem ér. Rábaközben a Kékfrank csak gyújtósnak jó. Ebből a szempontból tehát csak nagyon ideiglenes, életmentő megoldásként képzelhető el a helyi pénzek bővebb alkalmazása Magyarország esetében.

Mondjuk Németországban kb. 600 lokális helyi pénz „üzemel”, kisebb-nagyobb sikerekkel, náluk valószínűleg nem életbevágó okok miatt jöttek létre, hanem inkább praktikusságból. A legismertebb a Chiemgauer.

A szórványos, egymástól független, és egymással alkalmazhatatlan regionális pénzektől eltérően egy országosan működő, államilag kibocsájtott helyi pénznek azonban már nagyon komoly gazdaságélénkítő szerepe lehet, sőt továbbmegyek: az egyetlen jó megoldás lehet a jelenlegi világháborúban!

Az országos helyi pénz alkalmazása tulajdonképpen egyet jelent egy duális gazdaság működésével, ahol az import áruk részére létezik egy konvertibilis (magyarul: aljas módon agyonspekulálható) pénznem, de e mellett létezik egy nem konvertibilis fizető eszköz is teljes országos lefedettségben, amivel szinte minden helyben megtermelt áruval történő kereskedelem lehetséges. Ennek előnye nem kicsi:

-         hihetetlen lendülettel erősíti a helyi gazdaság vérkeringését,

-         az import áruk térhódítása és ezáltal a multinacionális vállalatok piacszerzése nem működik olyan hatékonyan

-         pótolja a szintén mesterségesen forinthiányos gazdaságunkat, likviditásnövelő

-         árfolyam-független: magyarul független a wall-street-i világbűnözőktől

-         bármelyik nemzeti piaci szereplő használhatja, az egész ország „elfogadóhely”

-         stb.

A helyi pénzeknek „kifelé” nincsen jelentősége és szerepe, tehát ezzel nem tudunk vásárolni még egy db CD lemezt sem, de senki nem beszél arról, hogy ez leváltaná a konvertibilis forintot. A kettőt együttesen kellene alkalmazni, az import árukra forintot, és minden más belső termelésre és kereskedelemre helyi pénzt.

Ilyen duális gazdaság, országos helyi pénz működik immár 75 éve kiválóan Svájcban, ahol a konvertibilis valuta a mindenki számára ismert svájci frank, a nem konvertibilis pénznem pedig a WIR (wirschaftsring). http://kekfrank.hu/hirek.php#hir03

És ugye vitán felüli, hogy Svájc egy sikeres ország? Sokan tévesen azt hiszik, hogy a bankrendszer miatt erős a svájci nemzetgazdaság, de ez nem igaz. A bankrendszer általi svájci jövedelem a költségvetést növeli, de a nemzetgazdaságot a WIR tartja erősen szükség esetén

És ha hisszük, ha nem, már létezik egy elég komolynak tűnő elképzelés a magyar WIR létrehozására is! Ugyanis ilyen országos lefedettségű helyi pénz szeretne lenni a HUNGARO néven futó eszköz is: http://hungaropiac.hu/ 

Jelenleg az építőipari szolgáltatásokban van jelentősége, de megpróbálják átültetni a Hungaro-t az élelmiszeriparba is. Nem tudom, hogy pontosan kik állnak e mögött (az MLM-ből kinőtt Bódis Krisztián?), de a névválasztás tetszik, az ötlet nagyon jó, és remélem, hogy ebből tényleg lesz is valami.

Állami akarat nélkül persze nem igazán megy ez sem… Ehhez viszont a „magyar” elitnek ki kellene jönni a róccsildok seggéből egy kis friss levegőt szívni.

Fentieken túlmenően működik még egy vicces nevű, ám igen dicséretes és ígéretesnek tűnő internetes szerveződés is, a suska-kör. http://www.suska.hu/ Tanulmányozzátok.

Egy biztos: szándékosan generált válságok idején a barter (közvetítő eszköz nélküli közvetlen cserekereskedelem), és a helyi pénzek alkalmazása elkerülhetetlen, és életszerű (lásd pl. a Szovjetunió felbomlását követően kialakult káoszt, amit csak ezek a megoldások tettek élhetőbbé az orosz népek számára).

(Zárójelben jegyzem meg, hogy tulajdonképpen a helyi pénzekhez hasonló elven működnek az étkezési utalványok is már hazánkban, de azért ezeknek még nem teljes a lefedettsége, ráadásul egyáltalán nem magyar kézben van a kibocsájtásuk – és ez rendkívül fontos tényező. Ezenkívül adózunk is utánuk! )

Apropó adózás!

Mielőtt valakinek hátsó gondolatai támadnának, gyorsan le kell szögezni, hogy a helyi pénzek használata nem mentesít az adózás kötelessége alól! :) A helyi pénzeknek alapvetően nem bűnelkövetői, hanem belső nemzetgazdaság erősítő szerepe van, gazdasági szabadságharc eszköz lehet belőle! Svájcnak néhány évtized kellett mire beállította a rendszert, de az ő modelljükből tanulva akár néhány év alatt is felállítható lenne egy működő országos helyi pénz, egy – a pénzkibocsátás jogát mesterségesen generált forradalmak és világháborúk révén megszerző szervezett magánhatalomtól részben független – duális gazdaság.

De akkor miért nem teszi ezt meg a „vért-verejtékkel” gazdasági szabadságharcot folytató, állítólagos nemzeti kormányunk ? ? ?

A kérdés költői persze…

Forrás: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-11-23 („Közelről” c. műsor 16:05-tól)

Bővebb infók:

http://helyipenz.linkpark.hu/

http://helyikozossegipenz.blogspot.com/p/kulfoldi-peldak.html

2011. november 24.

TT

Kadhafi elnök emlékére

Két bejegyzésben is foglalkoztunk ( itt és itt ) a líbiai történésekkel, de ígéretemhez híven a hozzászólók által ajánlott cikkekből összeollóztam egy kis jegyzetet. Jószívvel ajánlom a kedves olvasó figyelmébe. A következtetést mindenki vonja le maga...

16 dolog, amit a líbiaiak nem fognak tapasztalni a "NATO demokráciában":

1. Líbiában mindenkinek állampolgári jogon jár az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizet villanyszámlát

2. Líbiában a bank állami tulajdonban van, és 0% kamatot számít fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után,

3. A saját otthon alapvető emberi jog Líbiában.

4. Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dínárt (kb. 50.000 USD) kap az államtól, hogy az első otthonukat megvehessék, és családot alapíthassanak.

5. Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes Líbiában. Kadhafi "rémuralma" előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, ma ez az arány 83%!

6. Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással szeretné megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kap földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen! 

7. Ha egy líbiai polgár nem talál az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátóhelyet amire szüksége van, az állam fizeti a külföldi tanulását vagy ellátását. Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosít lakhatásra és autókölcsönzésre.

8. Ha egy líbiai autót vásárol, az állam kifizeti a vételár felét.

9. Líbiában a benzin ára 0,14 USD literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft...

10. Líbiának nincs külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg  150 milliárd USD. Szerintem sosem fogják viszont látni...

11. Ha egy líbiai nem talál munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizeti neki az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talál munkát.

12. A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalja. Minden állampolgár részesedik tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.

13. Minden anya aki gyermeknek ad életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kap.

14. Az élelmiszereket ártámogatással  lehet megvásárolni, 40 loave kenyér 0,15 USD vagyis kb. 34 Forint. Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy hány kiló 40 loave..

