GPS-navigátorokról gyűjtött adatok alapján állította fel traffipaxait a rendőrség. Természetesen nem Magyarországon...

A rendőröket sokszor éri a vád, hogy jellemzően nem ott állítják fel a leggyakrabban sebességmérő csapdáikat, ahol azt a baleseti statisztikák indokolnák, hanem ott, ahol a legegyszerűbben lehet a legtöbb gyorshajtót elcsípni - függetlenül utóbbi veszélyességétől a közlekedésre. Nos, a holland rendőrség maximálisan ráerősített erre a sztereotípiára, amihez ráadásul a csúcstechnológiát és maguk az érintett vezetők segítségét vették igénybe.

A rend "fapapucsos" őrei ugyanis nemes egyszerűséggel megvásárolták az egyik legnépszerűbb navigációs eszközöket gyártó cégtől, a TomTom-tól azt az adatbázist, amelyben utóbbi GPS-alapú navigációs berendezései által szolgáltatott adatokat gyűjtötte arról, hogy a felhasználók hol mennyire gyorsan hajtanak. Ez utóbbit a rendszer elméletileg az optimális útvonal kiszámítása során használja fel - nyilvánvalóan annak megállapításához, hogy hol alakulnak ki dugók, illetve melyik úton lehet a leggyorsabban a cél felé haladni -, de az információkat átlagolt formában hosszabb távon is megőrzi, amit bárki megvásárolhart a cégtől.

Bár a TomTom szerint az adatok nem követhetők vissza az egyes készülékhasználókhoz - így azok utólagos, gyakorlatilag a GPS által hitelesített megbírságolását nem teszik lehetővé -, arra azonban tökéletesen alkalmasak voltak, hogy a rendőrök pontosan megállapíthassák: mely területeken is lépik túl leggyakrabban az emberek a sebességhatárokat, és hova érdemes a sebességmérő csapdákat telepíteni a büntetésekből származó bevételek maximalizálása érdekében.

A sztori természetesen pillanatok alatt nagy vihart kavart a felhasználók körében, akik közül sokan a TomTom bojkottját helyezték kilátásba az ügy kapcsán. A cég holland kirendeltsége erre sietve közleményt adott ki, amelyben a TomTom elnöke megígérte, hogy a jövőben megpróbálják majd adatbázisuk ilyen jellegű felhasználásának elejét venni.

 Az eset pikantériája egyébként, hogy a TomTom maga is kínál olyan ún. plusz rétegeket térképeihez, amelyek a rendőrség által üzembeállított sebességmérő berendezések helyzetét is jelzik azokon - ez utóbbi azonban értelemszerűen csak a fix telepítésű állomások esetében segít, és az eseti jelleggel felállított hordozható készülékkel végzett bemérések elkerülésében semmit sem segít.

szerző: Sting    forrás: PC fórum >>>

PILÁTUS LEVELE

Munkácsy Mihály: A Krisztusi Trilógiából

Tiberius Császárhoz, Róma Urához


Üdvözlégy nemes Uralkodó! A tartományomban lezajlott utolsó néhány nap eseményei olyan jellegűek voltak, hogy teljes részletességgel be fogok számolni úgy ahogy történtek, mivel nem lennék meglepve ha az idők folyamán, megváltoztathatják nemzetünk sorsát, mert újabban úgy tűnik, hogy minden isten kegye elfordult tőlünk. Majdnem hogy azt mondom, hogy Átkozott legyen az a nap amelyen Vallerius Flaceus-t követtem Júdea kormányzásában, mert azóta életem állandó kellemetlenség és gyötrelem.


Jeruzsálembe érkeztemkor, elfoglaltam a Praetoriumot és elrendeltem, hogy ragyogó lakomát készítsenek el, amelyre meghívtam Galilea tetrarkáját a főpappal és tisztségviselőivel. A kijelölt időben egyetlen vendég sem jelent meg. Ezt személyemnek és az általam képviselt egész kormánynak szóló sértésnek tekintettem. Egy néhány nap múlva a főpap kegyeskedett meglátogatni. Magatartása komor és hamis volt. Azzal ámított, hogy vallása megtiltotta, neki és beosztottjainak, hogy a rómaiakkal egy asztalnál üljenek és iddogáljanak, de ez csak álszenteskedő látszat volt, mert arckifejezése elárulta a képmutatását. Noha célszerűnek találtam elfogadni a mentségét, attól a pillanattól meg voltam róla győződve, hogy a legyőzött a győztesek ellenségének kiáltotta ki magát és figyelmeztetni akarom a rómaiakat, hogy legyenek résen,ennek az országnak a főpapjaival szemben. Azért, hogy dúskáló életük és rangjuk legyen, a saját anyjukat elárulnák. Úgy tűnik, hogy a meghódított városok közül Jeruzsálemet lehet a legnehezebben kormányozni.


Az emberek olyan forrongók,hogy minden pillanatban lázadástól tartok. Nincs elegendő katonám, hogy elfojtsam. Csak egy századosom és száz emberem van. Kértem erősítést Szíria elöljárójától, aki tudatta velem, hogy alig van elegendő embere arra, hogy a saját tartományát megvédje. Attól tartok, hogy az az olthatatlan hódítási szomj, amivel erőnkön túl terjesszük birodalmunkat, anélkül, hogy meg tudnánk védeni, lesz az egészkormányunk végső bukásának az oka. A tömegektől elzárva éltem, mert nem tudom, hogy azok a papok mire képesek rávenni a csőcseléket, de mégis arra törekedtem, hogy amennyire tudtam megbizonyosodjam a nép gondolkodásáról és az álláspontjáról. A fülembe jutott különböző híresztelésekből volt egy, amely különösen megragadta a figyelmemet. Azt mondták, hogy egy fiatal ember jelent meg Galileában, kenetteljesen új törvényt hirdetve annak az Istennek a nevében, aki küldötte. Először attól a veszélytől tartottam, hogy az volt a terve, hogy felkavarja a népet ar ómaiak ellen, de félelmem hamarosan eloszlott.


Názáreti Jézus úgy beszélt, mint aki inkább a rómaiak barátja, mint a zsidóké. Egy nap Siloe nevű helyiség mellett haladtam el, ahol nagy tömeg verődött össze. A csoport közepén egy fiatal embert vettem észre, aki a fának dűlve nyugodtan beszélt a sokasághoz. Azt mondták Jézus volt. Ezt könnyen gyaníthattam volna, mert oly nagy volt a különbség közte és hallgatósága között. Aranyló haja és szakálla mennyei megjelenést kölcsönöztek külsejének. Körülbelül harminc évesnek látszott. Soha nem láttam kedvesebb vagy higgadtabb arckifejezést. Micsoda ellentét közte és fekete szakállú,barna bőrű hallgatói között. Nem akarván jelenlétemmel félbeszakítani, folytattam utamat, de intettem a titkáromnak, hogy álljon be a csoportba és hallgatóddzék. A titkáromat Manliusnak hívják. Ő azon összeesküvők főnökének az unokája, akik Catalinára várva Eturiában táboroztak.


Manlius már régóta Júdeában élt és jól beszélte a hébernyelvet. Hű emberem volt, aki ki érdemelte a bizalmamat. Amikor Preatoriumba értem, Manlius már ott volt és elmondta nekem, hogy mit mondott Jézus Siloe-ban. Soha még nem olvastam a filozófusok műveiben semmi olyat, amit Jézus bölcsmondásaihoz lehet hasonlítani. A lázongó zsidóknak, egyike akikből oly sok van Jeruzsálemben, megkérdezvén Jézust, hogy, hogy törvényes-e a császárnak adózni, azt felelte: ”add meg a Császárnak azt ami a Császáré, és az Istennek azt ami az Istené.”


A szavaiból áradó bölcsességének tudom be, hogy oly sok szabadságot adtam meg a Názáretinek, hiszen hatalmamban lett volna letartóztatni és Pontusba száműzni, de az ellent mondott volna az embereket igazságossággal kezelő bánásmódnak, amely mindenkor a római kormányt jellemezte. Ez az ember sem nem lázított, sem nem lázadt; védelmembe vettem, talán a tudta nélkül. Pretóriumi mandátum nélkül, szabadon beszélhetett, cselekedhetett, összegyűjthette és beszédet intézhetett a néphez, és tanítványokat választhatott. Ha valaha is megtörténne (az istenek mentsenek meg attól a szerencsétlenségtől), mondom, ha valaha megtörténne, hogy őseink vallását Jézus vallása kiszorítja, akkor Róma korai halálát ennek a nemes béketűrésnek lehet majd betudni, míg én szerencsétlen nyomorult annak voltam az eszköze amit a zsidók Gondviselésnek és mi végzetnek nevezünk.


Ez a Jézusnak engedélyezett korlátlan szabadság ingerelte a zsidókat – nem a szegényeket, hanem a gazdagokat és hatalmasokat. Az igaz, hogy Jézus keményen kezelte az utóbbiakat, és ez volt egyik politikai oka, véleményem szerint, hogy nem korlátoztam a Názáreti szabadságjogait. ”Írástudók és farizeusok” szokta mondani nekik ”vipera fajzat vagytok, kifestett síremlékekhez vagytok hasonlóak, jól néztek ki az emberek szemében, de a halállakozik bennetek.” Máskor pedig lefitymálta a gazdagok és fennhéjázók alamizsnáit mondván, hogy a szegények garasa kedvesebb volt az Isten előtt. Naponta panaszkodtak a Praetoriumban Jézus szemtelen megjegyzései ellen.


