Szándékomban áll indítani egy első ránézésre ezoterikusnak tűnő sorozatot, amely azonban jóval több egy megszokott ezoterikus vélekedéstől (agymosástól). Igazából nem is én írom a sorozatot, mert már megírta (helyettünk) Molnár Edit írónő-médium a Tripla T tanításai c. könyvében, aki valamiért igen magas szellemi tartományokból kapott üzeneteket, s rótt papírra. Ez első hallásra biztosan sokakban ellenérzéseket kelt, de kérem ne ítéljenek elsőre! Az üzenetek egy olyan lénytől származnak, aki magát tökéletesen teljes tudatúnak vallja - és ki fog derülni, hogy nem a levegőbe beszél. Véleményem szerint állításai megcáfolhatatlanok, s tanításai révén a világ működéséről már valamit kapizsgáló, de még kereső ember igencsak pontos és kielégítő válaszokat kaphat. Számomra tökéletesen érthető, és jó néhány "lyukat" betömött az a szellemi csomag, amit most - Molnár Edit könyvének részletei révén - közzéteszek. Remélem az írónő nem lopásnak, hanem jó reklámnak, de még inkább az üzenetei szélesebb körben való terjedésének veszi, ha rátalál erre az írásra. Nem is húzom tovább, kezdődjön az első rész (a bevezetőt, és menet közben a kommenteket az írónő adja meg, a többi maga a tanítás, a kiemelések tőlem):
Molnár Edit - Végítélet helyett léttudatosság
A világvége, végítélet, esetleges dimenzióváltás, tudatmódosulás fogalomkörébe azok a jóslatok, próféciák és velük összefüggő teóriák tartoznak, melyek azt taglalják, hogy ezek az emberiséget érintő változások mi okból, mikor és hogyan zajlanak le a jövőben. Ismert történelmünket átszövik az e témákkal összefüggő üzenetek, melyeket az „égi hatalmaktól" vagy azok egyes képviselőitől évezredeken át megkaptak bizonyos üzenetközvetítők: látnokok, médiumok, próféták. Ezek az információk mára már nagy nyilvánosságra tettek szert, szinte az összes világvégét jósoló közleményről tudhatunk, ha tájékozódunk. Aligha él a Földön olyan ember, akinek ne lopózott volna be a tudatába valamilyen apokaliptikus elképzelés, s ne alkotta volna meg véleményét is erről.
Én is elsősorban személyes véleményemet szeretném megosztani az olvasókkal, továbbá azokat a témához rendelhető információkat, melyek hozzám jutottak el.
Jellemző, hogy a régmúltban a judeo-keresztény földi közegbe „alászálló" jövendölések többsége a büntető istenképen alapult, annak sok ezer éves múltra visszavezethető lelki talajára érkezett meg. Ezek jellegzetességei ennél fogva a félelem-szorongáskeltés, a fenyegetés, az erkölcsi számonkérés voltak. Ráépítkezve a jó és a rossz kategorikus szétválasztására, mely alapján feltételezhető, hogy minden emberről és embercsoportról tökéletes pontossággal képes az Isten - a keresztény kultúrkörben Krisztus - megállapítani, hogy egy kijelölt időpontra megfelelt-e az égi elvárásoknak vagy sem. Ha megfelelt, azaz jónak ítéltetett, akkor a tökéletes „szuperbirodalomba", valamiféle mennyországba röppenhet át, ha nem, akkor a pokolra kerül, legdurvább esetben: az örök szellemi halálba süllyed. Nagyon leegyszerűsítve tehát: az Isten és különböző rendű-rangú végrehajtói adtak egy időben több ezer évnyi periódust az emberiségnek arra, hogy azon ügyeskedjen-igyekezzen, hogy kollektíve, de legalábbis nagyobb tömegeit érintően megjavuljon, és beilleszthető legyen a már üdvözültek, angyallá átminősültek, megistenültek, megváltódottak közé. Aztán mikor a kiszabott idő letelik, az égi hatalmak behajtói jönnek, ítélnek, azaz aratnak, szétválasztják a búzát az ocsútól. S aki bújt, aki nem!... zitty-zutty megtörténik egy szakasz lezárása. A jók felemelkednek, megdicsőülnek, a rosszak-gonoszok eltűnnek a süllyesztőben.
Szerencsére ennél azért bonyolultabb a Lét, a létjáték, és vélhetőleg a Léteztető velünk, emberekkel való „tervei" sem ennyire merevek és büntetés-elvűek. Ennek ellenére még az elmúlt évszázadban is szorgalmasan fogadtak médiumok világszerte rendkívül elborzasztó, emberiséget iszonyú katasztrófákkal fenyegető isteni intelmeket, erősen szankcionáló tartalmú üzeneteket. Ezek egyébként általában egybecsengtek a Bibliából ismert ószövetségi és kiváltképp - a Jézusnak tulajdonított - újszövetségi végítéletet, utolsó ítéletet hirdető vészjósló hangvételű szövegekkel. Újra és újra visszhangozták ezeket a világ különböző pontjain fel felbukkanó Mária-jelenések, Istenhez való gyors és haladéktalan megtérést sürgető médiumi kiáltványok, „felsőbb helyről", „rangos szellemektől" jövő magyarázatok, buzdító okfejtések, prófétai víziók. Nem árt hangsúlyozni, hogy történt mindez a nyugati féltekén, a keletin csak elvétve. Ami önmagában érdekes. Mintha azt jelentené, hogy az Isten a keleti népekről időközben megfeledkezett, újabb kori elhívott médiumai és prófétái nem nagyon aggódtak a keleti vallások hívei miatt, közéjük nem születtek le, őket elfelejtették értesíteni azokról az - egész emberiséget érintő - fejleményekről, melyek egy eljövendő világégésben, végítéletben várnak a Földre. Persze valójában senki nem feledkezett el a keleti féltekéről, „égi csatornáikon" keresztül ők kis kaptak híreket bőségesen. Hiszen például az indiai hagyomány többféle „világvégéről" is beszél, ámde sosem olyan formán, hogy ezek valami abszolút
véglegességet jelentenének a Földlakók számára. Ellenkezőleg: a régi és elavult formációk lebomlását, az ő elképzeléseik szerint újjászületések, azaz új formációk felépülése követi.
