2011. december 24., szombat
Békés, boldog Karácsonyt!
Kedves olvasók, kérlek titeket, hogy ma ne itt töltsétek az időt. Legyetek együtt szeretteitekkel, családotokkal, és emlékezzetek meg arról, hogy mit is ünneplünk Karácsonykor!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"Szeretteitekkel"? Ezt a fura szót nem ismerem.
VálaszTörlésJeremy
Nem baj ha nem ismered ezt a szót, Jeremy. Boldog, békés ünnepeket kívánok neked, és azoknak akiket szeretsz. Vagyis a szeretteidnek.
VálaszTörlésFigyelmetekbe:
VálaszTörléshttp://www.ivi.hu/blog-az-igazi-karacsony#more-709
dzseremi!
VálaszTörlésHol nőttél fel, hogy nem ismered ezt a szót?!
.....meg, pont karácsonykor púposkodsz?
velorex, értékes gondolatokat feszeget Józsi bácsi, köszi az ajánlást. Ez is annak a bizonyítéka, ha megmaradunk a józan paraszti észnél, amely józanságnak nem ellensége egy kis kupica házi sem, akkor nagy baj nem lehet.
VálaszTörlésMásik dolog,
a jövönkinfón van egy link erről a honlapról
http://ultrasliberi.hu/?p=7877
egy 22 perces animációs film a Mohácsi csatáról. A film szerintem kiváló, dicséret a készítőknek, annak ellenére hogy elmarad egy Hollywoodi animációtól, de ez mit sem von le a szemléltetés erejéből.
Így a történelmi távlatból nem lenne helyes ítélkezni meg okoskodni felette, annál is inkább nem, hogy csakis mély tisztelettel, hálával és elismeréssel adózhatunk csak a hazaszeretetükért, bátorságukért és önfeláldozásukért.
Ennek ellenére akaratlanul átgondolok több eshetőséget, hogy feltétlenül törvényszerű volt-e a Mohácsi mérhetetlen veszteség, amelyet elsősorban a magyar virtusnak, a magyar bátorságnak és büszkeségnek, valamint a kor szellemének kell valójában betudni. Ugyanis akkor a mostani harcmodor gyávaságnak tűnt volna fel, de azóta már a történelem nagy csatái bebizonyították, hogy igenis eredményesen küzdhet egy kisebb hadsereg egy nagyobbal szemben. Az a véleményem, hogy az akkori hadvezetés hibás döntésének tudható be, hogy engedték megütközni a magyar sereget ott és akkor a hatalmas túlerővel szemben. Ez már tényleg felesleges okoskodás, de akkor is megteszem. Szerintem, folyamatosan ki kellett volna térniük a török sereg elől, felégetve az összes falvat várost, betemetve az összes kutat amely a török sereg útjába került. A hadvezetésnek arra kellett volna koncentrálnia, hogy minden helybeli utánpótlástól elvágja a hatalmas ellenséges sereget és fokozatosan vissza kellett volna vonulnia maga előtt terelve a kitelepített lakosságot. Azt a mérhetetlen ember és állat tömeget a törökök nem sokáig tudták volna megfelelően ellátni, ami kapkodáshoz és meggondolatlan lépésekhez vezetett volna, na csak ezek után lett volna szabad egy végső küzdelemre vezetni a magyar hadsereget. Figyelembe véve a bátor harcukat, megkockáztatható, hogy esetleg ha nem is elsöprő győzelemmel, de más kimenetelű végződéssel zárult volna.
Az oroszok ezt elég eredményesen használták a második világháborúban és annak ellenére, hogy ott volt hova visszavonulni, ne feledjük, hogy viszont már motorizált haladásról beszélhetünk. Na ennyit az okoskodásról.Á.
Eljön a felszabadulás...
VálaszTörlésDr. Czeke András és Korsch Péter összefoglalója,
a Háttárhatalom és a földönkívüliek:
http://www.ustream.tv/recorded/19352770
lajstrom
Mohács kapcsán: ténykérdés, hogy Szegednél Zápolya János 15-40 ezer főnyi, harcedzett seregével tétlenül várakozott...