Sőt még meg is súgták nekem, hogy szerencsétlenség fogja őt érni, hogy ez nem az első eset lenne, hogy Jeruzsálem megkövezte volt azokat, akik prófétáknak nevezték magukat: Cézártól akarnak majd engedélyt kérni. Azonban a Szenátus jóváhagyta magatartásomat és ígéretet kaptam a csapat megerősítésekre, a Pártusi Háború végeztével. Lévén túl gyenge ahhoz, hogy egy zendülést elfojtsak, olyan lépésre szántam el magam, amelytől azt reméltem, hogy helyreállítja a város nyugalmát anélkül, hogy a Praetoriumot megalázó engedményekre kényszerítené. Levélben, meghívtam Jézust a Praetoriumba. Eljött. Tudod, hogy ereimben spanyollal vegyült római vér folyik, amely éppen úgy nem ismer félelmet, mint érzelmi gyengeséget. Amikor a názáreti megjelent, a palotateremben sétáltam, és a lábaimat mintha vaskezek ragasztották volna a márványpadlózathoz, és én minden végtagomban reszkettem, mint egy bűnösnek talált vádlott, annak ellenére, hogy ő oly nyugodt volt, mint maga az ártatlanság. Amikor hozzám ért, megállt és jelt adott, mintha azt mondta volna ”itt vagyok”, noha egy szót sem szólt. Egy darabig csodálattal és félelemmel vegyes tisztelettel szemléltem ezt, az isteneinket és hőseinket megmintázó festőink előtt ismeretlen, rendkívüli emberpéldányt.


Semmi taszító vonás nem volt benne, mégis túlságosan megilletődött és tétovavoltam ahhoz, hogy megközelítsem. Jézus – szóltam hozzá végül is, és nem forgott a nyelvem:


"Názáreti Jézus, az elmúlt három esztendőben bőséges szólásszabadságot engedtem meg Neked, de nem bánom. Szavaid a bölcs szavai, nem tudom, hogy olvastad-e Szókratészt vagy Platónt, de azt tudom,hogy előadásaidban az a felséges egyszerűség van, amely messze azon filozófusok fölé emel. A Császár tud Rólad és én mint alázatos képviselője ebben az országban örülök, hogy megadtam Neked ezt a szabadságot, amelyet olyannyira kiérdemelsz. Azonban nem rejthetem el előled, hogy előadásaid hatalmas és meggyökerezett ellenségeket támasztottak ellened. Nemis meglepő, Szókratésznak is meg voltak az ellenségei, és gyűlöletük áldozatává lett. A tiéid kétszeresen fel vannak bőszülve – ellened, hogy előadásaid olyan szigorúan ítélik el viselkedésüket: ellenem, a Neked megadott szabadság miatt. Még azzal is vádolnak, hogy közvetve szövetségben vagyok Veled, hogy a hébereket megfosszam még attól a kis polgárjogi hatalomtól, amit Róma meghagyott nekik. Az a kérésem – nem azt mondom, hogy parancsom –, hogy legyél körültekintőbb és mérsékeltebb az előadásaid folyamán a jövőben, és tapintatosabb velük szemben, nehogy felkeltsd ellenségeid önérzetét és fellázítsák ellened az ostobanépséget, és arra kényszeríts, hogy a törvény erejét alkalmazzam."


Nyugodtan válaszolt a Názáreti:


"Földi herceg, szavaid nem igazi bölcsességből fakadnak. Parancsolj az áradatnak, hogy álljon meg a hegyszakadék közepén: gyökerestől fogja kitépni a fákat a völgyben. A zuhatag azt fogja felelni, hogy a természetes a Teremtő törvényeit követi. Csak az Isten tudja, merre folynak az áradatvizei. Bizony, bizony, mondom Neked, hogy mielőtt Sharon rózsája (jerikói rózsa) kivirágzik, az igaznak vére ontatik."


"Nem fog a véred ontatni" – szóltam mély felindulással – "Bölcsességed sokkal becsesebbé tesz szememben, mint a dölyfös és zavargó farizeusok, akik visszaélnek a Rómától kapott szabadsággal. Cézár ellen esküsznek össze, ésk egyességét félelemmé alakítják át, belebeszélvén a tanulatlanokba, hogy Cézárzsarnok és tönkre akarja őket tenni. Pimasz csirkefogók! Nem veszik észre, hogy Tiberis farkasa néha báránybőrbe öltözik, hogy elérje gonosz terveit. Megfoglak védeni tőlük. A Praetoriumom lesz éjjel és nappal a szent menedéked."


Jézus mit sem törődve megrázta a fejét és megfontolt isteni mosollyal így szólt:


"Amikor eljön az a nap, akkor az ember fiának nem lesz menedéke sem a földön,sem a föld alatt. Az igazak menedéke ott van – mutatott az égre. – Ami a próféták könyveiben megíratott,annak be kell teljesednie."


"Fiatal ember" – válaszoltam szelíden– "le fogsz kötelezni azzal, hogy kéréseimet most parancsként veszed. A tartomány,amelynek békéje az én gondjaimra van bízva megköveteli. Több mérsékletességet kell követned előadásaidban. Ne szegd meg a parancsomat. A következményekkel tisztában vagy. Kísérjen boldogság. Isten veled."


"Földi herceg" – felelte Jézus – "nem azért jöttem, hogy háborút hozzak a világnak, hanem békét, szeretetet és jótékonyságot. Azon a napon születtem,amelyiken Augusztus császár békét teremtett a római világban. Az üldözések nem tőlem erednek. Másoktól várom, és az utat megmutató Atyám akaratának engedelmeskedve fogom fogadni. Fogd féken tehát világi okoskodásodat. Nem adatott meg Neked a hatalom, hogy feltartóztasd az áldozatot az engesztelésszentélye előtt."


Így szólván, mint egy fényes árnyék eltűnt a palotaterem függönyei mögött, nagy megkönnyebbülésemre, mert súlyos terhet éreztem magamon, amitől nem tudtam jelenlétében megszabadulni. Jézus ellenségei, hogy bosszújukat kitöltsék a Názáretin, Heródeshez fordultak, aki akkor Galileában uralkodott. Ha saját hajlandóságát követte volna Heródes, akkor parancsot adott volna Jézus azonnali kivégzésére, de noha királyi méltóságára sokat adott, habozott olyasmit tenni, ami esetleg csökkenthette befolyását a Szenátusban, avagy mint én, tartott Jézustól. De római tiszthez nem illő, hogy egy zsidótól megijedjen. Ezt megelőzően, Heródes egyszer bejött hozzám a Praetóriumba, és egy üres beszélgetés után, távozásra emelkedvén, megkérdezte, hogy mivolt a véleményem a Názáretiről. Azt feleltem, hogy azon nagy filozófusok egyikének tűnik, amelyet nagy nemzetek néha kitermelnek, hogy a tanai semmiképpen sem szentségtörőek, hogy Róma szándéka az, meghagyja neki azt a szólásszabadságot, amelyeket tettei megindokolnak. Heródes rosszindulatúan mosolygott és gúnyos tiszteletadással köszönve, eltávozott.


Közeledett a zsidók nagy ünnepe és az volt a cél, hogy megragadják az alkalmat arra a népszerű ujjongásra, ami a Hosszúnapok ünnepségein ilyenkor kifejezésre jut. A város csordulásig megtelt a Názáreti halálát követelő, kavargó népséggel. Követeim tudomásomra hozták, hogy felhasználták a templom kincseit a nép megvesztegetésére. Közeledett a veszély. Egy római századost inzultáltak. Százgyalogosért és ugyanannyi lovaskatonáért írtam Szíria helytartójának. Kitért előle. A lázongó város közepette egyedül, és túl gyöngének éreztem magam, hogy maroknyi kiöregedett katonával elfojtsak egy lázadást, nem maradt másválasztásom, mint az, hogy eltűrjem. Jézust elfogták, és noha a Praetoriumtólnem kellett tartaniuk, elhívén vezetőiknek, akik azt mondták nekik, hogy én szemet hunytam a lázadásukra, a lázadó csőcselék állandóan üvöltötte: ”Feszítsd meg őt!”, ”Feszítsd meg őt!”.


Három hatalmas párt fogott össze Jézus ellen akkor. Először a Heródes pártiak és a szadduceusok, akiknek a lázító magatartása kettős inditóokból fakadt: gyűlölték a Názáretit és elegük volt a római igából. Soha nem bocsátották meg nekem,hogy a római császár képét viselő zászlókat hordozva vonultam be a szent városba, és noha ezúttal végzetes hibát követtem el, a szentségtörés csúnya bűne mégsem csökkent szemükben. Egy másik sérelem is mardosta a keblüket. Azt javasoltam, hogy használják fel a templom kincseinek egy részét középületek építésére. A javaslatom gúny tárgya lett. A farizeusok Jézus esküdt ellenségeinek vallották magukat. A kormány nem tetszett nekik. Keserűen viselték el a súlyos megrovásokat, amelyekkel a Názáreti három éven keresztül állandóan illette őket mindenfelé. Önmagukban félénkek és túl gyengék lévén, magukévá tették a Heródes pártiak és a szadduceusok veszekedését. A három párton kívül szembe kellett néznem a zendülésre mindig kész, és a zűrzavarból hasznot húzó, gátlástalan és züllött népséggel.