15. A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.

16. Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel.

Megfeledkeztem róla, de most pótolom a mulasztásomat. Néhány sor a líbiai adórendszerről:


Líbiában minden jövedelem adóköteles. Havi 1000 LD jövedelemhatárig (ez kb 189.000 Ft) 5 azaz ÖT % az adókulcs, e fölött 10%

Mindenki fizet ezenkívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihad adót, és 3,75% nyugdíj járulékot. Ezek önmagukban is barátságosnak tűnnek, főleg, ha beszámítjuk, hogy nincs villanyszámla, és évente mindenki kap állami támogatást (gondolom, ez az olajexportból származó juttatás), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év. Aki nem hiszi, járjon utána: http://www.worldwide-tax.com/libya/libya_tax_regime.asp

A bejegyzésnek ezzel még nem értünk a végére, még egy fontos dolog van, ami mindenképpen említést érdemel.

Mielőtt a NATO és az USA bombázni kezdte Líbiát és üldözni Kadhafi elnököt, az ENSZ  egy díjat akart adományozni az ezredes részére, az   emberi jogok területén  elért eredményeiért. Nem furcsa, hogy az az ember, akit az ENSZ márciusban még kitüntetéssel jutalmazna az emberi jogok területén elért eredményeiért, az őszre "brutális diktátor"-rá válik?  Nem meglepő, de elképesztő!

Itt olvasható az   Egyesült Nemzetek Közgyűlésének Emberi Jogi Tanácsa közgyűlésének jelentése:

http://www2.ohchr.org/english/bodies/hrcouncil/docs/16session/A-HRC-16-15.pdf

 Egy mondatot lefordítottam azoknak, akik nem kívánják elolvasni az egész jelentést:

 "Több delegáció is elismeréssel vette tudomásul az ország (Líbya) elkötelezettségét az emberi jogok területén. . "

És most nézzük, hogy mely országok képviselői értettek egyet Kadhafi ezredes díjazásával (szintén a fenti dokumentumból derül ki):

Dánia, Kína, Olaszország, Hollandia, Mauritánia, Szlovénia, Nicaragua, Oroszország, Spanyolország, Indonézia, Svédország, Norvégia, Ecuador, Magyarország, Dél-Afrika, a Fülöp-szigetek, Maldív-szigetek, Chile, Szingapúr, Németország, Ausztrália, Kazahsztán, Lettország , Angola, Nigéria, Kongó, Burundi, Zambia, Ruanda, Burkina Faso, Szenegál, Elefántcsontpart, Dzsibuti, Zimbabwe.

Ezen országok NATO képviselői a jelek szerint nem osztották ezt a véleményt...

És bizony-bizony, Magyarország képviselője is egyetértett abban, hogy Kadhafi ezredes díjat érdemel. Vajon melyik politikus "honfitársunknak" illett volna Kadhafi halálának napján szembeköpnie saját magát?

http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol/magyar_ensz_kepviseletek_es_nemzeti_bizottsagok

Források:

http://nsnbc.wordpress.com/2011/11/01/un-report-offers-smoking-gun-proof-of-nato-and-us-lies-about-libya/

http://www.mathaba.net/news/?x=629174

Államadósság Grafikusan...

Szeretem a szemléletes dolgokat. Az alábbi oldal az, ne sajnáljátok az időt, hogy végig olvassátok elejétől a végéig.
http://allamadossag.net78.net/

A frász ipar

Egy érdekes hírlevelet olvastam ma este. Sok okosság mellett egy olyan részt találtam benne, ami nem csak pénzügyi befektetőknek lehet érdekes... :o)

"...A legfontosabb dolog, amit tudni kell: amikor az emberek döntenek 99%-ban mindig érzelmi alapú döntéseket hoznak. A világ hatalmas marketing ipara mind erre épül: az embereket rávenni olyan döntésekre, amit érzelmi alapon hoznak meg – leginkább például, hogy vegyenek meg valamit. Nézzék meg a reklámokat a TV-ben. Kivétel nélkül az érzelmeinkre kíván hatni.

Ezek közül is a két fő tényező a vágy és a félelem. Vágyok rá, hogy elismerjenek (irigyeljék a kocsimat, gyerekemet, egészségemet, vékony alakomat), megoldódjanak a gondjaim (megegye a gyerek a főztömet, lecserélhessem az elromlott mosógépet) hogy a saját kezembe vegyem az életem (dögöljenek utánam az férfiak/nők, annyi pénzem legyen, hogy szórhassam és ne kelljen dolgoznom). Másrészt múljanak el a félelmeim: ne aggódjak, hogy összetörik az autómat, hogy visszeresek a lábaim, hogy rossza bélflórám.

Bármilyen hihetetlen, a félelmek sokkal erősebbek, mint a vágyak. A pszichológusok szerint hatszor erősebben érint bennünket, ha elvesztünk valamit, mint ha ugyan azt megszerezzük. (Erre mondják: A nyúl mindig gyorsabban fut, mint az őt üldöző róka, mert ő az életéért fut, a róka meg csak a vacsorájáért...) Mindez nem is véletlen: az ősemberként mindentől félnünk kellett és teljes joggal. Ezeket az ősi ösztönöket, még nem raktuk le a mai napig sem.

Ez az oka annak, hogy az ember fokozottan figyel a rossz hírekre (mert ezek potenciális veszélyt hordoznak) mint a jókra. A bulvár újságok, műsorok tele vannak szörnyűségekkel. Nem véletlen – az emberek azt nézik meg, amiben veszélyeket sejtenek. És ha sokan nézik meg, sok reklámot lehet benne eladni.

Ez azonban bizonyos szint felett kezdi megviselni az ember, minden fajta lelki problémák ütköznek ki rajta a képzelt bajokkal való küzdelemben. Mark Twain híres mondása: "Én már öreg ember vagyok, rengeteg szörnyűséget láttam. Szerencsére ezek döntő része sosem következett be..." És ez így van: hihetetlen sok olyan dolog miatt aggódunk, ami sosem következik be.

Manapság ez a ,,mindenkire frászt hozunk" ipar ismét csúcsra járatja magát. Bármilyen médiát a kezünkbe, fülünkbe, szemünkbe veszünk csak árad belőle. Ennyire nagy lenne a baj? Vagy valakik jól megfogalmazható üzleti érdekből szítják ezt? Megjegyzem, köztudott, hogy én fejlett üldözési mániával rendelkezem. Szerintem ez ebben a szakmában elengedhetetlen.

Kezdjük az elején. Jártak már igazán nagy vízerőműnél? Az ember megdöbben, hogy milyen magas duzzasztógátakat építenek ilyen helyeken, nem ritkán az alján 200 méter vastag beton kolosszusok akár több száz méter magasak is lehetnek. Mindennek az az oka, hogy a gát annál több energiát tud termelni, minél nagyobb a két oldal közt a vízszint különbség.

A spekulációs befektetéseknél is pont ez a lényeg: minél nagyobb bárminek az árfolyam különbsége, annál többet lehet rajta keresni. Ezért aztán a nagybefektetők érzelmekből építenek duzzasztógátakat.