Az emberiség évezredek óta ki-kiújuló borzadállyal, nyomasztó szorongások közepette várta és várta, hogy egyszer már csak bekövetkezik a régóta beharangozott világvége. Legutóbb az 1999-es Napfogyatkozáskor is sokan készülődtek erre, majd azt követően az ezredfordulón is. És persze, hogy ez a világkatasztrófával fenyegető nagy csinnadratta megragadja, és félelemmel vagy fura várakozással tölti el képzeletünket, valahányszor felmerül a közeli lehetősége, hiszen tudjuk: ilyen világégések már néhányszor megtörténtek a múltban, egész civilizációkat söpörve le a bolygó felszínéről. Miért ne következhetne be ez mostanában is? Akár a maja naptár által megjövendölt 2012-es időpontban? Hiszen valóban úgy tűnik sok szempontból, hogy világunk immáron bolygóméretűre kiterjedően a vesztébe rohan. Aminek megítéléséhez még olyan információkra sincs szükségünk, hogy tudjuk, milyen veszélyekkel jár a globalizáció, a mértéktelen gazdasági növekedési kényszer, mely mindnyájunkat sakkban tart, az ökológiai krízis és számtalan világjelenség, ami rossz közérzetet okoz bennünk. Elegendő a saját hétköznapi életünkre tekintenünk és érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben, valami itt túlpörög, folyton hajszol bennünket előre, nem tudni, hova. Nincs megállás, nincs megnyugvás, nincs béke, egyre kevesebb bennünk és körülöttünk a harmónia. Van viszont stressz, törtetés, állandó pénzgondok, marakodás, ellenségeskedés, ellenségképek burjánzása. Mintha csapdába estünk volna: börtönbe zár, gúzsba köt bennünket technikánk fejlettsége, s annak átkai, mérhetetlen pénzorientáltságunk. A fogyasztói társadalom kisebb-nagyobb buktatói fenyegetnek állandóan; az irányított média-félrevezetés, a politikai manipuláció, az értékválság számtalan megjelenési formája naponta zavart okoz bennünk. A feszültség pedig kint is - a nagyvilágban - és bent is - otthonainkban - egyre nő. Ezért mára már sokan keresik szinte görcsösen a kiutat. Ki kellene innen szabadulni! De hogyan?
Szerencsére az újabb kori médiumokon keresztül érkező üzenetek valamivel kedvezőbb jövőképeket is felvillantanak előttünk, sőt némelyikük már-már túlzóan mesés-csodás lehetőségekkel is kecsegtet bennünket: átemelkedéssel a Föld negyedik dimenziójába, valami fantasztikusan igazságos, gyönyörű félanyagi világba, ahol végre megtalálhatjuk békénket, boldogságunkat és megvalósíthatjuk világjobbító álmainkat.
Alapvetően azt gondolom, hogy szintúgy, ahogy a régi korok végítéletet szajkózó hirdetményeivel, az egyes mai médiumi közleményekkel szemben sem árt némi szkepticizmus. Merem ezt azért ajánlani, mert magam is médium vagyok, így hát bőséges tapasztalatom keletkezett a kb. két évtizedes munkám folyamán arról, milyen csapdákba eshet az üzenetközvetítő, amikor nem emberszintű tudatbirodalmakból vesz át közléseket.