Jézust a főpap elé hurcolták és halálra ítélték. Ekkor történt az, hogy Kaifás főpap egy cseles beterjesztést nyújtott be. Fogját elküldte hozzám, hogy megerősítsem ítéletét, és jóváhagyjam a kivégzését. Azt válaszoltam neki, hogy mivel Jézus galilei volt, az ügy Heródes jogszolgáltatása alá tartozott, és megparancsoltam, hogy vigyék Jézust oda. A körmönfont Tetrarka alázatosságot színlelt,és a Császár helytartója iránti hódolatát ünnepélyesen hangoztatva, Jézus sorsát kezembe adta. Hamarosan úgy nézett ki a palotám, mint egy ostromlott fellegvár. Percről percre nőtt a zavargók száma. Jeruzsálemet elárasztották a názáreti hegyekből jövő tömegek. Mintha egész Júdea a városba özönlött volna. A feleségem gallus volt, aki azt tartotta magáról, hogy a jövőbe lát. Sírva és lábaim elé dobva magát mondta:


"Vigyázz, vigyázz ne bántsd ezt az embert, mert ő szent. Látomásom volt róla múltéjjel. A vízen járt, a szelek szárnyán repült. Beszélt a viharral és a tóhalaival: mindenki engedelmeskedett neki. Azt láttam, hogy a Hebron hegyzuhataga vérrel áradt, a Császár szobrait fekély fedte, a belső palota oszlopai összedűltek és a napot gyászlepel fedte, mint sírboltban a vesztaszűzet. Ó, Pilátus, ebből rossz véged lesz. Ha nem akarsz hallgatni feleséged esdekléseire, akkor reszkess a Római Szenátus átkától, reszkess a Császár rosszallásától."


Ekkorra már, a márványlépcsők roskadva nyögtek a sokaság súlya alatt. Visszahozták elém a Názáretit. Őrömtől követve, átmentem a bírósági terembe, és szigorú hangon megkérdeztem az emberektől, hogy mit akartak.


"A Názáreti halálát!" – volt a felelet.
"Milyen bűnért?"
"Istent káromolt, megjövendölte a templom pusztulását, Isten fiának, a messiásnak és a zsidók királyának nevezi magát."
"A római igazságszolgáltatás az ilyen törvénysértést nem bünteti halállal" –szóltam.
"Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!" –ordította a kérlelhetetlen csőcselék.


A feldühödött tömeg üvöltése a palotát alapjaiban rengette meg. A hatalmas sokaság közepette csak egy valaki volt nyugodt, a Názáreti. A sok hiábavaló kísérlet után, hogy életét megmentsem a könyörtelen üldözőinek dühétől, arra az egyetlen lépésre szántam rá magam amelyről azt hittem, hogy megmentheti életét.


Azt javasoltam, hogy mivel ilyen alkalmakkor szokásaik szerint szabadon szoktak bocsátani egy foglyot, bocsássák szabadon Jézust, hogy Ő legyen a bűnbak, ahogy mondták, de ők azt mondták, hogy Jézust meg kell feszíteni. Szóltam hozzájuk cselekedeteik következetlenségéről és a törvényeikkel való összeegyezhetetlenségről, rámutatván, hogy semmilyen bűnügyi bíró nem mondhat ítéletet egy bűnös felett, ha nem böjtölt egy egész napot át, hogy az ítéletbe a Hetvenek tanácsának bele kell egyezni, hogy az ítéletet hozó testület elnökének aláírása szükséges, hogy a bűnösön nem lehet az ítéletet végrehajtani elitélésének napján, és hogy a következő napon, az ítélet végrehajtásának a napján a Hetvenek Tanácsa köteles felülvizsgálni az egész bírósági eljárást, meg azt, hogy törvényeik szerint egy zászlós posztot kellett állítani a bíróság ajtaja elé,és egy másikat onnan nem messze lóháton, aki a bűnös nevét és bűnét, és tanúinak nevét kikiabálja és megkérdezi, hogy van-e olyan személy, aki mellette akar tanúskodni,hogy a vesztőhely felé vezető úton a fogolynak joga van háromszor megfordulni és védelmére új dolgokat felhozni.


Ezeket mind felhoztam a védelmére azt remélvén, hogy ezek az érvek előtt fejet hajtanak, de csak tovább ordították: "Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!" Ezek után, azt remélvén, hogy ez kielégíti őket, megparancsoltam, hogy Jézust korbácsolják meg. De ez csak növelte a dühüket. Ekkor egy mosdótálat hozattam és a zajongó sokaság előtt megmostam kezeimet, tanúsítván, hogy az én ítéletem szerint a Názáreti Jézus semmi olyant nem csinált, ami halált érdemelt volna, de mind hiába. Ezek a nyomorultak az életét szomjúhozták. Polgáraink zavargásaiban szemtanúja voltam a sokaság dühödt haragjának, de semmi nem volt ahhoz hasonlítható amit ma láttam. Igazán azt lehet mondani,hogy a pokol minden démonja Jeruzsálemben adott egymásnak találkozót. A tömeg mintha nem is járt, hanem szárnyra kapott volna, kavargott, örvénylett,gomolygott, önmagába vissza-verődő hullámokként viharozva, az Elöljáróság bejáratától egészen a Cioni hegyig, üvöltő ordítozással, rikácsolással és bömböléssel, amilyent mi soha nem hallottunk a Pannónia zendülések idején, vagy a fórum előtti zűrzavarokban.


A nap fokozatosan elsötétült, mint a téli félhomály, mint a nagy Julius Cézár halálakor volt. Ugyancsak március idusa volt. Én, a lázadó tartomány állandókormányzója, a palotatermem oszlopának dűlve, át meg át gondoltam azt a szörnyű hangulatot, amint ezek a tartarusi (római istenek alvilága) szörnyetegek vonszolják az ártatlan Názáretit a kivégzésre. Körülöttem minden elhagyatottvolt. Jeruzsálem kiokádta magából lakóit a Gemonica felé vezető temető kapuján. Elhagyatottság és szomorúság érzése lett úrrá rajtam. Az őrségem a lovassághoz csatlakozott és a százados hatalom megjelenésével próbált rendet tartani. Egyedül maradtam, és megtört szívem arra figyelmeztetett, hogy a most történtek inkább az istenek, mint az ember történelméhez tartoztak. A Golgota felől nagy ordítozás hangját hozta a szél, amely mintha halandók füle által soha nem hallott haláltusa hírét hozta volna. Sötét felhők ereszkedtek a templomcsúcsára és a városra telepedve mintha fátyollal vonták volna be azt.


Olyan félelmetesek voltak az égen és a földön látott jelek, hogy Dionysius az áreopág tagja állítólag ígykiáltott fel: "Vagy a természet ura szenved vagy a világegyetem hullik darabjaira!" Mialatt ezek a megdöbbentő természeti események zajlottak le, szörnyű földrengés volt Alsó-Egyiptomban, ami mindenkit félelemmel töltött el és majdnem halálra ijesztette a babonás zsidókat. Azt mondják, hogy Baltazárt, egy idős és művelt antiochiai zsidót halva találták az izgalmak után. Nem tudni,hogy az ijedtségtől avagy a bánattól halt meg. A Názáretinek lelkes barátja volt. Kora éjfél után magamra dobtam a köpönyegemet, és lementem a városba a Golgotai Kapuk irányában. Az áldozat befejeztetett.


A még mindig izgatott, de a rosszkedvű, szótalan és elkeseredett tömeg hazafelé tartott. Aminek tanúi voltak, rémülettel és bűntudattal töltötte el őket. Láttam a kis szakaszomat gyászos hangulatban elvonulni, a zászlós a bánatjeléül fátyollal betakarta a sasát, és hallottam amint némely zsidókatona számomra ismeretlen különös szavakat mormolt. Mások olyan csodákról beszéltek,mint ami gyakran a rómaiakat sújtotta az istenek akaratából. Néha a férfiak és nők egy-egy csoportja megállt, majd visszapillantva a Kálvária felé mozdulatlan maradt mintegy valami újabb, baljós előjelre várva. Szomorúan és elgondolkodva tértem vissza a Praetoriumba.


