Teremtés másképp, avagy játék a szavakkal

Egyik nap egy kedves játékra hívtak el engem, mely egyre inkább befészkelte magát gondolataimba.Addig addig tódultak a hangok, míg végül billentyűt ragadtam, hogy ezeket a belső hangokat egy virtuális papírra vessem. Íme az eredmény.

Már régóta tudom, mennyire tisztán képes teremteni az ember, és mindig nagy hálával tölt el ez az érzés… Ezt egy csodálatos ajándéknak, egyben örökségnek érzem, amit a Teremtő Istentől kaptunk. Ez az örökség emlékeztet bennünket származásunkra, földi hivatásunkra, égi képességeinkre, és segít minket visszavezetni a Fény felé, ha esetleg eltévedtünk a hosszú, árnyakkal teli úton.

De miként is képes teremteni az ember? Szavakkal, érzésekkel, gondolatokkal, tettekkel… Mindenki képes teremteni, de a emberek közül ma csak kevesen veszik észre, mekkora felelősség is ez. Ha nem használjuk ezt az égi ajándékot, az ugyanakkora vétek, mint ha rosszul használjuk. Figyeljünk hát oda jobban önmagunkra, egymásra, a környezetünkre, minden élőre és élettelenre, mert csak így érthetjük meg a Teremtőnk szándékát, és vehetjük észre minden egyes pillanatunkban felénk nyújtott segítő kezét.

Játékot ígértem, íme a TEREMTŐ szavunkban rejlő üzenet megfejtése, az én személyes olvasatomban. Figyelmen kívül hagytam a nyelvészeti axiómákat, csak a józan paraszti eszemre, és a szívem hangjaira hagyatkoztam, mikor az alábbiakat leírtam.

TER/EM/TŐ

Alapszó a TER (tér). Most fantáziánkat szabadjára engedve, egy érdekes játék gyanánt nézzük meg a többi szót és írjuk le jelentését, amit a T és R hangjainkból képezni tudunk, hiszen a régi magyar írásban sem használtak magánhangzókat:

TAR – Kopasz (fej), üres (pl. mező). A tar mezőt, földTERületet meg lehet művelni, be lehet vetni, tehát rendelkezésre áll egy tér, ahol élelmet TERmelhetünk.

A fejünk egy részét TARkónak nevezzük, ahol már nincs hajunk – itt is azt látjuk, hogy egy teljesen „üres” TERületről beszélünk.

TARló szavunkat is érdemes itt megemlíteni, aminek a jelentése az aratás utáni földterületre utal (amiben még megtalálhatóak a növényi szárak, TORzsák). Ez is szorosan kapcsolódik a TERmeléshez, ami a teremtés (az élet fenntartásának, folyamatos megújításának lehetőségét rejti magában.) Életem párja viccesen hozzátette, hogy ez a szavunk egy kopasz lovat is jelenthetne, de én ezt a lehetőséget elvetettem.

TARka szavunk jelentése színes, változatos szintén a teremtés sokszínűségére utalhat.

TÁR – Tárolásra alkalmas hely, tehát ismét egy olyan TERület, ahova lehetőségünk van eltenni, tárolni valamit. Tárolni azt szoktuk, amit később szeretnénk felhasználni, pl. a megTERmelt gabonát, vagy a termeléshez szükséges eszközöket. De tárolhatunk bármi más eszközt is, amivel később valamit alkotni akarunk, tehát valami új dolgot szeretnénk teremteni. Ezért is lenne fontos, hogy „megszabaduljunk” mindentől, amire már nincs szükségünk - és itt most nem a szemetelésre gondolok - akár lelki síkokon is, és utána már mindig csak az értékeset tároljuk el magunkban (vagy ha ügyesek vagyunk, akkor a korábban értéktelenből teremthetünk számunkra értékeset is!), csak így élhetünk boldog emberként.

Aki „kitár”pl. egy ajtót, vagy aki „széttárja” kezeit, az ( jó esetben szeretettel ) magához enged valakit, aki pedig kiTÁRulkozik, az megmutatja belső, talán legféltettebb lelki kincseit, teljesen bízik a másikban. Mindegyik jelentésben ott rejlik a bizalom, és legértékesebb „belső tartalmunk” megismertetése másokkal, hogy azok a mi tárunkban lévő tudással, érzésekkel, gondolatokkal többé válhassanak. A teremtésnek nagyon fontos ismertetője, hogy soha nem csupán önmagunkért teremtünk, hanem mindenkiért, hiszen mindannyian egy tőről fakadunk, egységet alkotunk. Bármit is tegyünk, az hatással van minden más teremtett lényre is.