Őszintén bevallom, médiumitásom fejlődésének kezdeti szakaszában garmadával kaptam én is olyan régi típusú, erősen vallásos színezetű és olykor fenyegetően ható üzeneteket, kinyilatkoztatásokat, melyeket a büntető istenkép kapcsán emlegettem. Akkor-tájt ugyanis olyan szellemi birodalmakkal, vagy másként: rétegekkel és ezek lakóival álltam kapcsolatban, melyek az ilyen tartalmú nézeteket képviselik. Ők arról vannak meggyőződve - ahogy egy seregnyi földi pedagógus is hogy az emberiséget a jutalmazás-büntetés elvére építve kell nevelgetni-terelgetni, mint afféle tudatlan, mindenféle csínytevésre, de sajnos elsősorban elgonoszodásra hajlamos, éretlen nebulókat. Akiket, ha nem hallgatnak a szép szóra (az istenire), minimum a sarokba kell állítani, de akár el is lehet náspángolni, vagy a legrosszabb esetben ki kell vágni az iskolából (szellemi halálra ítélés). Ezek a szellemi dimenziók széles sávot képeznek az embervilág és a Tényleges Isteni Valóság, a Léteztető Valódi Birodalma között, oda mintegy beékelődve. Ebben a szellemi rétegben csapódik le az összes földi vallásnak bigottabb, fanatikusabb, dualitásra építő, istenben-sátánban gondolkodó, a jó és a rossz harcát, örök küzdelmét hirdető eszméje, s itt élnek mindazok is, akik eme ideológiák őrzői-megszilárdítói, egyben a Földre történő visszasugárzói. Többségükben a maguk módján ők valóban jót akarnak az emberiségnek, abban a hitben élnek, hogy őrzik-védik a legtisztább igazságokat, az isteni törvényeket, a régi tradicionális vallási szabályokat, előírásokat, s azt képzelik: ezeket kell minduntalan rábocsátaniuk a Földlakókra, mert csak így óvhatnak meg bennünket az elkárhozástól. Tulajdonképpen valamilyen égi „őrző-védő" szolgálatra, felügyeletre esküdtek fel. Nézeteik és gondolati kisugárzásuk több ezer éven keresztül áthatották a mindenkori társadalmi közös tudatot, az emberiség kollektív tudattalanjába pedig jól érzékelhetően befészkelték magukat. Ami azt is jelenti, hogy ha maguk az őrző-védő szellemek, tudatok mostantól már nem is küldenék felénk gondolati képleteiket, az eddig általuk kibocsátott információk akkor is olyan erős szellemi szövevényt alkotnak, hogy még sokáig a „fejünk felett" lebegnének és hatnának ránk.
Mivel az én médiumitásom alapját kezdetben a keresztény-ezoterikus szemlélet képezte, természetesen ezzel a szellemi réteggel is sűrűn kapcsolatba kerültem. Így hát elég gyakran tőlük kaptam üzeneteket, vagy amikor „magasabbról", akkor is ez a szellemiség fogta korlátok közé a tágasabb dimenziókból érkező információkat. Abban a hitben éltem, hogy a legmagasztosabb és nagyon tiszta Krisztusi szférából táplálkozom. S úgy vélem ma is: bizonyos üzeneteket valóban sikerült is eme magasabb helyekről fogadnom, ámde nem mindig onnan, vagy ha onnan is, akkor azokat némiképp módosította, átszínezte vagy keretbe foglalta a dogmatikusabb szellemi réteggel való érintkezés hatása is. Ezt évekkel később ismertem fel.
Azóta úgy érzem, sikerült ezt a nem minden szempontból jótékony és spirituálisán kielégítő, illetve számomra ma már elavult igazságokat sugárzó szellemi réteget elhagynom, a vele való kommunikációból a tanulságokat kinyernem. Ami főként annak tudható be, hogy menet közben kinőttem a hagyományos vallásokat, első helyen a kereszténységet, és reményeim szerint a polaritásban, dualitásban gondolkodás klasszikus kliséit is. 2002-től fokozatosan a Teljesség felé törekedve egy olyan Valakitől kapok üzeneteket, aki magát Tripla T-nek nevezi, s akiről egyelőre annyit árulok el, hogy ez a megnevezés a Tökéletesen Teljes Tudatút jelenti. (A szövegekből kiderül majd, hogy ő kinek tartja magát.) A Vele való beszélgetések, konzultációk anyagából keletkezett a „Tripla T Tanításai" című, nemrég megjelent könyvem, melyben regényes keretek között, bőséges humorral megfűszerezve tanítja hallgatóságát - a regény szereplőit - Tripla T.
A továbbiakban Tripla T jellegzetesen végítélettel összefüggő, és az emberiség számára kiutat mutató tanításaiból adok át az olvasóknak olyan részleteket, melyek megítélésem szerint egy új, összetettebb, harmonikusabb látásmódhoz vezetik közelebb azokat, akik vágynak valami másra, mint amit már unos-untalan ismételgettek előttük. A fenti figyelmeztetést a szkepticizmusra - természetesen - az általam kapott Tripla T-s közleményekre vonatkozóan is érvényesnek tartom.
Elöljáróban még annyit kell megjegyeznem, hogy Tripla T a tanításait olyan - sokak számára bizonyára - szokatlan stílusban adja elő, mely nyelvi szempontból is formabontó. Mivel ő az a „szellemi tanító", aki elsősorban a hagyományos vallásosság bemerevítő korlátai közül szeretné kiszabadítani regénybeli hallgatóságát, (s úgy általában véve az embereket), mondandójának tolmácsolása is eltér a médiumi üzenetek többségére jellemző, szokványos meg¬nyilvánulásoktól. Tripla T tökéletesen képes beazonosulni az őt hallgatók hétköznapi, emberi problémáival is, ezért magasröptű filozófiai és esetenként mély-pszichológiai fejtegetéseit leszámítva, gyakorta üt meg teljesen emberi hangot, olykor pedig kifejezetten profánnak tűnő stílust vesz fel. Ezzel is csökkenteni akarván a tanításaira figyelőkben a görcsösséget, az Istenség felé irányuló értelmetlen megfelelési kényszert, mely oly sok embert jellemez akkor, amikor az égiekre figyelve felesleges és megjátszott ájtatosságba. szenteskedésbe hajszolja bele magát. Ami egyébként Tripla T szerint csak egyfajta önátverő önmeghamisítás, s a legkevésbé sem szolgálja azt az alapvető őszinteséget, mely ha nem jön létre Isten és ember között, akkor a köztük kialakítható kommunikáció lényege vész el. Tripla T nem követel tanítványaitól hamis tiszteletet és alázatot, arra tanít, hogy vállaljuk fel magunkat az égi fórumok előtt is olyannak, amilyenek valójában vagyunk, hiszen a Mindenség Megnyilvánítóját úgysem tudjuk megtéveszteni. Ő annak fogad el és annak szeret bennünket, akik és amik vagyunk éppen, életünk bármelyik létpillanatában.