Amint felmentem a lépcsőkön, amely még mindig a Názáreti vérétől volt foltos, egy alázatos testtartású idős embert és mögötte álló több könnyező rómait pillantottam meg. Lábaimhoz vetette magát és keserűen zokogott. Fájdalmas egy idős embert sírni látni, és a szívem csordultig lévén a bánattal, noha nem ismertük egymást,együtt sírtunk. Valójában úgy tűnt, hogy igen sokan voltak a tömegben, akik igen közel voltak a síráshoz. Soha nem voltam ilyen végtelen undornak tanúja. Akik elárulták és eladták, akik ellene tanúskodtak, akik ordították hogy ”feszítsd meg Őt! Feszítsd meg Őt! Vére rajtunk!" –eliszkoltak mint a gyáva korcs ebek és ecettel mosták a fogaikat. Azt mondják, hogy Jézus tanította a feltámadást és a halál utáni különválást, (test és lélek) és ha ez így van, akkor biztos vagyok, hogy ebben a hatalmas tömegben kezdődött.


"Atyám" –szóltam hozzá, miután érzelmeimnek újra ura lettem– "Ki vagy és mit kívánsz?"


"József vagyok Arimatheaból." –felelte– "Azért jöttem, hogy térden állvakérjelek. engedd meg, hogy a názáreti Jézust eltemethessem."


"Kérésed teljesítem." –mondtam neki és ugyanakkor Manliusnak megparancsoltam, hogy vigyen magával katonákat, hogy felügyeljenek arra, nehogy az elhantolást meggyalázzák. Egy néhány nap múlva a sírboltot üresen találták. Tanítványai kikiáltották, szerte az országban, hogy Jézus feltámadt halottaiból, amint megjövendölte. Ez még nagyobb felfordulást okozott mint a keresztrefeszítés. Hogy mi benne az igazság nem tudom biztosan, de utána nyomoztam a dolgoknak, és így Te magad is megvizsgálhatod, hogy lásd, hogy hibás vagyok-e, amint Heródes előadja.


József saját kriptájában temette el Jézust. Hogy számított-e arra, hogy Jézus feltámad, avagy azt tervezte, hogy vágat magának egy másikat, nem tudom megmondani. A temetés utáni napon egy pap jött a Praetoriumba és mondta, attól tartottak, hogy a tanítványainak az a szándéka, hogy Jézus testét ellopják és elrejtik és aztán majd úgy tesznek mintha feltámadt volna, mint ahogy azt megjövendölte és amiről ők tökéletesen meg voltak győződve. Elküldtem a királyiőrség kapitányához (Malcushoz) azzal, hogy mondja meg neki, hogy vigyen magával zsidó katonákat és helyezzen el annyit a sírbolt körül, amennyire szükség van, így aztán, ha bármi is történik önmagukat hibáztathatják és nem a rómaiakat. Amikor a nagy riadalom támadt az üresen talált sírbolt miatt, még mélyebb aggályaim voltak mint valaha. Magamhoz hívattam Manliust, aki elmondta, hogy hadnagyát Ben Ishamot és száz katonát helyezett el a sírbolt körül. Elmondta, hogy Isham és a katonák nagyon meg voltak rémülve attól, ami azon a napon reggel történt. Magamhoz hívattam Ishamot, aki, amennyire visszaemlékszem, a következő eseményekről számolt be nekem. Azt mondta, hogy körülbelül a negyedik őrség kezdetén egy tompa és szépséges fényt láttak a sírbolt felett. Először arra gondolt, hogy az asszonyok jöttek Jézus testét bebalzsamozni szokásaik szerint, de nem tudta megérteni, hogy miként jutottak keresztül az őrökön. Míg ezekre gondolt, íme a egész hely világos lett és temetési ruházatukba öltözött holtak tömegével lett tele a környék. Úgy tűnt, hogy valamennyien izgatottan, öröm mámorban úszva ujjongtak a magasból és mindenfelé soha nem hallott szépségű zene hallatszott, és a levegő Istent dicsőítő hangokkal volt teli. Ekkor mintha a föld megingott és úszott volna, úgy, hogy, ő hirtelen annyira megszédült és elgyengült, hogy nem tudott a lábán megállni. Azt mondta, hogy a föld szinte kiúszott alóla, a józan esze elhagyta úgy, hogy nem tudta mi történt. Megkérdeztem, hogy milyen állapotban volt, amikor magához tért. Azt felelte,arccal lefelé fordulva a hasán feküdt. Megkérdeztem, hogy nem tévedhetett-e a fényt illetően? Nem a napkeltét látta-e? Azt mondta, hogy először ő is arra gondolt, de egy kőhajításnyira teljes sötétség uralkodott, és aztán megemlékezett rá, hogy túl korai volt a napkeltére. Megkérdeztem, hogy a szédülése nem abból támadt-e, hogy felébresztették és túlságosan hirtelenül kelt fel, mivel ez néha ezzel járt. Azt mondta, hogy nem ébresztették fel és nem aludt egész éjjel, mert halálbüntetés lett volna a sorsa ha szolgálatban elalszik. Azt mondta, hogy hagyott néhány katonát aludni időnként. Néhányan aludtak is akkor. Megkérdeztem tőle, hogy meddig tartott a jelenet. Azt mondta, hogy nem tudta, de úgy gondolta, hogy majdnem egy órát. A nappali fény vetett véget neki. Megkérdeztem, hogy odament-e a sírbolthoz miután magához tért. Azt mondta, hogy nem, mert félt, s hogy mihelyst a váltás megérkezett, valamennyien a körleteikbe mentek. Megkérdeztem, hogy vajon a papok kihallgatták-e őt. Azt mondta, hogy igen. Azt akarták, hogy mondja azt, hogy földrengés volt, meg azt, hogy elaludtak, és kínáltak neki pénzt, hogy mondja azt, hogy a tanítványok jöttek és ellopták Jézust, de ő nem látott tanítványokat, hogy nem tudta, hogy a holttest eltűnt mindaddig, amíg nem mondták meg neki. Megkérdeztem, hogy mivolt a magán véleménye azoknak a papoknak akikkel beszélt. Azt mondta, hogy némelyik azt gondolta, hogy Jézus nem ember volt, hogy nem volt emberi lény, hogy nem volt Mária fia, hogy nem ugyanaz volt, akiről azt mondták, hogy a betlehemi szűztől született, hogy ugyanez a személy már járt a korábban földön Ábrahámmal és Lóttal, sokszor és sok helyen. Úgy tűnik nekem, hogy, ha zsidó elmélet igaz lenne, ezek a következtetések helyesek, mivel összhangban vannak ennek az embernek az életével, amit úgy barátok mint ellenségek ismernek és tanúsítanak, mert kezében úgy bánt az elemekkel mint fazekas az agyaggal. Vizet borrá, halált életre, betegséget egészségre tudott változtatni, le tudta csillapítani a tengereket és elcsendesíteni a vihart, halakat hívott magához, amelyek szájában ezüstpénzvolt. Na már most, ha ő mindezeket és sok mást is meg tudott tenni és meg is tett, amint a zsidók valamennyien tanúsítják, –és ez volt az, ami az ellenségeskedést támasztotta ellene– soha nem vádolták bűntettel, sem törvényszegéssel, senkinek nem tett rosszat és mindezeket a tényeket ezrek ismerik, ellenség és barát egyaránt, én majdnem kész vagyok rá, hogy azt mondjam amit Manlius mondott a keresztnél: ez valóban az Isten fia volt.


Most pedig nemes Uralkodó, ez a tényállás az ügyben amennyire azt meg tudtam állapítani, és fáradságot nem kíméltem, hogy a jelentést teljessé tegyem, hogy elbírálhasd az egész magatartásomat, mivel ahogy hallom, az Antipater sok rosszat mondott rólam ez ügyben. Nemes Uralkodómat hűségemről biztosítva és jókívánságaimat küldve, maradtam legalázatosabb szolgád,


Poncius Pilátus.


Eme, Krisztus tárgyalásáról, elitéléséről és keresztre feszítéséről szóló történelmi dokumentum reprodukcióját, az Elma M. Smith Alapítvány, tette közzé. Címük: Az Elma M. Smith Foundation, Eureka Spring, Arkansas, U.S.A. 72632-0471. Kiadó: Larimer Publications Commercial, Green Forest, Arkansas, U.S.A. 77638.


Az angol szöveget dr. Macintosh and dr. Twyman a Genovai Őstörténeti Páholy tagjai fordították, az ”Archko Kötetek” konstantinápolyi kézirataiból és a római könyvtár szenátusi listán lévő feljegyzésekből. Ezt leellenőrizték és egyezik az eredetinek egy angol múzeumban elhelyezett másolatával, amely megerősítette az átírás pontosságát 1935 novemberben. A magyar szöveget az angol fordítás alapján Török László készítette. Véglegesítve: 2004, 04 11, Húsvét vasárnapján.


mm

Gyöngyöspata, Véderő, Habsburg, Rothschild

Hogy mi az összefüggés ezek között? Mindjárt kiderül!