VálaszTörlésGyz/p
A francia történészek már évekkel ezelőtt találtak arra írásos utalásokat, hogy Zápolyát "megvették" a törökök azzal, hogy neki igérték a magyar koronát ha nem tesz semmit. A francia történészeket azért érdekli a mohácsi csata, mert akkoriban létrejött egy titkos megállapodás a szultán és a francia király között is, amiben ezutóbbi lekötelezte magát arra, hogy nem lép fel a törökök ellen, a szultán pedig arra, hogy nem támad meg francia érdekeltséghez tartozó földközi területeket.
VálaszTörlésNévtelen, ezek lehet hogy tények, de a hadvezetés döntését próbáltuk boncolgatni, hogy más stratégiával lett volna-e esélye a magyar hadnak?Á.
VálaszTörlésÁrpi, ami a stratégiát illeti, szerintem is csak egy guerilla harc tudta volna eléggé kifárasztani a törököket ahhoz, hogy később egy nyílt csatában legyen esélye győzni egy egyesített magyar seregnek. Persze ehhez ki kellett volna nyírni mihamarabb az áruló Zapolyát is. Mindenesetre Tomori támadása eszement volt mert mindent egy lapra tett fel: a lovassággal átvágni a janicsárokon és megölni a szultánt. A művelet nem sikerült és persze közben a törökök bekerítették a támadó lovasságot amit meg is semmisítettek. Ezután már is vége volt a csatának. Tomori talán Nagy Sándor stratégiáját a perzsa hadsereg ellen akarta megismételni, ahogy a görögök áttörték a perzsa császár testőrségét és menekülésre kényszerítették a császárt, ami aztán az egész perzsa sereget pánikba ejtett. Tomori akkoriban nem tudhadta, hogy Nagy Sándornak azért sikerült a művelet, mert előzőleg sikerült titokban megvásárolnia a perzsa testőri csapat vezérét, ahogy ez kiderült nemrég.
VálaszTörlésmm
A francia-török együttműködés már abban az időben is kevésbé volt titkos...
VálaszTörlésAmi pedig részben a stratégiát illeti, hát ott is a törökök nyertek, ismereteim szerint.
Az ismertető videó nem tér ki az idő, az időjárás faktorra, márpedig tudomásom szerint a csata megkezdése előtt, vagy fél napig süttették a Nappal a páncélzatukba zárt magyar csapatokat...
Talán az emberek kevésbé, de a lovak biztosan szomjasak voltak...
Gyz/p
Természetesen taktikai elemről van szó...
VálaszTörlésGyz/p
mm :
VálaszTörlésEzt a példát Tomori nem éppen Nagy Sándortól vette át.... Számtalan példa van a magyar hadtörténelemben amikor a bátor hősiesség győzedelmesekedett a materialista logikával szemben....
Sok olyan eset volt, amikor a magyar hősök "vesztettek", ámde a győzelem olyan fényesre és véresre sikeredett, hogy az ellenfél elvesztette a hadereje ütőképes egységeinek jelentős részét.
(míg a magyar erőknek mindig akadt tartaléka, teljesen sosem sikerült megsemmisíteni)
A török végül hiába nyert Mohácsnál az országot nem tudta elfoglalni, csak egy részét, ahol is folyamatos 150 éven át tartó háború vette a kezdetét. Thúry György több száz törököt levágott még párviadalban Mohács után... Meg Zrínyi is aprította őket becsülettel.
A török támadások egyébként még jóval Mátyás király uralkodása előtt megkezdődtek és csak 1526-ra sikerült jelentősebb eredményt elérniük.
De nem kell messzire menni. A második világháborúban Budapest ostromakor a nagy vöröshadsereg is megtapasztalhatta a halált megvető bátorságot. Az ostrom több mint 100 napig tartott. Annak ellenére, hogy a csapatok nagyrésze megpróbált kitörni, mégis szinte házról házra kellett elfoglalniuk a várost.
Aztán hiába álltak véres bosszút, 56-ban mégis tankokra támadtak a szerényen felfegyverzett civilek. A szittya szellem itt lebeg még mindig felettünk és csak a jóisten a megmondhatója, hogy mikor bőszül fel újból a nemzet és csap le olyan hévvel, hogy mindenki megemlegeti aki csak látja...
bukovinai