Amióta csak változó árfolyamú befektetések vannak (részvények, kötvények és hasonlók), ezek mindig azonos szerkezetben, hatalmas hullámokban változtatták az értéküket. Amikor valaki fantáziát látott egy nyomott árú értékpapír megvásárlásában, akkor elindul egy növekedési folyamat: egyre többen vásárolják, terjed a híre és egyre megy felfelé az árfolyama. Ebben az emelkedésben valahol elmetszi a ,,valódi értékét" és egyszer csak aztán a nagy felfelé rohanásban valaki kiáll és kimondja, hogy a papír túlértékelt. Erre persze hirtelen mindenki el akarja adni, az ára lezuhan és sokáig ott van a mélybe, amíg ismét nem jön egy pár új befektető. És ez a ciklus megy újra és újra.

Nagyon érdekes megnézni, hogyan viselkednek a kisbefektetők és a profik ezen a hullámvasúton. A kisbefektetőket a hatalmas emelkedés láttán mindig elfogja a mohóság, hogy ebből nem lehet kimaradni. Minden kisbefektetőket szédítő reklám lényeg, hogy nézzék még az elmúlt időben mennyit emelkedett az árfolyam, ezt ne hagyja ki! Majd aztán, amikor leesik az árfolyam, akkor jön a pánik – és természetesen eladják a lehető legnyomottabb áron a befektetéseiket. Mert a kisbefektetők a természetes emberi érzelmek alapján dolgoznak: mohóak és pánikba esnek.

Ezzel szemben a jó befektetők éppen ellentétes stratégiát alkalmaznak. Pont szembe mennek az érzelmekkel: és ezért is nehéz ezt jól csinálni. Akkor adják el, amikor a többiek veszik és akkor veszik, amikor a többiek eladták. Az embert folyamatosan hülyének nézik – csak éppen mindig neki lesz igaza. Olcsón veszünk és drágán eladunk, bárki, bármit mondjon is.

Aztán az igazi nagy befektetőknek, még ez is kevés. Ők szabályos erőművet építenek. Ha magasak az árfolyamok, még magasabbra tuszkolják – tele rakják a gazdasági sajtót jó hírekkel, optimista kilátásokkal. De igazán akkor élik ki magukat, ha leesnek az árfolyamok. Ekkor a céljuk a legmélyebbre nyomás. Ilyenkor aztán a vízcsapból is a teljes összeomlás folyik. És felépült a lélektani erőmű: hatalmas csúcsszinttel, és hatalmas mélységgel – ami jó sok pénzt termel, a sok amatőr kárára.

Szép példa erre a 2004 és 2010 közti hullámvasút. 2004 és 2008 közt majdnem ötszörözés a fejlődő piacokon, majd egy év alatt leesett az árfolyam a harmadára, aztán ismét bő év alatt duplázás. Valaki ezen nagyon jól keresett, és ebben a 2009 elejei, jól szított gazdasági halálfélelem hangulat alaposan benne volt.

És most ismét teljes üzemben van a frász ipar. És ilyenkor kapom a világvége leveleket. A világ nagy befektetői pedig csendben vásárolnak a diszkont árú papírokból.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Először is megőrizni a nyugalmat. Mert ha mindenki el akarja az ember életkedvét venni, akkor itt komoly üzlet van. És a lényeg: nem szabad bedőlni ennek az érzelmi befolyásnak."

Forrás: Dr. Tóth András pénzügyi tanácsadó hírleveléből

Brandrede Farrakhan beszéde (részlet)

Változatok összeomlásra

Egyre több vészjósló jel utal arra, hogy a világ egy apokaliptikus adósságörvényben süllyed el. Az egész olyan, mintha egy gigantikus pénzügyi „fekete lyukban” tűnne el minden jövedelem és vagyon, tehát minden, amit az ember anyagi-fizikai értelemben valaha is létrehozott. A globális „megamegszorítások” lassan mindenkit elérnek, a nyugati világ és egyben a globális rendszer meghatározó hatalmai is összeomlani látszanak az iszonyú adósságtömeg és a megszorításokat követő társadalmi feszültségek roppant súlya alatt. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a megszorítások nemcsak hogy nem segítenek, éppen ellenkezőleg, rontanak a helyzeten. Könnyű ugyanis belátni, hogy ha mindenhonnan csak erőforrást vonunk el, akkor egy idő után egyre kevesebb lesz a fizetőképes kereslet, ennek nyomán csökken a termelés, növekszik a munkanélküliség, fokozódnak a társadalmi feszültségek, felbomlik a rend, és az egész rövid időn belül visszafordíthatatlan önpusztításba, sőt teljes önmegsemmisítésbe mehet át.

A görög példa azt is megmutatta, hogy az adósság hólabdahatásra épülő növekedése ilyenkor csak még tovább gyorsul az egyre brutálisabb megszorítások miatt. Mert valójában nem a görög társadalom fogyaszt túl sokat, hanem ellenkezőleg, a hitelező bankok mesterségesen szított hisztériája nyomán egekbe növő kockázati kamatfelár az, ami öngerjesztő örvénylésként mindent magába szív. A piac „beárazza” a pénzügyi összeomlást, és ezzel önbeteljesítő jóslatként ő maga idézi elő a bukást. Ha viszont „előre beszedi” a szerinte majdan bekövetkező csőd „árát”, akkor valójában nem is kellene aggódnia, mert az esetleges összeomlás neki már nem okozhat veszteséget. Amennyiben mégsem következne be az összeomlás, akkor vissza kellene fizetnie a hisztéria nyomán kizsarolt uzsorakamatot.

Noha ez teljesen logikus lenne, de ugye milyen mulatságos már maga a feltételezés is?

Ha kicsit elgondolkodunk ezen a gigantikus „erőforrás-szivattyún”, az anyagmegmaradás elvének elfogadásával azt kell feltételeznünk, hogy – mivel a világ teljes értéktermelése változatlanul gyorsan növekszik – ha van „fekete lyuk”, akkor valahol „fehér lyuknak” is léteznie kellene. Ha a világ döntő többsége vesztes, pedig az erőforrások bővülnek, akkor valahol léteznie kell egy hatalmas „szupernyertesnek” is. Az adósság ugyanis valójában „negatív vagyon”, tehát a kozmológia „szuperszimmetria” elve alapján valahol óriási vagyonoknak kell felhalmozódniuk. Kérdés, hogy a vagyonképződés melléktermékeként szétvert világban ugyan mihez is lehet kezdeni ezekkel a gigantikus vagyonokkal?

Ma nemcsak, hogy nincs válaszunk mindezekre, de valójában magát a kérdést sem lehet, szabad megfogalmazni. Egyszerűen azért nem, mert továbbra is csak a világot igazgató szuperstruktúra hamis metanyelvén lehet megszólalni, és mindig ugyanazokra a sehová sem vezető következtetésekre juthatunk. Az uralmi struktúrák – az amerikai elnöktől az Európai Bizottság elnökéig, a vezető országok miniszterelnökein keresztül a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójáig – talán jó szándékú, de szánalmas bábfigurák.

Amit látunk, azt úgy határozhatjuk meg: „jelenetek a bábok életéből”. A komolykodva meghozott döntésekről sorra kiderül, hogy már a startnál elbuktak.

Ha valaki ránehezedik a bábukat mozgató kezekre, az azonnal a diskurzusból való kirekesztéssel, megalázással és megbélyegzéssel jár – így a kör bezárul.

Mielőtt megpróbálunk választ adni a kérdésekre, érdemes elgondolkodnunk, hogy az adóssággal kapcsolatos öt alapforgatókönyv hogyan értelmezhető például Magyarországra vonatkoztatva.