De először nézzük a Hírt, amit már körülbelül mindenki ismer: „Hat busszal közel 300 romát utaztattak el Gyöngyöspatáról, ahol péntektől kezdve kiképzőtábort tart a Véderő nevű szervezet. A kiköltöztetést részben a Vöröskereszt szervezte, a romák egy részét a csillebérci táborban szállásolták el. A miniszterelnök szóvivője szerintem igaz, hogy a kiköltöztetés menekülés lett volna, ehelyett egy előre megszervezett húsvéti vakációra indultak az emberek. A településen maradt romák kitakarítják a falut. Farkas János, a Roma Polgárjogi Mozgalom országos alelnöke azt mondta, részben a Magyar Vöröskereszt szervezi a kiköltöztetést. ”A következő problémák vannak ezzel az újabb balhéval kapcsolatban:1. Megjelenik az elmúlt hetekben kialakult darázsfészekben egy olyan nyíltan félkatonai (de utálom már ezt a szót) szervezet, amelyiket bár néhányszor vegzálták már, de korántsem akkora nyomással, mint mondjuk a Gárdát. Finoman szólva kétélű fegyvernek tűnik nekem aVéderő, tűnjön bármilyen hasznos tevékenységnek is a fiatalok hazafias nevelése.

2. A romák elkötözéséről beszámolt pénteken az AP hírügynökségre hivatkozva a Washington Post című amerikai napilap is: http://www.washingtonpost.com/world/roma_families_evacuate_village_in_hungary_to_escape_far_right_vigilantes_training_camp/2011/04/22/AFrtWyME_story.html?wprss=rss_world

Na ilyenkor teszi fel a kérdést, a gondolkodó, hogy "Hogy mi??" meg hogy "He??". Washingtonban nincs jobb dolguk, mint hogy Gyöngyöspatáról írjanak?? Ráadásul itt van ez az AP hírügynökség. Tudvalevő, hogy az Associated Press a Reuters hírügynökség tulajdona. A Reuters meg a Rothschild – bankár dinasztia kezében van vagy kétszáz éve. A világon ez a két nagy hírügynökség, az AP és a Reuters szállítja a híreket a szintén leginkább Rothschild kézben lévő médiabirodalmaknak. Ez annyit jelent, hogy szinte bármi, amit az RTL népe a hírekben lát, hallgat a rádióban, vagy az interneten olvas az a Rothschild-ház által szolgáltatott, és kellően megfelelően szűrt, idomított hír. És akkor innentől már csak kérdezni illik. Miért olyan fontos a Rothschild családnak hírt adni Washingtonban néhány koszos Gyöngyöspatai cigány család piknikjéről? Az, hogy az elmúlt néhány évben hány tucat idős magyar embert öltek meg a cigányok, az valamiért nem fontos a hírügynökségeknek, de a mostanira hihetetlenül gyorsan ráharaptak. Ez azért elgondolkodtató…

3. A helyzetet bonyolítja, hogy a megjelent a képben egy Richard Field nevű üzletember(?!), az Amerikai Ház Alapítvány elnöke. Egy újabb amerikai, akinek valamiért hirtelen nagyon fontos lett egy eldugott településen élő romák helyzete. A teljesebb kép megértéséhez hozzátartozik, hogy az amerikai üzletember tavaly jelentős összeggel támogatta a zsidó LMP választási kampányát. Nagyon úgy tűnik, hogy a sorozatos kudarcok ellenére valakik úgy érzik, hogy mégiscsak meg kell próbáljanak kirobbantani egy polgárháborút a magyarok és a cigányok között. A helyzet mellesleg kísértetiesen hasonlít a 1989-es román forradalmi eseményekre, ahol szintén megjelent néhány szabadkőműves – szart kavarni. Hát ez a Field sem tűnik nagyon másnak.

4. Az egész cirkuszt a „Magyar” Vöröskereszt finanszírozta… Fontosnak érezték ők is a jelenlétet ebben az előadásban. A Vöröskereszt feje jelenleg Habsburg György. No komment. Illetve annyi azért van, hogy a Habsburg dinasztia évszádait a Rothschild-ház finanszírozta, sőt tán még irányította is…

5. A Takarítás! A faluban maradt cigányok – valószínűleg a kisereglett sajtósok hatására - hirtelen fontosnak érezték, hogy veszettül el kezdjenek takarítani, állításuk szerint a Föld napja alkalmából! :) Az, hogy az év 364 másik napján – kultúrájukból eredően - miért szarnak és szemetelnek össze mindent, az most nem érdekes. Mindenesetre a piros pontot bezsebelhették, mert az összes liberális média (pl. itt: http://www.origo.hu/itthon/ 20110422-haromszaz-roma-koltozott-el-gyongysopatarol.html ) úgy mutatta be őket, mint a szegény sajnálatra méltóak, akiknek az elesett tagjaik menekülni kényszerültek, de a bátor és szorgalmas férfitagjaik még is ott maradtak a „háborúban”, és takarítanak! A takarítást finanszírozó (!) Datki Szabolcs az origonak azt mondta, a kirándulást az Amerikai Ház Alapítvány (!!!) és a Vöröskereszt közösen szervezete. "Nem volt egy szemetes zsákuk sem, mindent be kellett szerezni, ennek költségeit álltam én" - mondta a takarításról. Datki az LMP (!!!) kampányigazgatója volt tavaly, de azt állította, hogy az akcióban magánszemélyként vesz részt. Fenti sorok ismételten elgondolkodtatóak…

6. A kizárólag cigány embereket megszólító médiák a következő nagy probléma: „Mintha háborúból kellett volna menekülni" - mondta egy asszony sírva a tudósítóknak. Elég erős kijelentés, nemde? "El kellett jönnünk, mert megölnek minket" - mondta egy középkorú cigányasszony. Az olvasó-bámuló közönség érzelmi felfokozására, és a kívánt irányban történő befolyásolására nem is lehetne ennél jobb mondatokat kitalálni. A Roma Sajtóközpont szerint az elköltözött romák politikai menedékjogért folyamodnak az Egyesült Államokhoz és Kanadához. (Itt ismét jön egy „He??”) Azt mondták: "Itt nincs jövőnk, megölték minden reményünket" - idézte a sajtóközpont Farkas Jánost, a Roma Polgárjogi Mozgalom egyik vezetőjét. Az amerikai nagykövetség korábban az MTI-vel azt közölte, hogy "szoros figyelemmel követi az eseményeket Gyöngyöspatán és Magyarország északkeleti térségében más helyeken". Hm… ezek szerint tényleg ennyire érdekli az amerikaiakat néhány kis eldugott magyar falu sorsa? De vajon miért nem a saját háza tájukon söprögetnek? Mi végre ez a nagy figyelem?

7. Teljesen nyílvánvaló, hogy ez és az ehhez hasonló szervezett ügyek mind egy irányba mutatnak. A megértés érdekében érdemes felidézni a napokban megjelent kormányrendeletet, amely szankcionálja, ha valaki a rendőrséggel való egyeztetési kötelezettség megszegésével polgárőr tevékenységet folytat és azt is, ha valaki azt a látszatot kelti, mintha jogosultsága lenne a rend fenntartására, holott nincs. Bármit is hadováljanak az új alkotmányról, fentiekből az következik, hogy innentől kezdve hivatalosan nem létezik olyan hogy polgárőrség, és nincs olyan sem, hogy önvédelem.

Adjuk tehát össze mink van! Van egy Véderő nevű szervezet, amelyik a gyurcsányi időszakot lazán átvészelte, és most valamiért úgy érezte oda kell mennie, ahol már így is ég a parázs. Vannak a felsőbb körökből feltüzelt cigányaink, akik készségesen nyilatkozgatnak bármit, amiért fizetnek nekik, és szintúgy készségesen serénykednek a seprűkkel a kamerák előtt – talán ez az egész történet legviccesebb fejezete. Van egy amerikai üzletemberünk, aki valamiért baromira fontosnak tartja, hogy a cigányok körében a Véderőt mint fenyegetettséget beállítsa, majd készségesen hozzájáruljon a cigányok kiköltöztetéséhez.

Van az LMP és hasonló ajvékoló zsidó szervezetek, akik most kapva kapnak az alkalmon, és követelőznek. Mit is szoktak mondani erre? Az kiabál a leghangosabban, akinek a háza ég? Van egy Magyar Vöröskeresztünk, akinek az elnöke pont a nem éppen magyar- szeretetéről híres Habsburg-ház kölyke, György. Van egy hírügynökség a zsidók kezében, amelyik készségesen teríti szét a balhé hírét a nagyvilágba. Itt most érdemes felidézni Tormay Cécile által feljegyzetteket: Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője 1919-ben ezt mondta: Magyarországot, — nem a zsidók, — de zsidók tették tönkre! Ötszáz zsidó... Én mondom ezt, aki magam is zsidó vagyok. Hm… Változott-e a helyzet azóta? LMP-sek, zsidók, Habsburgok, Rothschildok ügyködnek folyamatosan azon, hogy uszítsanak, ellentéteket szüljenek, beavatkozzanak a belügyekbe, háborút szítsanak, ferdítsenek. Ezt vehetnénk szubjektív véleménynek is, de sajnos nem az. A MAZSIHISZ legújabb hisztériája is eléggé nevetséges, amikor azt nyilatkozzák, hogy azonnal oszlassák fel a szélsőséges félkatonai szervezeteket, mert felfegyverzett magánhadseregre nincs szükség. Jó vicc, pont ők mondják ezt a fegyvertelen magyar polgárőrökről, amikor a rendőrség létszámát és fegyverarzenálját lassan meghazudtoló zsizsik In-Kal-ról hallgatnak, mert hallgatni arany…?