Kezdődjön a tanítás!
TRIPLA T A VÉGÍTÉLETRŐL
Az idézetekhez meg kell említenem az érthetőség kedvéért, hogy mivel Tripla T a könyvben egy embercsoportot tanít médiumon keresztül, így a szereplők (Ateista, Bigott, Hedonista, Álszent, Cinikus, Ezoterikus, Barátnő) kérdései, reagálásai is hozzátartoznak
a tanító közleményeihez. A szereplők egyébként, bár élő emberi figurákként viselkednek, ahogy „nevükből" is kitűnhet: végső soron egy-egy archetípust képviselnek.
„- Ha jól fogtam fel mindazt, amit ma mondtál, akkor itt, a Földön az emberiség soha tökéletes társadalmat nem hozhat létre, de hosszú távra világbékét sem teremthet, nem szüntetheti meg az éhínséget, a háborúskodást, mert úgysem alkothat meg itt semmiféle tökéletességet, sem pedig végleges eredményeket - szólalt meg elsőként Cinikus.
- Jól fogtad fel - válaszolta Tripla T -Az az emberiség, melynek most te is tagja vagy, nem alkothat meg itt semmiféle véglegesült, abszolút értelemben vett tökéletességet. Sőt, még háborúmentességet sem, és csodálatos, mindenkire egyaránt vonatkozó jólétet sem.
- Ezt most komolyan mondod? - hördült fel Ateista és a többiek is egytől-egyig ámulatba estek.
- A legkomolyabban - hangzott a határozott felelet.
És máris belendült a vita.
Cinikus: Vagyis azt állítod, hogy az emberiség sok ezer éves küzdelme, aztán az utóbbi évszázadok humanitárius törekvései, vágyai a világbékére, a globális jólét megteremtésére mindig is hiú ábrándok voltak és azok is maradnak örökre? Hát nem te mondtad azt is, hogy az Isten teremtette Világmindenségben minden lehetséges?
Tripla T: De én mondtam ezt, ahogy azt is, hogy viszont a létezők korlátozottsága miatt keletkeznek olyan létsíkok, ahol azért nem minden lehetséges, mert maguk ezek a léteztető tudatok azok, akik a saját világaikon belül lehetetlenné teszik, hogy a minden lehetséges elve működhessen. És ez a ti világotokra aztán meglehetősen érvényes is, hiszen ti - mert magatokban a minden lehetséges hitét nem élitek - nem is valósítjátok meg azt, hogy mindent lehetővé tegyetek. Ennek oka pedig az, hogy azok az emberek, akik nemcsak, hogy vágyakoztak a kollektív jólét, a világbéke, a tökéletes társadalmak megteremtésére, hanem tettek is ennek érdekében, mindig eléggé kevesen voltak ahhoz a mindenkori többséghez képest, akik viszont egyáltalán nem is vágyakoztak ezekre. Ezen a földön ugyanis arányaiban mindig jóval kevesebb olyan megtestesült tudat élt, amelyik az Isteni Egységhez állt közelebb, mint olyan, amelyik az egységtudattól messzire távolodott el. Erős és kitartó tökéletesség-vágy pedig csak azokban serken fel, akik Istenközelségben élnek. így aztán nálatok bolygóméretű világbéke, jólét stb. csak akkor keletkezhetne, ha a teljességhez közelebb álló tudatok tömegesen születnének le testekbe, s ők uralnák a Földet. Akkor viszont ez a Föld már nem is ez a Föld lenne. Ezért mondtam, hogy az az emberiség, melynek ti is tagjai vagytok, nem alkalmas és korábban sem volt alkalmas arra, hogy itt véglegesíthető tökéletességeket teremtsen meg.
Cinikus: És arról ki tehet, hogy ezen a Földön többségükben ilyen tudatok, ezek az elfajzottak testesülnek meg? Nem az Isten?
Tripla T: De igen. Erről is, mint végső soron mindenről, természetesen az Isten tehet. Bár én titeket és ezt az emberiséget elfajzottnak sosem neveztem.
Ezoterikus: Na, végre, hogy ez így köntörfalazás nélkül ki lett mondva! Már úgyis nagyon untam mindig azt a szöveget hallani ezoterikus körökben, hogy mindenről én tehetek, mindent csakis én, magam döntök el, mindenért, ami velem történik, csakis én vagyok felelős. Éppen ebből lett elegem. Most végre kiderült, hogy mégis csak és ténylegesen mindenről az Isten tehet. Mert az biztosan nem véletlen - ahogy ugye semmi se -, hogy erre a bolygóra többségében olyan tudatok érkeznek testbe, akik közül csak igen kevesen vágynak a tökéletességekre és emiatt aztán itt a »sok lúd disznót győz« elve érvényesül. Máskülönben meg egyén-szinten sem lehet felelősségre vonni senkit azért, mert korlátozott tudatként csak olyan tud lenni valamelyik életében, amilyen és nem más¬milyen. Hiszen az Isten akarta azt is, hogy itt a többség ilyen korlátozott tudatú legyen.