Az első és evidens forgatókönyv a teljes magyar adósságállomány gyors, kvázi azonnali visszafizetése, a „generális végtörlesztés”. A második ennek az ellenpárja, az adósságnak az adós részéről való teljes megtagadása, azonnali hatályú felmondása. A harmadik ugyanez, de kicsit óvatosabban, tárgyalásos úton, fokozatos adósságelengedést kérve. A negyedik arra a feltételezésre és reményre épülne, hogy a globális hatalmi komplexumnak is érdeke az átfogó és ellenőrzött globális adósságrendezés, tehát várjuk, hogy ő kezdeményezzen. És végül az ötödik forgatókönyv az egész világ spontán összeomlása, ami aztán majd mindent megold.

Az első forgatókönyv azért nem járható Magyarország számára, mert az adósságunk már lényegesen nagyobb, mint a teljes lakossági vagyon, tehát úgy járnánk, mint azok a devizahitelesek, akiknek már elárverezték a lakását, de hajléktalan és munkanélküli páriaként is tovább kell fizetniük a „maradék tőke” törlesztését és kamatait. A második út megléphető ugyan, de iszonyú áldozatokkal járna, és félő, hogy a magyar társadalom döntő többsége erre önmegsemmisítő anarchiával reagálna. A harmadik vagy a negyedik lehetne a legreménykeltőbb, de a világ láthatatlan urai erre egyelőre nem nagyon mutatnak hajlandóságot. Végül az ötödik forgatókönyv valószínűsége napról napra egyre nagyobb, s ráadásul az elmúlt háromszázhatvan év során átlagosan hatvanévenként volt ilyen totális háborúba torkolló összeomlás. (A legutóbbi hatvanhat esztendeje!) Azzal kell tehát szembesülnünk, hogy az előttünk álló „módfelett kalandos” évtized során az itt vázolt öt, logikailag lehetséges forgatókönyv valamilyen kombinációja mindenképpen bekövetkezik. Minden lokális uralmi rend legfőbb felelőssége így most abban áll, hogy erre elkezdi felkészíteni a felelősségére bízott közösséget.

Forrás: Bogár László (Magyar Hírlap)

Bogár László utolsó mondata a legfontosabb lenne, de sajnos erről a kussol a Fidesz, pedig már ők is tudják:

"Az ország különböző területén dolgozó gazdasági szakemberekből álló hálózatunk folyamatosan frissíti a stratégiai koncepciónkban meghatározott célok, irányok megvalósításának forgatókönyvét.
Nyilvánvaló, hogy a felgyorsult kül- és belpolitikai események hatására már nekünk sem elég egy–egy elméleti modellt majd a jövőben végrehajtani, hanem azt a modellt szükséges folyamatosan adaptálni a jelenlegi környezet váltakozó viszonyaihoz.

Ahhoz, hogy a lakosság az összeomlás (vagy ahogy Fideszesek egymás között hívják K.O.) pillanataiban a lehető leggyorsabban szerveződjön közösségekbe és találja meg a túlélésüket biztosító modellek alkalmazását, a gazdasági munkacsoportunk országos hálózatának tagjai rendszerint civil munkájuk közben is kommunikálnak, felméréseket készítenek az emberekkel, legyen az a feldolgozó iparban kétkezű munkát végző személy vagy állami szervezet felső vezetője a kormánypárt környékéről.
Folyamatosan mérjük a lakosság helyzetértékelését, jövőbeli kilátásait a gazdasági hierarchia minden szintjén.

Sokszor magunk is megdöbbenünk, amikor elvakult Fidesz-közeli hivatalvezetők, önkormányzati felső vezetők egy-egy őszinte pillanatukban milyen reális képpel rendelkeznek.
Így történt ez az elmúlt hetekben is, amikor az ország jelenlegi irányításában résztvevők megnyíltak egy-egy közös munka során vagy éttermi beszélgetés közben.
Ebben a körben sajátos szlenggel fogalmaznak, amit mi összeomlásnak nevezünk, azt ők rendszerint K.O.-nak hívják.
Amit már a vidéki vezetők is tudnak:

„Nincs forgatókönyv!! Se itt helyben, se fent!"
„Nem tudjuk 3 hónap vagy 13 hónap múlva jön a K.O. De az biztos hogy jön”
„Kit érdekel 2014? Aki nem tudott annyit összeszedni, hogy otthon tartva valutában kihúzza a K.O után a következő 5 évet, annak annyi!”
„Eladom a belvárosi lakásom, mert kell egy kert - ott átvészelhetem a dolgokat"
„Ez már nem rajtunk múlik, csak sodródunk, vége a dalnak, nem tudom, mikor húzzák le rolót” 

Ezek a mondatok egytől egyik kormány-közeli személyek által kerültek megfogalmazásra.
A tapasztalat az, hogy a Fidesz úgynevezett második sora, a helyi vezetők is már reális képpel rendelkeznek, és szűk körükben mást kommunikálnak, mint kifelé.
A bankvezetők részéről se rózsásabb a kép. Kimondott tény, hogy nincs pénz a rendszerben, két megoldás lehet, IMF vagy a bankbetétek államkötvényesítése.
A kérdés csak az, mit lehet jobban lekommunikálni?
Emberek, a megtakarításaitok, betéteitek államkötvénnyé alakultak, majd elszámolunk!

Az IMF–EU lélegeztet és a maradék állami vagyont görög mintára kifordítja.
Már ők se bíznak a gazdasági problémák konvencionális megoldásában, mondhatni feladták.
Nincs forgatókönyvük, nem is lehet, mert a cion-imperialista rezsim által diktált játékszabályok alapján akarják megoldani a problémákat, és az emberek kezdenek rájönni, hogy ez nem megy. A Fidesz ezen prominens személyei kifejtették még ha burkoltan is, hogy a kormány hetekben, maximum 3 hónapos időintervallumokban tervez előre. Egyetlen hosszútávú tervezet nem jött be, nem működőképes, illetve a helyzet annyit változik hetek alatt, hogy minden próbálkozás dugába dől. A kormány képtelen elkerülni a K.O.-t.

Amíg igaz kicsiben, hogy a bank a lakáshitelesekkel, vállalkozásokkal azt csinál, amit akar, addig igaz lesz az is, hogy az országot finanszírozó nyugati intézmények azt csinálnak az állammal, amit akarnak.
De nyugodtan elmondhatjuk, hogy a K.O. után a magyar lehet, hogy földre kerül, de biztosan feláll, és akkor már nem az ellenség által adott boksz kesztyűvel fogja folytatni a versenyt, az ellenség által diktált játékszabályok alapján, hanem elképzelhető, hogy kesztyű helyett szablyát ránt."

Forrás: E.R.T - Jövőnk.info

A jövőnk.info véleményének optimista végkicsengését nem akarom romokba dönteni, de szerintem a menet nem lesz könnyű.
A nagy kérdés azonban még mindig nyitott. Érkezhet e ennyi, látszólag egymástól teljesen független médiából illetve forrásból ugyanaz az előrejelzés? Ez még mindig csak félelemkeltés, vagy már komolyan veendő felhívás egy olyan világra, amiben még egyikünk sem élt, és elképzelni sem igazán tudjuk milyen lesz az, ha nem nyit ki a Tesco, nincs mindig áram a konnektorban, nem jutunk eü. ellátáshoz, nem tudunk benzint vásárolni a gépkocsinkba... stb.

Szerintetek?