Szóval úgy tűnik, Gyöngyöspata kálváriája nem ért még véget, és bizonyos körök igencsak érdekeltek abban, hogy a helyzet nehogy csillapodjon, inkább az „olajat a tűzre” elv hívei. Észre kell venni emberek, hogy nem a magyar emberekkel, de nem is a cigányokkal van itt a baj, hanem a kettőt összeuszítani akaró háttérből irányító nevető harmadikkal! Oda kellene koncentrálni! Talán inkább a fenti problémákkal kellene foglalkoznia a világ talán egyetlen független csatornájának, a blog-társadalomnak is, nem azzal, hogy a Jobbik cserbenhagyta a Véderőt, meg hasonló baromságok. Ébresztő emberek! Ismét egy jól megszervezett színjátékot láthattunk! És hogy miért ezek a megszervezett történések jelennek meg a hírekben? Nem tudok már másra gondolni, mint arra, hogy ennek nem lehet más oka, mint a világ közvéleményét a magyarok meggyűlölésére hangolni. Immár sokadjára. Miért van az, hogy amikor a magyarok leigázásáról (pl. 1848) vagy a lejáratásáról van szó, akkor a szálak legvégén mindig találkozunk ezzel a titokzatos Rothschild családdal? A vöröspajzsosok évszázadok óta tartó irántunk tanúsított kiemelt figyelméből csak arra tudok következtetni, hogy vagy nagyon megbánthattuk valaha őket, vagy valamiért nagyon veszélyeztethetjük tevékenységüket. De hogy lehetne ebből a szorítóból okosan kikerülni? Én is várom az ötleteket… Egy ötletem azért van: Isten áldd meg a magyart, és adj neki még egy kis türelmet, hogy kibírja addig, amíg a kocka fordul egyet!

TT

SÖTÉT ERŐK A FELSZÍN ALATT...

A következő cikket csak azoknak ajánlom, akiket valóban érdekel, hogy milyen relytett erők állnak az aktuális világban zajló események mögött és nem a szokásos kétfilléres összeesküvési elméletek színtjén akarnak ragadni. A cikk sajnos angol nyelven van, de ha van hozzá kedve valakinek, érdemes lefordítani magyarra, már csak azért is, mert nagyon hiányoznak a hiteles geopolitikai elemzések az egyre színesebb (a narancs szín most különösen divatos) de felszínesebb magyar sajtóból.     (mm)

In his book The Road to 9/11, now available in French, Professor Peter Dale Scott traces back the history of the "Deep State" in the United States, that is to say the secret structure that steers defense and foreign policy behind the facade of democracy. His analysis lifts the veil on the group that organised the September 11 attacks and which finances itself through international trafficking networks. Regarded as a reference book, The Road to 9/11 already features as recommended reading at military-diplomatic academies.

VoltaireNet: Professor Scott, as your work is not as widely known as it ought to be in French-speaking countries, could you please start by defining what “Deep politics” is, and explain the distinction between what you call the “Deep state” and the “Public state”?

Peter Dale Scott: The term “Deep state” comes from Turkey. They invented it after the wreck of a speeding Mercedes in 1996 in which the passengers were a Member of Parliament, a beauty queen, a local senior police captain, and an important drug trafficker in Turkey who was also the head of a criminal paramilitary organization – the Grey Wolves – that went around killing people. And it became very obvious in Turkey that there were a covert relationship between the police who officially were looking for this man – even though a policeman was there with him in the car – and these people who committed crimes on behalf of the state. The state that you commit crimes for is not a state that can show its hand to the people, it’s a hidden state, a covert structure. In Turkey, they called it the Deep state, [1] and I had been talking about deep politics for a long time so I used the term in The Road to 9/11. This is why I have defined deep politics as all those political practices and arrangements, deliberate or not, which are usually repressed rather than acknowledged. So the term “Deep state” – coming from Turkey – is not mine.

It refers to a parallel secret government, organized by the intelligence and security apparatus, financed by drugs, and engaging in illicit violence, to protect the status and interests of the military against threats from intellectuals, religious groups, and occasionally the constitutional government. In this book, I adapt the term somewhat to refer to the wider interface in America between the public, the constitutionally established state, and the deep forces behind it of wealth, power, and violence outside the government. You might call it the back door of the Public state, giving access to dark forces outside the law. The analogy with Turkey is not perfect, because what we see today in America is less a parallel structure than a wide zone or milieu of interaction between the public state and unseen dark forces, as I expound in my latest book The American War Machine. But this interaction is significant, and we need a name, such as Deep state, to describe it.

Folytatás itt.

ALKOTMÁNYBÓL NYUSZIKOSÁR...

Április 18-án megszületik az új alkotmány, én pedig  - egyedüli nem fideszesként - meghívót kaptam a szülőszobába. Sok élményt szeretnék még megszerezni az életemben, szeretnék például felhők között orsózni repülővel, vagy egy nagy tengerjárón átszelni az óceánt, de Orbán Viktort  a szülőszékben fekve látni nem szerepel a listámon. Még akkor sem, ha a jegyem a leghátsó sor legszélére szól, és még ott is háttal kell ülnöm, szóval úgysem látnék semmit a körülötte tülekedő sok narancssárga hazafitól. Azért szorultam ennyire a perifériára, mert a több tucat módosító javaslatom közül mindössze egyet  fogadtak el, melyben egy szó kivételét és egy másik betételét javaslom az alkotmányunkba. Tulajdonképpen, ha a szavak számát nézem, akkor ugyanolyan hazaárulóként kell leélnem az életem, mint a többi 9 millió 999 ezer 737 embernek akiknek ugyanúgy nem sikerült semmilyen érdemi módosítást elérniük az alaptörvény szövegezésében mint nekem.  Most ne beszéljünk azokról az orbitális hülyeségekről, hogy a nép akaratának alávetve kivették a gyerekek utáni szavazati jogot, mert ezt a javaslatot már eleve úgy találták ki, hogy azt áramvonalassá gyúrva csak arra vártak, hogy mikor pattintsák azt a Dunába, és szerintem ők sem gondolták az egészet komolyan. Illetve komolyan gondolták a végén, de az elején még nem, ugyanis van egy genetikai károsodásból adódó ösztönös reakció a fideszeseknél, várjanak, mindjárt el is mondom mi ez.   


Folytatás itt.


Komment:  Meghalt az Alkotmány, éljen az Alkotmány! Legalább is ameddig nem lesz Magyarországnak egy igazi nemzeti alkotmánya, mert ez csupán egy dísz alkotmány. Igaz, egy látszat demokráciában élünk és ehhez tökéletesen megfelel a dísz alkotmány. A látszat demokráciában a nép választhat politikusokat, de politikát nem. A dísz alkotmány keresztül-kasul a nemzetről hablatyol, de az alkotói félnek a népszavazástól mint macska a forró kásától, így hát a népnek nincs lehetősége megerősíteni vagy elutasítani egy dísz alkotmányt. 


mm   

Egy látnoknő álmai - Próféciák az elkövetkezendő időkről

Egy Európában élő nő állítása szerint 2010 novembere óta Isteni üzeneteket kap álmaiban és imádság közben Jézus Krisztustól, valamint a Szűzanyától. A látnoknő elmondása szerint ebben az évben kezdődik el a nagy átalakulás. A próféciák során szó esik az eljövendő megpróbáltatásokról(amik nagyon is egybecsengenek a Jelenések Könyvével), az arab világ összefogásáról a zsidókkal szemben, 3 vezető politikus meggyilkolásáról, az Antikrisztus megjelenéséről, és Jézus második eljöveteléről. Továbbá szó esik benne a krisztusi tanítások fontosságáról, bűneink megbánásáról, hitünk megőrzéséről stb.

Következzenek hát az általam kiragadott részek a cikkből, a teljes irományt elolvashatjátok magyarul, illetve az eredeti angol szöveget: magyar, angol

A Nagy Figyelmeztetés – Jézus második eljövetele közel van – alkalom lelketek megmentésére

Leányom, a tegnapi üzenetem szigorú volt. Sokan, miután ezt az üzenetet elolvasták, azt fogják mondani, hogy: „Az Ùr nem így szól hozzánk”. De ők ezt honnan is tudhatnák? Azokról a gyermekeimről beszélek, akik másoknak ki vannak szolgáltatva és szenvednek. Isteni Irgalmasságom által szólok hozzátok, azért, hogy megmentésetekben segítségetekre legyek, és hogy az új Paradicsomban egyesülve egyetlen Szent Család lehessünk. Egyetlen lelket sem szeretnék elveszíteni. Mostmár egyre fontosabb, hogy meghalljátok hangomat.

A hitetleneknek nehezükre esik

Megértem, hogy sok gyermekemnek, különösen a hitetleneknek, nehéz a halál utáni életben hínni. Ők kizárólag csak a világi ügyekkel foglalkoznak, a túlélésért küzdenek, közben a lelki életet annyira elhanyagolják, hogy nem tudnak már hinni az elkövetkező életben. Nekik most kell magukba szállniuk. Azt hiszik, hogy a halál után vége mindennek, hogy ez az egyetlen világ, amiért aggódniuk kell. Mennyire el vagyok keseredve ezek miatt a rossz útra tévedt lelkek miatt! Ha csak egy futólagos pillantást vethetnének arra, amit a Paradicsom kínál számukra, akkor napjaikat csak imával és dicsőitéssel töltenék és hálával magasztalnának Engem és a Mennyei Atyát.