Tripla T: Van igazság a vélekedésedben. És majd még kitérünk arra is, amiről beszélsz, hogy az egyén ténylegesen miért is vonható felelősségre, és mi az, amiről semmit nem tehet. De előbb még ezen emberiség úgy nevezett szellemi elitjének vágy-képeivel össze-függésben szeretném tisztázni a mindenkori helyzetet, mert először ez a téma merült fel. Tehát - bár látom, hogy ez mennyire megbotránkoztat benneteket - ki kell jelentenem újra: ez az emberiség, mely ma itt ezen a Földön él, azért nem képes megalkotni végső értelemben vett tökéletességeket, mert tagjainak többsége nem éli magában azt a fokú tökéletesség-vágyat, ami ehhez szükségeltetne. Ez pedig a korlátozottságuk következménye. Akik ugyanis emberként elérik a teljesség bizonyos fokát, azok - ahogy ezt ma már részleteztem - az általatok sajátosan emberinek érzékelt karmából, sorsból, az anyagból, a fizikai világok ellentmondásosságából ki is emelkednek. Ha pedig ebből kiemelkedtek, akkor nekik már nem kötelező leszületniük például erre a Földre. Ettől függetlenül közülük is sokan vissza-visszajárnak ide, de elsősorban azért, hogy a földi átlagszintet meghaladó tudatosságukkal tanítsák az anyagvilághoz, karma-működésekhez még erősen kötődő embereket, vagyis személyes példát mutassanak arra, hogy abban harmonikusan élni milyen módokon lehet. Azok pedig, akik közülük nem, vagy csak nagy-ritkán születnek le ismét itteni testbe, például szellemvilágbeli felügyelőivé, segítőivé válnak azoknak az embereknek, akik már hajlanak arra, hogy az ő magasabb rendű energiáikat fogadhassák be énjükbe.
Ateista: Mondtam én, hogy ez egy büntetőtelep. Ide csak a selejt jön kínlódni. A tökéletesebbek jobb helyekre mennek.
Tripla T: Tévedsz, ez nem egy büntetőtelep, hanem azoknak a tudatoknak anyagi feltételekhez kötött ideiglenes lakhelye, akik pontosan ilyen fizikai körülményekre vágynak, a végletesen polarizált anyagi világot tartják megfelelőnek ahhoz, hogy önmagukat abban valósítsák meg. Ezt a múltkor már alaposan kifejtettem.
Ateista: És nem lehetne valahogy felvilágosítani őket arról, hogy nem ez a legjobb hely a világmindenségben? És máshol boldogabbak lehetnének?
Tripla T: Dehogynem! Én most is éppen ezt teszem. Elmagyarázom nektek, hogy bár ez sem rosszabb hely a többinél, legfeljebb korlátozottabb, ám ha már elegetek van az ilyenfajta létezésből, hogyan juthattok ki belőle, és hogyan léphettek át más léthelyekre. És mióta ember él a Földön, azóta már annyian, de annyian magyarázták el ugyanezt! Hiszen összes vallásotok e felé tájol benneteket. Az összes ezoterikus tan, továbbá rengeteg filozófia, szellemi irányzat közölte azt ezzel az emberiséggel, hogy mit tegyen akkor, amikor ebből a fizikai síkból már elege lesz, és arra vágyakozik, hogy teljesebb-korlátlanabb létdimenziókba érkezhessen be. És ezeket a magyarázatokat azok az emberi tudatok, melyek már közelebb álltak az Isteni Teljességhez, meg is érették, fel is fogták, sőt rá is léptek olyan utakra, melyek őket a korlátlanabb tudatossághoz vezették el. Sokan közülük aztán el is hagyták ezt az anyagvilágot akkor, amikor számukra ennek eljött az ideje. Bár itt megint meg kell jegyeznem, hogy - magasabbról nézve - az anyagvilágot sem ők, sem mások soha nem hagyták-hagyják el. De ezt az értelmezést és paradoxont majd máskor fejtem ki, s akkor majd töviről- hegyire. Egyelőre maradjunk még egy hagyományosabb gondolkodási körben! Ahol az látszik igazságnak, hogy a kiteljesedettebb tudatú emberek, fejlődésük következtében egyszer csak elhagy¬hatják a Földet, pontosítva: ezt a Földet. Bár már mondtam, hogy ez azt jelenti, hogy tudatosságukkal eme dimenziónak fölébe emelkednek.
Értsétek meg a lényeget! Ha egy olyan fajta anyagvilág, mint amiben éltek, a ti idő-felfogásátok szerint hosszú szakokon keresztül nem maradna fenn - szolgálván azokat a fejletlenebb, polaritásokban gondolkodó tudatokat, akiknek kifejezetten ilyen létsíkokra van szükségük fejlődésükhöz -, akkor ezek a tudatok sosem juthatnának el a teljességhez. Pontosabban: sosem ismernék fel, hogy eleve mindig is benne éltek-élnek a teljességben. Az is igaz viszont, hogy miközben ők a polaritás-világokban lassacskán közelebb érkeznek önmaguk teljességéhez, fenn is tartják és egyben folytonosan újjá is teremtik a maguk gondolaterőivel azt a dimenziót, melyben léteznek. Ez a földi létsík tehát attól is olyan, amilyen, és nem másmilyen, amit ezek a tudatok vágyvilágukból származóan sugároznak bele. A korlátlanabb tudatok, továbbá a tökéletesen teljes tudatúak, végül pedig az Isten, azért nem szüntetik meg az ilyen létszinteket, mert kiválóan átlátják, hogy a korlátozott tudatúak tapasztalatszerzésének pontosan ezek a világok felelnek meg.