Anonymus

Az egészségügy lebutítása

Forradalom az alapellátásban - így összegezte Szócska Miklós államtitkár a kormány legutóbbi egészségügyi tárgyú döntéseit. Praxiskezelő központot hoznak létre, és a gyógyszerfelhasználásban érvényesítik az „egyéni felelősség elvét": eddig meg nem nevezett kedvezményt kap, aki együttműködik orvosával. Az egészségügy (fülke) forradalmi átalakításáról BARÁT JÓZSEF kérdezte Kökény Mihály volt egészségügyi minisztert, az Egészségügyi Világszervezet szakértőjét, a WHO végrehajtó bizottságának idén leköszönt elnökét.

Ön szerint működőképes-e az egészségügy Szócska-féle átalakítási terve? 

- Egyáltalán nem működőképes. Semmi sem indokolja a megszegett választási ígéreteket, a brutális forráskivonást. A kormány valójában ezt próbálja leplezni az államosítási akcióval, amelyet úgy állít be, mintha erősíthetné az ellátás biztonságát. Azt mondja: az állam jobban tud gondoskodni az intézményekről, ha birtokba veszi őket. Azt mondja: az államosítás arra is jó, hogy a betegek ne legyenek kiszolgáltatva az önkormányzatok kénye-kedvének, politikai beállítottságának. Mindennek persze semmi köze sincs az igazsághoz. Hadd emlékeztessek arra, hogy az önkormányzatok még a tavalyi válságos évben is csaknem százmilliárd forinttal segítették a kórházak, szakrendelők működését, jövőre már ez is hiányozni fog. Számomra teljesen világos, hogy többletpénzek nélkül ilyen óriási struktúraátalakításhoz csak akkor lát hozzá az állam, ha már elhatározta, hogy szűkíteni fogja az ellátási csomagot, lebutítja az egészségügyet. 

Ön úgy gondolja, hogy nincs is szükség átalakításra? 

- De van. Nekem is meggyőződésem, hogy az ellátórendszer és főleg a kórházi világ túlméretezett Magyarországon. De ha valóban az ésszerűsítés a legfőbb cél, akkor nyílt párbeszédben kell tisztázni, hogy milyen méretű, milyen összetételű fekvő- és járóbeteg-ellátásra van szükség, milyen szervezetben. Sok szakember borítékolja a mai lépések folytatását: az állam néhány év múlva bevallja, hogy rossz helyen vannak nála az intézmények, hiszen nyilvánvaló képtelenség, hogy több tucat intézményt egy minisztérium vagy a háttérszervezete tartson fent. Nagyon is életszerű forgatókönyv, hogy ismételt decentralizáció következzen, esetleg némi magánosítással fűszerezve. 

Milyen következményei lehetnek annak, hogy jövőre százhúszmilliárd forintot ki akarnak vonni a gyógyszerkasszából? 

- A kormány azzal áltatja a betegeket, hogy ezt ők nem fogják megérezni: olyan lesz a szabályozás, hogy mindenki olcsóbban jut a neki legmegfelelőbb generikus gyógyszerekhez. Valójában az történik, hogy a gyártókat különféle technikákkal arra kényszerítik: az önköltségi árnál is olcsóbban ajánlják fel a készítményeiket. Így számos gyógyszert egyre kevésbé éri meg Magyarországon forgalmazni vagy gyártani. Egyes készítmények tehát várhatóan egyszerűen eltűnnek a hazai piacról, fel kell készülnünk részleges gyógyszerhiányra. Számítanunk kell arra is, hogy a kapható orvosságok nagy része drágulni fog, hiszen a társadalombiztosítás egy-egy hatóanyagcsoportban a legolcsóbb gyógyszerhez szabja majd a támogatást, és ha a kényszerlicitben a gyártó alulmarad, akkor az ő készítménye kiesik a támogatásból. 

Magyarországon százhatvanöt kórház van, kórházanként négy-ötszáz szerződés ellenőrzésére lesz szükség csak a beszerzések átalakításához. Ki fogja ezt az irdatlan munkát elvégezni? 

- A feladatot a minisztérium háttérintézményével, a GYEMSZI-ként emlegetett Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézettel kívánják elvégeztetni. Ezt a mamutintézményt a Gyógyszerészeti Intézetből, valamint az egészségügy stratégiai fejlesztésével foglalkozó háttérintézményekből gyúrták össze. A munkatársak korábban gyógyszertörzskönyvezéssel, illetve háttér-dokumentációs kutatómunkával foglalkoztak. Az én ismereteim szerint a GYEMSZI egyáltalán nem rendelkezik sem szakemberekkel, sem kapacitással arra, hogy egy ilyen átalakulást levezényeljen. Különféle informatikai és rendszerelemző cégeket, ügyvédi irodákat nyilván bevonnak majd a munkába - aminek persze nemcsak kedvezményezettjei lesznek, hanem tetemes költségei is, és arról még nem szól a fáma, hogy mindezt ki fizeti. 

Nem is beszélve a János-kórház területére tervezett GYEMSZI-palotáról. 

- Amely egyébként a magyar egészségügy dolgozóit külön felháborítja, elsősorban azokat, akiknek a János-kórház a munkahelyük. Ők hiába várnak felújításra, már hosszú évek óta végsőkig leromlott épületekben igyekeznek fenntartani az elvárható színvonalat. A költségeknek van egy másik dimenziójuk is. Az államosítás egyik durva eleme, hogy a kormány, mint új tulajdonos egyáltalán nem beszél a lejárt tartozások kifizetéséről. Legfeljebb abban az összefüggésben hallunk erről, hogy az állam átvette az idei hatvan- hatvanötmilliárdos adósságot, míg az összes tartozás már túl van a százharmincmilliárdon. Az önkormányzatoknak a kormány azt üzeni: lám, ettől a tehertől megszabadít titeket az állami gondoskodás, ezért is nem kártalanítunk benneteket sem az ingatlanokért, sem a befektetésekért. Zárójelben megjegyzem: a fővárosi tizenkét kórház együttes tartozásállománya hat-hétmilliárd forint, míg a budapesti intézmények ingó és ingatlan vagyonának értéke ennek körülbelül a hússzorosa. Ennyit az értékarányosságról. 

Térjünk vissza az adóssághoz: a tartozások átprogramozásáról beszélnek, és nem arról, hogy ki akarnák őket fizetni. Ez milyen hatással lehet a hitelezőkre, az egészségiparra? 

- Tény, hogy a beszállítókkal arról tárgyal az állam: miként lehetne diszkontálni az adósságokat, hogyan lehet nem fizetni, vagy csak részben fizetni. A beszállítókat alig burkolt formában folyamatosan fenyegetik: aki nem működik együtt velük, az a közbeszerzéseknél nagyon rosszul jár majd. Közben nem számolnak azzal, hogy a ki nem fizetett rész nyilvánvalóan hiányozni fog a magyar gazdaság korábban élenjáró szektorából, az egészségiparból, s az úgynevezett átvállalás az államadósságot is növeli. Az egész brutális beavatkozás aligha áll meg az egészségügy határainál. Tovagyűrűző hatásokra kell számítani, egészen a beszállítókat hitelező bankokig és azokig a munkavállalókig, akik a beavatkozások következtében borítékolhatóan elveszítik állásukat. 

Mi lesz mindebből? Milyen hatásokra számít? 