Az új világ valóság, amit mindenkinek megígértem. Áldottak mindazok, akik ezt a Valóságot nem felejtették el, és akik a mai napig mindennap imádkoznak Hozzám. Mennyire szeretem híveimet! Mégis mennyit szenvedek értük! Ezek a jámbor hívek mindent megtesznek másokat is meggyőzzenek. Nevemért mégis kinevetik és kigúnyolják őket.

A túlvilági lelkek közbenjárnak mindazokért, akik elhagyták hítüket

Ha tudnátok, hogy a túlvilági lelkek mennyire vágynak azok után a lelkek után, akik elhagyták hítüket! Azok a hozzátartózóitok, akik Atyám békés birodalmát élvezik, állandóan imádkoznak és közbenjárnak értetek. Amit nem tudtok, az a következő: ha időt szántok arra, hogy elbeszélgessetek Velem – saját szavaitokkal – és arra kértek, hogy vezesselek benneteket, válaszolni fogok még akkor is, ha hítetek langyos. Ti pedig tudni fogjátok, hogy Èn válaszoltam. Gyermekeim, forduljatok most felém és saját szavaitokkal kérjétek, hogy erősítsem meg híteteket.

Gondoljátok át azokat a tanításokat, amelyeket ebben az üzenetben adtam nektek, és gondoljátok át a Szentírás tanításait, és tudni fogjátok, hogy milyen életet kellene élnetek. Nagyon közel az idő, amikor leleplezem irgalmasságom által mindazokat, akik nem tartották be tanításaimat, és feltárom előttük azokat a bűnöket, amelyeket életük során elkövettek.

Ez nem az ítélet lesz, csak ízelítő abból, ami történni fog

Mindaz, ami meg fog történi, irgalmasságom következménye lesz. Bűneiteket úgy fogjátok látni, ahogyan azt én látom. Rögtön meg fogjátok érteni, hogy miért voltak azok helytelenek és sértőek számomra. Gyermekeim, itt lesz az alkalom, hogy megbánjátok azokat. Ez nem ítélet lesz, hanem ízelítő abból, ami meg fog történni.

Az ítélet előtt irgalmasságomból kapjátok a legnagyobb ajándékot – az alkalmat arra, hogy megbánjátok bűneiteket és hogy életeteket megvátoztassátok – arra az időre, amikor visszajövök a Földre. Akkor már nem mint Megváltótok, hanem, mint Igazságos Bíró jövök el. Gyermekeim, ez az idő mostmár közel van. Ne féljetek. Szeretem minden egyes gyermekemet. Szívembe zártalak benneteket. Hagyjátok jóvá közbenjárásomat és engedjétek, hogy Atyám Királyságába vezesselek titeket. Sohase féljetek a haláltól! A halál csak egy kapu, amelyen keresztül az Örökkévalóságba léphettek be, ami szeretettel és boldogsággal van tele.

A földi élet csak az idő átutazása

A ti földi életetek nem más, mint az idők átutazása, amely szeretetet, örömöt, fájdalmat, elutasítást, félelmet, bosszúságot, kétségbeesést, fusztrációt és szomorúságot tartalmazhat. Ha felém fordultok, enyhülni fog fájdalmatok. Áldottak mindazok, aki szenvednek, különösen, akik az ÈN Nevemért szenvednek, mert ők megdicsőülnek Atyám Országában. De áldottak azok is, akik megtérnek, mert a Mennyországban nagy örömöt okoznak.

Az új Paradicsomban, ami az én birodalmam, szeretettel fogadnak majd benneteket. Már most imádkozzatok lelketekért és családtagjaitok lelkéért. A Nagy Figyelmeztetés igen közel van! Akkor majd megismeritek az igazságot és alkalmat kaptok a megváltásra. Szeretlek mindőtöket. Boldog vagyok, mert tudom, hogy sok gyermekem fog megtérni Hozzám és a Mennyei Atyához, hiszen a végidő sürget. Legyetek készen.

Az arab világ felkelése – három vezető politikust megölnek

Üzenet / 2011. Febr. 17. 23:45 óra

Szeretett leányom, boldog vagyok, hogy az emberiség számára egyre többen továbbítjátok ezeket a fontos üzeneteket. Az üzenetek hamarosan minden országba eljutnak. Gyermekem, ne aggódj biztonságod felől, mert Téged és családodat mindenkor megvédelek. Tele vagyok szeretettel irántad, gyermekem, most mégis megszakad a Szívem a fájdalomtól, amikor azt látom, hogy alattomos szövetségek alakulnak, akik összeesküvés formájában meg akarják kaparintani a hatalmat az egyes országok fölött. Ezt úgy fogják megtenni, hogy ravasz módon eltávolítják vezetőiket. Akkor felajálják segítségüket, majd újabb kormányok barátságát veszik meg, végül ezeket is uralmuk alá helyezik. Ez az ellenőrzés sokkal rosszabb lesz, mint a hataloméhes diktátorok idejében volt, akiket a béke nevében megbuktattak.

Figyeld meg, leányom, azt a sebességet, amivel az arab világ országai egyesülni fognak zsidó népem ellen. Figyeld majd meg, amint szövetségeseiktől elpártolnak és védelem nélkül hagyják őket.

Leányom, az emberek készségesebben fognak Szavamra figyelni, amikor majd a Nagy Figyelmeztetés után megtérnek. Ez az az időszak lesz, amikor híveim a tirán hatalma ellen egyesülnek, és ez a nyugati országokban, különösen Európában fog megnyilvánulni. Harcoljatok az imádkozás jogáért! Ha nem teszitek, akkor nem vallási, hanem népírtó háború fog bekövetkezni.

Rövidesen megölnek három vezető politikust, egyiket a másik után. Ezek mindegyikét a gonosz egy-egy összeesküdött csoportja fogja megölni. Ezek a szervezetek minden nemzet országában megtalálhatóak, kultúra ellenesek, de annyira gyávák, hogy a háttérből uralkodnak, ezért ti nem látjátok őket. De már nem sokáig maradnak rejtekben. Amikor a hatalmat megkaparintják, arra fognak törekedni, hogy figyelmeteket megnyerjék és tiszteleteteket kiköveteljék.

A Nagy Figyelmeztetés óriási jelentőségű lesz gyermekeim megtérésében szerte a világon. A megtérés az Én ajándékom számotokra, és ezt az ajándékot azok is megkapják, akik összeesküdnek és terveket szőnek, hogy elnyerhessék Isten uralmát a Földön. Abbahagynák a harcot, ha megértenék, hogy Isten hatalma sohasem lehet az övék. De ők vakok.

Egyre több angyalom, akik már a földön, mint emberek tevékenykednek, segíteni fognak ezeknek a megtévesztett lelkeknek, hogy felismerjék az igazságot. Sokan meg fognak térni, de lesznek olyanok, akik majd nem térnek meg.

Indulj el leányom, és hírdetsd minél hamarabb mindazt, amit mondtam neked. Erre már csak heteid vannak hátra. Használj ki minden lehetőséget, ami rendelkezésedre áll. Légy bátor. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy gyermekeim világszerte megértsék ennek a különleges ajándéknak az értékét, vagyis azt, hogy azért nyújtom ki karomat a Mennyből hogy megmentsem a lelkeket.

Azok, akik most még nem akarnak megtérni, majd az üldöztetés előtt fogják megtenni. Akkor egyre több és több gyermekem fog visszatérni Hozzám. Ez az időszak mindenki számára nagyon nehéz lesz. De legyetek türelmesek, mert ezután szép időszak következik, és a Földre visszatér béke. Gyermekeim a Nagy Figyelmeztetéskor azt a szeretetet fogják megtapasztalni, amit már előkészítettem számukra, és visszatérnek karjaimba. Amikor ez megtörténik, két karommal építem fel királyságomat, hogy a csaló ellen megvédjen benneteket, akinek uralma csak nagyon rövid ideig fog tartani.

Gyermekeim, fordulópont lesz ez az emberiség történelmében! Rövidesen meg fogjátok ezt érteni. Azok a kétségek, amelyek még a Figyelmeztetésig bennetek vannak, el fognak tűnni, mert az esemény alatt megnyíllik Szívetek az Igazság előtt.

Eredj most, szeretett leányom, szeretet és béke legyen az egész emberiséggel.

Minden keresztény engeszteljen, imádkozzatok a pápáért

Üzenet / 2011. márc. 5 . 10 óra

Szeretett leányom, ismét egyesültünk. Az utóbbi napokban nagyon elfoglalt voltál. Felismerted azt az erőt, amit testednek és lelkednek (híted gyakorlásához) adtam neked? Ezt azért adtam, mert munkálkodásod nagyon boldoggá tesz Engem. Miközben azzal foglalkozol, hogy kinyílvánítsd üzeneteimet, arra kérlek, hogy bátoríts minden embert, akit csak ismersz, arra, hogy bűneitől minél hamarabb megszabaduljon. Az nem fontos, hogy milyen keresztény felekezethez tartozik. Alázatot és loyalitást kell mutasson mindenki velem szemben, úgy, hogy megpróbálják helyrehozni mulasztásaikat.