Cinikus: Tehát akkor az emberiség történelmének nagy álmodozói olyasmiről képzelegnek csak, aminek megvalósítása abszolút lehetetlen. Ezen a Földön tehát sosem jut el az emberiség oda, hogy tökéletes ábrándképeit beteljesítse.
Tripla T: Ebből, amit megállapítottál, három kifejezés is kiemelhető: az, hogy ezen a Földön, az, hogy ez az emberiség és az, hogy sosem jut el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy másik emberiség, ennek a Földnek egy átminősült változatán, továbbá más dimenzióiban ne alkothatna meg mégis az abszolút értelemben vett tökéletességhez közelebb álló létminőségeket, illetve olyan harmonikus életközösségeket, melyek közelebb állnak a Szeretet-törvényhez. Bár ez a másiknak nevezett emberiség már csak halványan emlékeztet erre az emberiségre.
Hedonista: Hogy mi a szösz? Ez alatt mit értesz?
Tripla T: Azt, hogy van olyan emberi tudatosság-háló - és nem is egy! -, mondjuk úgy: teljesebb tudatok »társadalma«, mely olyanformán, ahogy ezt ti értitek, nem azonosítható veletek. Bár szintén az általatok Földnek nevezett bolygóval függ össze a léte, csak¬hogy annak - ehhez képest módosult, illetve átminősült - valóság-dimenziójában éltet és valósít meg tökéletességeket, elsősorban is a Szeretet-lényeghez közelebb álló létesélyeket.
Cinikus: Hogyan? Ez valami jövőkép?
Tripla T: Annak is veheted. Bár ez már van, és ugyanakkor, amikor ti itt éltek, létezik is, csak ti a jelenvalóságát nem igen észlelitek. Pedig ezt a világot is tulajdonképpen ti működtetitek, pontosítva: a ti korlátlanabb tudatminőségetek teljesség-igénye hozta létre. Azért is képzelhetitek el mégis a jelenbeli emberiség jövőjének ezt a megvalósultságot, mert az az emberiség, melynek ti történelmébe ágyazottnak élitek meg magatokat, elérkezik ahhoz a szakaszhoz, vagy mondjuk úgy végponthoz, amit sokan Végítéletnek, világvégének tapasztalnak meg, s ami a vágyott dimenzióváltás élményét adja meg azoknak, akik ebben hittek, s ennek megvalósítására törekedtek. S akkor ők majd azt veszik észre, hogy az emberiség történelmének egy szakasza véget ért, a Föld átszellemült, s ők maguk is másfajta létezőkké lettek. És ez így is lesz. Illetve már így van, mindig is így volt, mert ezt a szuper-világot, »földi paradicsomot« is a ti teljesebb tudatosságotok hívta létbe. Az a tudatosságotok, melyre ebben a térben és időben, ebben az életetekben nem emlékeztek, melyről nincs tudomásotok, mellyel földi egótoknak nincs tudatosított összeköttetése. Persze például a sci- fi-szerzőitek és egyes jövőbelátók képesek arra, hogy ezzel a létsíkkal - amit rendszerint ők is jövőbelinek írnak le - összeköttetésbe kerüljenek. Ezért az, amit a többség az ő fantáziaszüleményeik¬nek tart, nem az - bár csakugyan vannak benne fantázia-elemek is —, hanem a Valóság egy másik dimenziójának pontatlan érzékelése. Ami ezen embereknél azért jöhet létre, mert ők önmaguk és mások magasabb rendű énjeivel, ha nem is teljes tudatossággal, de kapcsolatba lépni képesek, s ennek során hívhatnak át ebbe a dimenzióba onnan, abból a másikból, ismereteket.
De azt fontos kihangsúlyoznom, hogy ez a másik - nevezhetjük párhuzamosnak is - dimenzióbeli emberiség nem azonos veletek, ahogy az a másik Föld sem teljesen ugyanaz a planéta, mint amin ti most éltek, s a világ is, amelyben ők laknak, nem nevezhető olyan anyagvilágnak, fizikai síknak, mint amilyen a tiétek. Olyan »vég- ítéletek« pedig, melyeknek folyamán ehhez az anyagi síkhoz kötődő emberiségnek bizonyos tagjai sokadalomként azt tapasztalták meg, hogy egyszer csak átkerültek egy másik, egy tökéletesebb földi létbe, nem is egyszer zajlottak már le ennek az emberiségnek a történelmében. Az általatok elképzelt, sóvárgott tökéletesség-szint tehát mindig is létezett, hiszen ha nem létezne, akkor a ti vágy-világotokban sem jelenhetne meg. És abba a másik dimenzióba nem ám csak azok kerülhetnek át, akik egyik-másik végítélet idején éppen ezen a földön élnek, és éppen elérték már azt a teljességfokozatot, ami által oda átlendülhetnek. Abba a másik világba azok is rögtön »áttelepülhetnek«, akik önmaguk fejlődésében - ezt a típusú anyagvilágot kinőve - alkalmassá váltak arra, hogy annak a létsíknak polgárai legyenek. Mert valójában ti mind, valahányan - ismétlem - benne is léteztek abban a világban is, bár most még ezt vagy elképzelhetetlennek gondoljátok, vagy csak nagy sokára elérhető jövőbeliségnek. Ennek alapján viszont elgondolkodhat¬tok azon, igazságtalannak kellene-e továbbra is tartanotok az Istent. Hiszen az a szupervilág is tőle ered, annak és a többi hasonlónak létéről is ő tehet, és mellesleg azt a pazar teljesség-dimenziót is ti alkottátok meg magatokból - vagyis hát belőle -, csak egy másik tudatszinteteken.