- Az egészségügyben időzített bombák ketyegnek: humánerőforrás-válság van, fokozódó migrációval, és már mutatkoznak a gyógyszerpiaci válság és az ellátási válság tünetei. Tagadhatatlan az irányítás válsága is, mert képtelenség, hogy a minisztérium képes legyen kezelni az átalakítást a megcsonkított ÁNTSZ-szel és egészségbiztosítási rendszerrel. A politikai vezetés kincstári optimizmussal próbálja elfedni, hogy már most is egyre többen érzik: romlik a közfinanszírozott egészségügyi intézmények működőképessége. Bizonyos kórházakból egyes szakmák teljesen eltűnnek, mert az orvosok külföldre menekülnek. Ez a folyamat pedig erősödik, bárhogyan manipulálják is a számokat. Még az államtitkár által sokat emlegetett chipsadó tizenötmilliárd forintja sem fog bejönni: ez már feketén- fehéren látszik az idei számokon. Szó sincs arról, hogy mód lenne az egészségügyben akár a jelenlegi mizerábilis bérszínvonal megőrzésére. Valamelyik bomba fel fog robbanni, valamelyik nagy intézmény működőképessége előbb-utóbb megbénul. Növekvő ellátási feszültségekkel számolok. A szűk látókörű politikának pedig az lesz a következménye, hogy a szegények egyre növekvő hozzáférési korlátokkal találkoznak, várólistákra kerülnek, gyógyszerellátási gikszerekkel néznek szembe. Esetenként ez betegségek súlyosbodásával járhat, emberéletekbe kerülhet. Közben mindazok, akik tudnak fizetni, a magánintézményekben jobb ellátást kapnak majd. Tehát egy elitre és egy fapados osztályra válik szét az egészségügy, óriási különbségekkel.

Forrás: 168 óra

Igazságbeszéd

Most, hogy át tudjuk írni az élet kódját, nem állíthat meg minket a darwini evolúció, mondja Juan Enriquez befektető.

Jövőbe látás: Juan Enriquez beszédet tart EmTech 2011 konferencián.
Fotó: Technology Review

Az élet áttervezésének képessége egy olyan forradalom szikrája lesz, ami mellett eltörpülnek a gazdasági és digitális forradalmak, mondja Juan Enriquez író, befektető, és az Excel Venture Management ügyvezető igazgatója. Az új genomikai technológiáknak köszönhetően a tudósok nem csak a valaha volt leggyorsabban tudják leolvasni egy szervezet genetikáját, hanem egyre összetettebb módosításokat is tudnak eszközölni magán a génállományon belül, ami által új képességekkel rendelkező szervezetek jönnek létre.

Enriquez nemrégiben a Technology Review EmTech konferenciáján tartott beszédet. Előadásában elmondta, hogy az élet kódjának átírását lehetővé tevő nemrég felfedezett képességünk alapvetően fogja megváltoztatni a jelenleg általunk ismert világot. Ugyanis azzal, hogy a környezetünket és saját magunkat is át tudjuk tervezni, az emberiség túlhalad a darwini evolúció korlátain. Enriquez szerint az eredmény akár új fajokat is jelenthet.

Enriquezzel a Technology Review főszerkesztője, Emily Singer beszélgetett az előadást követően.

TR: Miért gondolja, hogy új emberi fajok lesznek?
Juan Enriquez: Új emberi faj az, amelyik elkezdi a vírusok, a növények és az állatok, valamint a saját maga evolúcióját irányítani. Amint ezt tesszük, Darwin szabályai jelentősen pellengérre vannak állítva, esetenként még kudarcot is vallanak. Azáltal, hogy evolúciónkat közvetlenül és tudatos módon ellenőrzésünk alá vonjuk, egy olyan világban kezdünk élni, ahol a dolgokat saját tetszésünk szerint alakíthatjuk.
Ha egyszer csak kikapcsolnánk a villamos energiát, azt látnánk, hogy emberek milliói halnak meg gyorsan, mert nem lennének pl. asztmás gyógyszerek, légzőkészülékek, inzulin és még sok-sok olyan dolog, amit azért találtunk ki, hogy megvédjük az embereket a haláltól. Végül aztán eljutunk arra a pontra, ahol az evolúciót az irányítja, amit mi magunk terveztünk meg. Na, ez a nagy dolog! Napjaink plasztikai műtétjei piskótának fognak tűnni amellett, ami még ezután jön.

Ez a közelgő forradalom hogyan fogja átalakítani a világot?
A ma közvetített adatok 98 százaléka egy olyan nyelven történik, amit 30 ével ezelőtt senki sem beszélt. Most egy hasonló időszakban vagyunk, de ez a forradalom jobban el fog terjedni, mert ez egy olyan szoftver, amely a hardverét saját maga írja.
Az emberek azt hiszik, hogy ez a technológia csak a gyógyszeriparban és a biotechnológia területén belül eredményez változásokat, de ennél sokkal többről van szó. Például már a vegyipart is változásba hozta. A Dupont bevételének negyven százalékát az élettudományok adják. Mindent meg fog változtatni; országokat is, hogy melyik gazdag és melyik szegény. Új etikát fog létrehozni.

Új etikát?
Még az olyan alapvető kérdéseket is megváltoztatja, mint a szex. Azelőtt lényegében csak egy módja volt annak, hogy az embernek gyermeke legyen. Ma már legalább 17 van. A szexet tulajdonképpen függetlenítettük az időtől. Lehet kilenc hónap alatt gyerekünk, de ha akarjuk, le is fagyaszthatjuk a spermát vagy a megtermékenyített petesejtet, majd beültethetjük 10 vagy akár 100 év múlva. Egy egész állatot létre tudunk hozni annak csupán egyetlen sejtjéből. El tudtuk kezdeni a reproduktív sejtek megváltoztatását. Mire mindez összeáll, már ott tartunk, hogy alapjaiban megváltoztattuk a reprodukció módját és szabályait.

Mi kell ahhoz, hogy új fajokat hozzunk létre?
Már kezdjük látni, hogy ez az egész tulajdonképpen kis változások felhalmozódása. Tudósoknak nemrégiben sikerült összehasonlítani a neandervölgyi és a modern ember génállományát, és kiderült, hogy az eltérés mértéke mindössze 0,004 százalék. A legtöbb ilyen változás a spermákat, a heréket, az illatot és a bőrt érte.
A mikrobák áttervezése már önmagában fajokra oszthat minket. Lenyűgöző, amikor az emberi testben élő mikrobákon szekvenciális technológiát alkalmazunk. Mindannyian szimbióták vagyunk; 1,000-szer több mikrobiális sejt van a testünkben, mint emberi sejt. Nem tudnánk emészteni vagy élni a gyomrunkban található mikrobiális sejtek nélkül. Egyes embereknek például olyan mikrobáik vannak, amelyek jobban elnyelik a kalóriákat. A cukorbetegeknek egy kicsivel édesebb a bőrük, amely megváltoztatja a mikrobiális faunát és ez megnehezíti a sebek gyógyulását.

Az emberi faj megerősítésével kapcsolatosan az egyik aggodalom az, hogy csak néhány ember számára lesz hozzáférhető a technológia, és ez csak még nagyobb gazdasági megosztottságot okoz. Úgy gondolja, hogy ez valóban így lesz?
Az ipari forradalom idején egy emberéletnyi idő kellett azon iparok létrehozásához, amelyekkel megduplázhatták az ország gazdagságát. A tudás forradalmának idején nagyon gyorsan lehet milliárdos cégeket felépíteni akár 20 emberrel. Ennek következménye az, hogy egy ország gazdagságát is nagyon gyorsan meg lehet duplázni. Koreában 1975-ben az emberek átlagos jövedelme egyötöde volt a mexikóiakéhoz képest, ma pedig az ötszöröse. Még a legszegényebb helyeken is hamar lehet jólétet teremteni. Ezt Bangalore-ban, Kínában is látni lehet. Az érem másik oldala az, hogy jelentéktelenné is ugyanolyan hamar lehet válni.