TÉR - A tér végtelenségét érezhetjük mindannyian, még ha csupán fizikai értelemben is vizsgáljuk a szó jelentését. A teremtésben rejlő lehetőség is végtelen.

Tükörszava a RÉT, ahol állatok legelhetnek, tehát szorosan kötődik az állattenyésztéshez. Az állattenyésztés pedig szerves része az emberek fennmaradásának, az Életnek ősidők óta. A Teremtő a Magyar Biblia szerint is állatokat adott az embereknek, hogy azokat megszelídítve, gondozva önmagának folyamatos táplálékot biztosíthasson a növényi táplálék mellett. Itt is megjelenik tehát a teremtés összetettsége, világos egyértelműsége.

TOR – Eszünkbe juthat róla a disznótor, illetve a halotti tor. Mindkét esetben étkezéssel társított tevékenységről beszélhetünk, így nem csoda, ha innen származhat a TORok szó, mint testrészünk, illetve a TOR(o)kos szavunk is, vagy a TORma jellegzetes fűszernövényünk. A táplálkozás alapvető feltétele a létezésünknek, fizikai testünk táplálása az életben maradásunk feltétele.

TÖR – Eltör valamit; egy régi formát megbont, megváltoztat. A pusztítva teremtés lehetősége jelenik meg ebben a szóban. Ez történt pl. az özönvíz során is, amikor is az értéktelent, a rosszat elsöpörve újat, jót teremtett a Jó Isten.

Megtöri a csendet (a hallgatásból kitör, ismét szavakba önti gondolatait, érzéseit, így indítja útjára a teremtést), törtető (mindenképpen véghezviszi, megvalósítja, amit eltervezett), törekszik valamire. Ezen szavak mindegyike szorosan kapcsolódik a teremtéshez, benne van az elszántság, a cél kitűzése, a tettek mezejére lépés.

TŐR – Úgy is ismerhetjük, mint „tőrbe csal”. A tőr szavunk régies jelentése egyfajta madárcsapda, hurok volt, amivel tehát vadat fogtak el őseink. Egy ősi életfenntartási mód, a vadászat jelenik meg ebben a szóban.

TÚR – Fogadni mernék, hogy sokunknak egyből az jut eszébe, hogy földet túr, ismét révbe értünk. Földművelés. De Túr nevű folyónk is van, a folyók vize pedig elengedhetetlenül szükséges az élethez, a termeléshez, a teremtéshez. Az élet alapja a víz.

TŰR – Ha valaki valamit eltűr, kész azt elfogadni. Az elfogadás, befogadása annak, amit kapunk, a teremtés másik (női) oldalát mutatja meg. Képesnek kell lennünk minden pillanatunkban elfogadni azt, amit az élet ad nekünk. A mi dolgunk, felelősségünk kihozni belőle a legjobbat, tanulhatunk belőle, fejlődhetünk, változhatunk, jobbá válhatunk általa.

A következő szótaggal bővítve szavunk a TEREM. Az „én terem” értelemben jelentése: a tér, ami körbe vesz engem. Ez azonban végtelen, így benne van minden, ami teremtett. A tér végtelensége tehát mindenkié, nem kisajátítható. Láthatjuk, hogy bármit is teszek, az hatással van a többi teremben élőre, illetve minden élettelen létezőre is. Itt is szembe találkozunk azzal az érzéssel, hogy minden EGY, és mindenben ott van, benne van a teremtő egység érzése.

A terem, mint egy tér egy házban, épületben, amiben elhelyezhetjük magunkat; ez ebben az értelemben már elvesztette a végtelenségét, ha a fizikai valót nézzük, azonban továbbra is ott van benne a lehetőség, egy hely, tér, ahol mozoghatok, megtehetek dolgokat, tehát teremthetek.

A gyümölcs/zöldség is terem, a termés pedig alapvető feltétele az emberi létezésnek. A termésben ott van a mag, mely egy újabb élet lehetőségét rejti, minden tudás meg van benne ahhoz, hogy újabb termést hozó növény fejlődhessen belőle.

Nézzük a TEREMTŐ szavunkat. Terem- tő – minden egy tőről fakad, terem, tehát a teremtésnek egyetlen töve van, ő a Teremtő. Annak a végtelen térnek is ő a kiindulási pontja, amelyben létezünk, a Teremtő maga is végtelen.

Végtelen szeretetével mindenkinek segítséget nyújt, bár nem mindenki él ezzel a segítséggel. Sajnos sokan fordultak el tőle, leginkább akkor, amikor önmaguktól, saját lelkiismeretüktől, szívük hangjától fordultak el. Tanuljunk meg újra szívünk által cselekedni, mert csak így válhatunk valódi értéket teremtő, boldog emberré…

Szeretettel;

Lélekgyógyász