A szentgyónás megerősíti őket a nagy esemény idején, amit én Nagy Figyelmeztetésnek nevezek. Mindannyian tartsatok bűnbánatot, hogy megmentsétek lelketeket. Legyetek mindig készen, mert azok, akik nincsenek kegyelmi állapotban, nem biztos, hogy ezt az eseményt túlélik.

Szeretett leányom, továbbra is az az akaratom, hogy minél előbb továbbítsd ezt az üzenetet. Már említettem neked, hogy gyermekeimet a lehető legrövidebb időn belül el kell érniük az üzeneteknek!

A Vatikánban is lesz egy esemény, miközben a Figyelmeztetés bekövetketik. Kérj fel mindenkit, hogy imádkozzon az én szeretett, szent helytartómért, Benedek pápáért, mert Örök Atyám ellenségei veszik körül. Imádkozzatok azokért a papokért akiknek sem Bennem, sem az Örök Atyában nem ingott meg a hitük.

A hamis próféta kiemelkedése

Ezek a papok imádkozzanak állhatatosan, mert nagy kihatással lesz rájuk az a támadás, amit szent helytartóm ellen követnek el, és amelynek tanúi lesznek. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, hogy felismerjétek, melyik a hamis próféta. Figyeljetek viselkedésére, és hogy mennyire törekszik majd arra, hogy napirenden szerepeljen. Majd figyeljétek meg, hogy félrevezetett szent szolgáim hogyan vetik magukat lábai elé. Azt, amit mondani fog, hallgassátok meg figyelmesen. Az ő alázata hamis lesz, szándékai rosszindulatúak lesznek, és a szeretet, amit magából sugároz, csak őt fogja körülölelni. Újító szelleműnek, dinamikusnak fogják tartani és friss széllökésnek. Motivált lesz és tettre kész, de ereje nem az Istentől, nem a Mennyei Atyától való lesz. Ez az erő a Sátántól, az Ördögtől való.

Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, mert nektek gyermekeim, résen kell lennetek. Szükségetek van Rám, hogy vezesselek most benneteket, főleg akkor, amikor mindez beteljesedik. Legyetek erősek, fogadjátok el méltóságteljesen tanításaimat. Imádkozzatok csoportokban!

Imádkozzátok a Rózsafüzért, hogy védelmet találjatok az ördög ellen.

Ne feledjétek el a leckét. Az Èn tanításaim sohasem változnak, ugyanazok maradnak, amik mindig is voltak. Már említettem: ha észreveszítek, hogy tanításaimat manipulálják, meggyengítik, (ami biztos így lesz), vagy feltűnő módon meghamisítják, (úgy hogy teljesen ellentéte lesz az eredeti tanításnak), amikor észreveszitek, hogy megtévesztenek benneteket, akkor fordítsatok hátat és imádkozzatok Hozzám, hogy vezesselek benneteket.

A Nagy Figyelmeztetés

Hogyan lehet a Mennyországba jutni – a szenvedés szerepe

Üzenet / 2011. jan.14, 10 óra

Szeretett leányom, most más tartalmúak lesznek üzeneteim, mint eddig voltak. Az eddigi üzeneteimben gyermekeimet a sürgető időre figyelmeztettem, arra hogy itt az ideje a megtérésnek, a megbánásnak, most pedig olyan üzenetek következnek, amelyek a lelkeket a tökéletességre segítik elő.

Leányom, habár mindőtök számára jogos haza a Paradicsom, mégis azt kell mondanom, nem olyan egyszerű oda bejutni. A bejárat szűk, ennek megfelelően kevés azoknak a száma, akik a megfelelő időben bejutnak rajta. Ahhoz, hogy bejussatok rajta, alázatot kell mutassatok és teljesen az én karjaimra kell bízzátok magatokat. Ha be akartok jutni a Mennyországba, akkor el kell hagyjatok a büszkeséggel, az akaratossággal, és le kell vetkőzzétek az anyagi javak függőségét.

Azok a gyermekeim, akik ezt a lelki utazást velem együtt akarják elkezdeni, sürgősen meg kell értsék a következő Igazságot: sokat kell dolgozniuk önmagunkon, akik Atyám birodalmába be akarnak jutni, meg kell érteniük a szükséges feltételeket.

Az alázat fontossága

Az alázat olyan fogalom, amelyet gyermekeim csak tanításaim által érthetnek meg. Követőim közül sokan felfogják az alázat tanítását, de megbuknak, amikor alázatosan kellene viselkedniük, vagy fogadniuk egy kellemetlen helyzetet.

Az alázat nem más, mint őszinteség. Vagyis hogy az Èn Nevemben méltósággal elviselitek a megpróbáltatásokat, az igazságtalanságokat és a szidalmazásokat.

Tanácsom a következő: képzeljétek el, hogy kisgyermekek vagytok, egyszerű, ártatlan gyermekek, akik ezt a gonosz világot, amelyet mint felnőttek már alkalmatok volt megismerni, nem ismerik. Imáitokat, minden alkalommal gyermeki szemmel és szívvel tárjátok elém. Imáitok és mondanivalótok legyen egyszerű. Nem várom el tőletek, hogy az ismert összes imát elmondjátok. Nézzetek az égre és minden gondotokat, minden szenvedéseteket osszátok meg Velem. Mindent adjatok át Nekem. Gazdagon meg lesztek jutalmazva, ha elviselitek érettem életetek szenvedéseit és bánatait. Lehet, hogy ezt még nem tudjátok, de ha ezt tudatosan teszitek, akkor nagyon sok lelket megmenthettek, előkészítve nekik a Mennyországba vezető utat. Ez tény, de csak akkor nyilatkoztatják ki nektek, amikor a Mennybe bejuttok, ahol megkapjátok alázatotokért nagyvonalú ajándékomat.

A bánat Isten ajándéka

Amikor úgy szóltok Hozzám, mint egy gyermek, tartsátok szemetek előtt: még akkor is vezetni foglak benneteket, ha bánat ért titeket, csak nyíssátok meg szíveteket és forduljatok Hozzám teljes bizalommal. Ne forduljatok el Tőlem.

Gyermekeim ha bánatotok kibírhatatlan tűnik, gondoljatok arra, hogy a bánat Isten ajándéka, és nem más, mint áldás. A megtisztulás, bánat és szenvedés által következik be. Szenvedéseiteket ajáljátok fel Nekem. Ha így cselekedtek, a passió kínjait csökkentítek, mert ezeket újra és újra átélem, amikor a világ borzalmait látom.

Akkor kezdődik meg a megtisztulás, amikor elfogadtok minden nehéz bánatot és szenvedést és örömmel felajáljátok azokat az emberiség megtérésért. Megértem, hogy ezt gyermekeim számár nehéz felfogni.. Ezt is megfogjátok érteni, amikor közelebb kerültök Hozzám, azáltal, hogy szíveteket megnyítjátok, hogy szabad akaratotokat átadjátok és teljesen Rám bízzátok magatokat. Így egyesültök Velem. Ha így cselekedtek, megpróbáltatásaitok és szenvedéseitek nem lesznek nehezek. Idővel pedig már örömmel fogjátok szenvedéseiteket szívetekbe fogadni, különösen akkor, ha azokat, mint ajándékot ajáljátok fel Nekem. A szenvedés Isten egyik ajándéka, amit Ő hagyott jóvá. Azok a lelkek, akiknek ilyen módon segítettek, Atyám birodalmában, helyett biztosítanak számotokra.

Gyermekeim, ezek a tanítások nem újak. Talán csak nem emlékeztetett benneteket az egyszerű igazságra. Üzeneteim és tanításaim sohasem változtak. Ezek egyszerű tanítások amelyeket, az Evangélium és a Tíz Parancsolat is összefoglal. Ne felejtsétek, ha önmagatokat másoknak ajándékozzátok, akkor Nekem adtátok magatokat. Amikor felebarátaitoknak szeretetet adtok, úgy azt Nekem adtátok, Engem szerettek.

Úgy bánjatok embertársaitokkal, ahogyan azt szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Amikor valakire haragusztok, és kárt okoztok neki, vagy valamiért bűntetni akarjátok, sohase feledkezzetek meg arról, hogy benne élek. Amikor, másban kárt tesztek, Velem teszitek.

Gyermekeim, a jóindulatú bánásmódok az idők múlásával értelmet kapnak. Imádkozzatok minden nap azért az erőért, hogy életeteket az Én Nevemben élhessétek. Tudjátok meg, ahányszor valakinek megbocsájtottok, még akkor is, ha ellenségről van szó, annyiszor nyítjátok meg szeretetem és irgalmasságom Szívét. Ezért a Mennyben örök boldogságban lesz részetek.

Imádkozzatok az állhatatosságért. Kövessétek az Èn életemet. Nem lesz könnyű, de még az ilyen kis tettek is a lelkek segítségére válnak.