A tudósok már 10,000 emberi génállomány szekvenciálásának a környékén tartanak. Ön arra mutatott rá, hogy mindez jelentős különbségeket okozhat fajunkon belül, ezért bizonyos etikai szempontokat is figyelembe kell venni. Miért?
A génmódosítás egy nagyon kényes kérdés, nem véletlenül kerülgetjük már az 1930-as és 40-es évek óta. Az eugenikai mozgalmak mögött sok kutatási eredmény az USA elit egyetemeiből került ki, és katasztrofálisan hibás módon alkalmazták. De, amennyiben például a kutyák, a lovak és a madarak fajai között alapvető különbségek vannak, fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban igaz-e az, hogy az emberek között nincsenek jelentős különbségek? Erre a kérdésre nagyon hamar fogunk választ kapni. Ha ez meglesz, valóban egy olyan etikai és morális kereten át kell végiggondolnunk azokat a kérdéseket, amelyek túlmutatnak a tudományon.

Forrás: www.technologyreview.com

Rihanna Esernyője

Névtelen ajánlott egy videót, amit érdemes megnézni. Egy látszólag hétköznapi vodafone reklámról szól az elemzés, azonban a valóságban egy sokkal mélyebb és rémisztő üzenetet kapunk a klip készítőitől. Azok, akik „felébredtnek” gondolják magukat, az elemzés rávilágít: ne higgyék, hogy már mindent értenek. Íme:

 

Az Üzenet (1.rész) Egy hétköznapi reklám

A film végén összehasonlításképpen egy Rihanna klipet is levetítenek, és kérik, hogy házi feladatként elemezzük ki azt saját magunk, az addig megismert gondolatisággal. Én megpróbáltam, de természetesen csak az értheti meg az alábbiakat, aki végignézte a vodafone-os elemzést, és közben szorosan követi a Rihanna klipet is, majd hozzám hasonlóan megpróbálja értelmezni az abban látott képeket, és hallott szövegeket. Íme:

Az Üzenet (11.rész) Rihanna Esernyő-je

http://www.youtube.com/watch?v=CI96fjAC26k&feature=related

0:42 – Füstből jön el a „karmos”, letépett láncait már csak a karkötők jelzik

0:45 – Megmutatja magát teljes valójában…

0:48 - … az egyszemű Szemúr (szumér?)

0:50 – vak, világtalan sereggel, és egy fekete fővezérrel

0:52 – a tűzesőben

A szöveg magáért beszél:

„Az én viharaimban nincsenek felhők” – Az ő világában minden fasza, hidd el

„Csak hagy essen. Majd hidroplánnal megyek a bankba” – Védve van a saját viharától, és utal a „jobb kezére” a pénzrabszolgatartó szervezetre.

„Úgy szállok le, mint a tőzsdeindex” – ezt már eljátszották 1929-ben, most világméretekben újrajátsszák. S a káoszban leszáll az égből ő, a letaszított, a fényhozó.

„Mire jönnek a felhők mi már rég elhúztunk” – híveivel védettnek vélt bunkerek és barlangok mélyén várják meg a tervük beteljesedését.

„Mi, Rockefellerek, mi jóval a vihar felett repülünk” – Tipikus gőg az elit szájából.

„És a G5-ök amúgy is jobbak. Ismersz…” – Ismerünk. Távozz tőlünk!

1:06 – beavatási szimbólumok.

„Én felkészültem a zuhéra, spájzoltam zsetont a borús napokra” – Vásárolj be! Zárkózz be! Rettegj!

1:07-10-ig – 6 db táncos, háromszor mutatják…

„Az Eső-Ember újra itt van” – A leeső, a letaszított újra itt van, eljött megint, hogy fitogtassa hatalmát. Állandóan próbálkozik Isten ellen… A tagadás ősi szelleme, ez lényege.

„Rihanna, te hol állsz?” – melyik oldalon állsz?

„Az én szívem a tiéd” – a fényből jövő sötét angyal szeret minket! Szeretné a lelkünket…

„Mi sosem leszünk külön oldalon” – már örökre az övéi vagyunk (csak szeretné!)

Ügyeltek arra, hogy minden kameraállásban mindig csak az egyik szemét lássuk a „művésznőnek” – az egyszeműnek (A Mindentlátó Szem – Szauron).

„Legfeljebb a magazinokban. De te akkor is csak an én sztárom leszel” – Média, siker, fény, csillogás, sztárok. Ez az ő világa. Eleinte. Hadd világítsam meg egy idézettel, valójában mit is akar ismét: „Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem..”

„Mert a sötétben, bébi nem látsz csillogó kocsikat” - De az ő országában már nem látni a fényt…

„Ezért ott énrám van szükséged, veled én mindent megosztok” - Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.”

1:36 – megmutatja a szarvait is.

„Mert mikor a nap felragyog, együtt ragyogunk! Én mondtam, hogy én mindig itt leszek” – Jó régóta itt van, és kísérti az embert. Talán mióta ember él a Földön, a sátán uralkodik…?

1:41-44 Rihanna ügyesen kitért a tiszta víz elől… :)

A fehér ruhás karaktert (antikrisztus?) nem érinti a szentelt-víz, nincs rá hatással.

„Megmondtam, hogy örökké a barátod leszek. Tettem egy esküt, és én végig állom neked” – Ószövetség. A Bosszú istene szerződést kötött a zsidókkal, mely alól nem tudnak kibújni.

A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. ((Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem))

…

És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.

Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.

/Móz.1.17/

„Most, hogy jobban esik mint valaha, tudod, hogy mi mindig itt leszünk egymásnak” – Aki nem akar felébredni, az itt marad, ha a vonat elmegy...

„Beállhatsz az esernyőm alá” – Csábítás, ő majd megvéd a nehéz időkben. Rakétapajzs?

Angolul: „…under my umbrella, allah… elah… elah… e…e…e. Allah – az iszlám istene, Elah – a közel keleti őskeresztény népek istene (Elohim, Éli, Élő!). Magyarán itt azt akarja elmesélni nekünk, hogy mind az arabok, mind a keresztények istene már az ő esernyője alatt, az ő hatalmában van? „e…e…e” – megfordítva három 6-os…

2:31 „A lényemnek része vagy, az idők végezetéig” – Igazság a hazugságban: Utalás a Világegyetemre, mint az Egy, egységes életre, viszont hazugság, mert Istenben élünk, nem benne.  S T N -> iSTeN – SáTáN, a szabad akarat révén Te döntesz melyik oldalra állsz.

2:38 „Ha a háború megtette a dolgát, mikor a világ leosztotta kártyáit” - Ezt felesleges tovább magyarázni. Ez a közeljövő geopolitikája.

2:44 „Ha túl kemény a kéz, majd együtt meggyógyítjuk a szíved” A Káoszból Rend nő, az Új Világrend, csak higgyünk benne.

És innentől már csak képekben:

3:14 – kővé vált, hieroglifa – egyiptomi jelkép – onnan indult a sötétség.

3:18 – piramis – az ő jelük, a piramis társadalmi felépítés, melynek tetején ott csücsül a mindentlátó szem.

3:26 – a piramis csúcsa az ő feje

3:39 – „Gyere szaladj a karjaimba, Semmi baj, nincs mitől tartanod” – Csábítás.