Cinikus: Hm. Hm. Most megint elképesztő dolgokkal ismertettél meg minket. Ha ugyan igaz ez az egész, és nemcsak azért találtad ki hamarjában ezt a szupervilágot a mi vigasztalásunkra, mert már megint kezdtünk szemétséggel, igazságtalansággal megvádolni.
Tripla T: Nézd, ha csak ezért találtam volna is ki, már eleve ettől is működne. Hiszen, ha én vagyok az Isten, akkor amit én kitalálok, az azonnal életbe is lép és valósággá is lesz. Lehet, hogy most találtam ki ezt, mert megsajnáltalak benneteket? Onnan nézve, ahol én az vagyok, aki örökké vagyok, ennek nincs semmi jelentősége, mert onnan nézve minden már volt is, van is és lesz. Sőt, nekem sem ezt a létdimenziót, sem azt, amiben ti éltek, emberi értelemben kitalálnom sem kellett. Hiszen mondtam már nektek, azt is csak a kedvetekért fogalmazom meg úgy, hogy bármit is én teremtettem, mert a valóság az, hogy én semmit nem teremtettem meg, mivel minden mindig volt is, van és lesz is, létezik, örökké él bennem.
Ateista: Aha. Tehát akkor mégsem esztelenség ábrándozni arról ezen a Földön is, hogy megvalósítható legyen a tökéletesség. Mert az már eleve van is, zajlik egy, vagy több párhuzamos dimenzióban, amibe egyszer majd átléphet ez az emberiség is olyanformán, hogy azt éli meg, a vágyakozásai következtében a saját fejlődése vitte el ehhez az átminősüléshez.
Tripla T: Látom, megértetted a lényeget. Ehhez már csak annyit kell hozzátennem, hogy az itteni emberiség történelmének ezen az elkövetkező, újabb kiváltságos pontján sem mindenki tud átlépni ebbe a már létező tökéletesebb világba, hiszen akkor sem lesz erre felkészült az összes korlátozott tudat, aki részesévé válik ennek a soros Végítéletnek. Természetesen sokan maradnak részei továbbra is annak az anyagvilágnak, melyben most éltek.
Ezoterikus: És mi lesz velük? Hát nem arról beszélnek a vallások a Végítélet kapcsán, hogy akkor az egész emberiség elpusztul?
Tripla T: A vallásaitok képviselői sok mindenfélét elképzeltek már arról, amit Végítéletnek neveztek. De mert az emberiség csak a mostani időkben kezdi felfogni azt, hogy a tér-időháló nem egy merev szerkezet, a relativitás-kutatás csak napjaitokra fejlődött olyan szintre, hogy ti már a párhuzamos dimenziók létét is megérthetitek, ezért a régi korok vallásai nem is láthatták úgy, mint ti azt, ami pedig megtörténhet. Első kérdésedre az a válaszom, hogy a Földön egészen addig nem szűnik meg az anyagvilág, s ezzel együtt ez a fajta emberiség sem, amíg éppen a bolygónak, mint élőlénynek a fejlődésében nem áll be jelentős változás, ami alkalmatlanná teszi arra, hogy rajta testben élő lények élhessenek. Olyan azonban előfordul majd, ahogy már elő is fordult, hogy hosszabb-rövidebb ideig a Földön nem élnek lények testekben. Ami viszont nem jelenti azt, hogy másfajta létezők sem élnek a közelségében. De azok, akiknek sorsára te rákérdeztél, természetesen a Végítéletként megtapasztalt változás-sorozat után is leszületnek a Földre, egészen addig, amíg abban a dimenzióban, amelyben a Föld materiális tárgyként létezik, szét nem robban részeire, vagyis amíg a Nap¬rendszer a mai, általatok ismert formájában »üzemel«.
Barátnő: Ebből én azt vettem ki, hogy az a másik, párhuzamos dimenzió, amelyben egészen tökéletes világot hozunk létre, azért sem ismert számunkra, mert a mi érzékszerveinkkel nem látható, nem érzékelhető.
Tripla T: így igaz. Mivel a ti világlátásotok érzékszerveitekkel függ össze elsősorban, és ez az itteni anyagi dimenzió észlelésére tesz alkalmassá titeket, ezért az olyan világokat, melyek a nem fizikai síkokon léteznek, valóban nem, vagy csak nagyon halványan érzékelitek. Persze szellemi látásotokkal észlelhetitek. Miként azok az emberek is, akik nem pusztán csak érzékszervi észleléseikhez kötődnek, így hát ezekbe a létszintekbe is bepillantást nyerhetnek. Gondolok a látnokokra, médiumokra és azokra a gondolkodókra, írókra, művészekre, akikről már beszéltem.