3:42 - „Gyere csak belém” Éljünk őbenne? Párzás?

3:49 – Hagyd csak hadd essen, hisz minden ami kell, én vagyok” - Ne vágyj másra, ő minden anyagi dolgot megad neked.

4:43 – Ez az ő való világa. A táncosok elbuktak, lelkük eltűnt, mindenkit maga alá temetett, eltűntek az örvényben (a 6-os szám is egy örvény!), csak ő maradt állva. Ez az ő reménye. Nem úgy a miénk!

4:55 – Aki ezt akarja, engedjen a csábításnak. Én köszönöm szépen, nem kérek belőle!

Rihanna, illetve a lény, akinek ebben a klipben ő a szócsöve, kér, szinte könyörög nekünk, hogy maradjunk vele. Neki az emberek jelentik az alapvető létfeltételt, de ha minden lélek távozna a bolygóról (vagy ebből a dimenzióból), az olyan mint nekünk egy sivatagban élni. Szüksége van a vérünkre, gondolati energiáinkra, lelkünkre. Ennek érdekében fel is fedi magát hamarosan. Erről szólnak ezek az üzenetek.

A hozzászólásokat is érdemes elolvasni. Kiemelek egy részt, ez még a vodafone-os reklámra szól:

„Emlékszetek a macskafogóra? Mi is volt a 2. rész címe? Hát "A sátán macskája". A "gonosz" egy fekete macska volt. A régebbi kultúrákban a fekete macska a boszorkányságot szimbolizálta. Szerintük rontást, betegséget hozott.

És találjátok ki: Ki szponzorálta ezt az animációs filmet? A VODAFONE! És mit nyilatkozott erről a projektről?

"...A Vodafone hazai szponzorációs stratégiájában azon szegmenseket kívánja támogatni, amelyek valóban értékeket képviselnek..."

Jaj de érdekes”

Mindenesetre figyelemreméltó az is, hogy az ellentábor is rögtön mozgásba lendült. Pl. itt:

http://comment.blog.hu/2011/10/15/sebestyen_balazs_a_satan  (a comment az indexé…)

A filmet egyébként a Piros Pirula Projekt készítette (http://pirospirula.blogspot.com/2011/10/rolunk-irtak.html ), ami egyértelmű utalás a Mátrix című filmre és az ébredésre. Ha viszont nagyon bele akarjuk magyarázni mindenbe a gonoszt, akkor azért a PPP is megfordítva tükörírással pontosan a fenevad száma lesz.

Még egy érdekesség: PPP által készített youtube-os sorozat 11 része közül egyedül a 9. rész sorozatszámát jelenítették meg az elején, mégpedig így: 9/11.

Hm… Ezek után kinek higgyen az ember? :)

TT

Ez pedig „tigabee” elemzése ugyanerről, elképesztően találó:

Bármennyire is furcsa egyeseknek, sőt, hihetetlen, de a mostani emberiség közeledik az aratás idejéhez. Szokták szüretnek is fordítani, de talán az aratás ismertebb a bibliából.

Az aratást megelőző időkben a föld sötét angyalainak (a jelenlegi föld tulajdonosainak is nevezhetnénk Őket, hisz az emberi lelkek felett, nemcsak a fizikai síkon diszponálnak) a teremtőjük Sátán, Lucifer,stb. parancsa szerint kötelező a felvilágosítás az emberi lelkek számára, a szabad akarat figyelembe vétele mellett..

A 13 irányítói családnak és az embereknek nem közös a teremtőjük, bár a forrás mindkettő esetén egy. Emiatt a megelőző időkben csepegtetnek, elrejtik a mondanivalót, azaz csak az értheti, akit ez egyáltalán érdekel. Akit nem, annak tudomásul veszik a szabad akaratát.2008-ban a 13 család egyik személye válaszolt a neten egy fórumon és mindent elmondott,amire rákérdeztek.( Hidden Hand, Rejtett Kéz nicknév alatt)

Elmondása alapján, nagyon közel vagyunk az aratás idejéhez, elkezdődött az emberiség szétválogatása, és ennek a szelekciónak a része az ébredésre sarkaló információk közzététele, szinte minden szinten. Viszont mint írtam csak azok fognak ébredni, akiket érdekel az ébredés, azaz akarnak ébredni.

A reklám végén levő ,a félszemű kép kitakarja az emberek nagy részét képkockának lehet egy más olvasata is. A félszemű isten Hórusz, Ízisz és Ozirisz fia,akit az apja halála után nemzettek, aki Széthtel (Sátán) való háborúskodása során veszítette el a bal szemét. Emiatt a bal szeme a holdat, a jobb szeme a Napot szimbolizálta.

Hórusz a spirituális újjászületés, a tudás és annak a pillanatnak a szimbóluma, amikor az ember tökéletes lénnyé válik. Az Edfu-i templomában az ébredezgetőknek megtanították az ellentétes univerzumi erők fontosságát, és szükségességét. Az ego eltűnt, és a beavatott megtalálta felsőbbrendű önmagát.

Tehát akit Hórusz felébreszt, elhagyhatja ezt a földet, és tovább léphet az úton a forrás felé. Akik az esernyőt választják, azaz a sötét erők mellé állnak, azok maradnak itt. Ezt mindenki a szabad-akaratát használva dönti el. ( S T N )

És bár a 13 családnak köszönhetően egyre nehezebb, egyre rosszabb az élet itt a földön, de mindez végső soron az emberiség, a mi érdekünkben történnek.

Nem vitaindítónak szántam a hozzászólást, akit jobban érdekel, majd utána jár.

Meg kell ragadni viszont minden lehetőséget, hogy az emberek figyelmét felhívjuk, hogy itt az ideje a felébredésnek. Akik nem ébrednek, egy új ciklust fognak kezdeni Luciferrel, ezen az egyre nehezebben élhető 3. dimenziós földön…

A családoknak az az érdeke, hogy minél több lélek válassza őket, hisz ha mindenki elmenne, elvesztenék a hatalmukat, ezért az ő érdekük, hogy minél több negatív felé hajló lélek maradjon. Ébredezőkre,"lázadókr­a"nincs szükségük. Meg,,hát a Teremtőjük parancsát végre kell hajtani, ha nem tetszik akkor is. Ez a reklám azoknak szól, akik ébredeznek, akik nem, azok nem vesznek észre benne semmit.

Válasz a videóra... ............elindul egy folyamat,ami kb. 25 évig tart, a Maják ezt az időt úgy hívták "idő, ami nem idő" 1987 kb. az indulási dátum. Ettől a ponttól kötelező a negatív hatalmaknak is, hogy az információt közre adják, de nincs kikötve, hogy tegyék azt. Emiatt van az, hogy a 90-nes évektől beindult a csepegtetés, a filmekben, reklámokban stb.. A bujtatott információ viszont mint látszik nem egyértelmű. Neked kell kiválasztanod a neked megfelelőt. Ezért van, hogy az ébredezők észreveszik,.

A szabad akarat… Neked kell eldöntened, hogy melyik oldalra állsz. Persze az nem számít, hogy a választásod a tudatlanságod okán akár rosszul is végződhet. A tudást saját magadnak kell megszerezned, csak Te ébredhetsz fel, helyetted ezt nem teheti senki meg, még az akár milyen nagy tudású tanító sem. A tanító csak az ajtót mutathatja meg, belépni viszont csak Te léphetsz be. Mikor közeledik az emberiség az aratáshoz…

TT