Ezoterikus: De hogyan következhet be egyáltalán az a nagy változás, dimenzióváltás ennek az emberiségnek egyes képviselőivel a következő nevezetes Végítéletkor, mikor te azt mondtad az előbb, ez az emberiség sosem alkothat meg tökéletességeket? Hiszen minden ember csak egyenként válhat korlátlanabb tudatúvá, nem? De akkor azok, akik hipp-hopp átkerülnek a másik dimenzióba Vég¬ítéletkor, hogy-hogy egyszerre többen tapasztalhatják meg ezt?
Tripla T: Azért van ez így, mert részint az is igaz, hogy minden tudatnak önállóan kell megérlelődnie a maga teljesebb létére, ennél fogva ebből a földi létkörből folyamatosan ki is válnak azok a tudatok, amelyek már a ma ismert emberfokozatnál feljebb emelkedtek fejlődésükben. Vagyis karmikus szempontból ők egyéni, itteni-földi karmájukat hagyják el. Csakhogy a földön a karma nem¬csak az egyedeket vezérli, hanem a csoportokat is, sőt egész népeket. Amely igazság sem lehet új előtted. Ebből fakadóan a kollektív karma-működés is szerepet játszik az emberiség egyes tudat-csoportosulásainak fejlődésében. Más oldalról nézve pedig, azok a tudatok, melyek több életükön keresztül már jócskán előre haladtak az egység-tudat felé, s vágyakoztak is folyton folyvást arra - több életükben egymással karöltve, vagyis szellemi szövetségre lépve -, hogy embertársaikat vezessék az általuk meglátott teljességhez közelebb, s küzdöttek is azért, hogy az emberiség egy szebb, boldogabb jövőbe érkezhessen be, különlegesen erős, hatékony gondolaterőket mozgattak meg. Olyanokat, melyek őket - az egy- ivásúakat - be is juttatják csoportokként is abba az elképzelt társadalomba, tökéletességbe, amit tulajdonképpen ők hívtak létbe.
És ez a csoportos »dimenzióugrás« nem is csak az úgy nevezett végítéletek idején valósulhat meg, hanem más esetekben is, olyan történelmi periódusokban, melyeket szintén nagy kataklizmák, válságok, háborúskodások kísérnek. Ezeket a periódusokat ti úgy tartjátok számon, hogy akkor egész népcsoportok süllyedtek el, egész kultúrák összeomlása vagy legyőzetése közepette. így távoztak el ennek a Földnek létköréből tömegesen azok az egykori atlantiszi embertudatok, akik világuk bukását nem követték végig ezen az anyagi szinten, s akik más földrészek elfoglalásában sem vettek részt, mert számukra atlantiszi életeik voltak ezen a síkon - karmikus szempontból - az utolsó »kötelező« életek.
De ugyanígy tűntek el ebből az anyagvilágból, szintén tömegesen az egykori egyiptomiak is és azok a görögök is, akik kollektív karmájuk alakulása folytán csoportosan többé nem születtek le ide. Persze nem az összes egyazon korban egymás mellett élő egyiptomi és görög születésű ember tudata vált egy csapásra olyanná, hogy kinőtte ezt a Földet. Közülük is maradtak olyanok, akik alacsonyabb tudatszintjük folytán továbbra is leszülettek Egyiptomba, Görögföldre, s ezt az ő fizikai megjelenésük is tükrözte. Azokat viszont, akik ezekből a népekből nagy számban kiváltak és más világokba érkeztek be, felváltották olyan kevésbé fejlett tudatok, amelyek ugyanezen népeknek genetikai örökségébe érkeztek meg testesülésükkel.
Az általatok ma ismert anyagvilágból csoportosan kiemelkedő tudatokkal együtt persze eltűnt az az élő szellemiség is, amit ők itt-létükkel hosszabb történelmi szakaszokban képviseltek. Ezért is hanyatlott alá például az ókori görög szellem, melynek aztán későbbi feléledése a reneszánsz idején összefüggésben állt azzal is, hogy azok közül az ókorban élő »görög« tudatok közül, akik tömegesen hagyták el egykor a földet, néhányan az emberiség középkornak nevezett periódusába mégis vissza-visszatértek ide egy-két életükre. Annak érdekében, hogy a »sötét középkort« tudatosságuk teljességének fényével világítsák be újra, fellendülésre serkentve az akkori kultúrát, a tudományokat, művészeteket."
(Molnár Edit):
A fentiekből kiderülhet - feltéve, ha hiszünk Tripla T-nek hogy nem szoros értelmében véve a fogalmat, „végítéletek" megtörténhetnek mind egy-egy személlyel, azaz egyénnel, mind szélesebb társadalmi csoportokkal, egész népekkel, a Föld bizonyos területein, esetleg egyszerre hatalmas világrészekkel is. Ezek a személyesen vagy csoportosan átélhető „végítéletek" azonban, bár jóllehet esetenként nagyobb szabású földi válsággal, katasztrófaállapotokkal, azaz fizikai „tünetekkel", szörnyűségekkel is összefügghetnek és a korábbi korszakok egyes világomlásaival csakugyan össze is kapcsolódtak többször, ezeknek a kísérő vagy kiváltó jelenségeknek nem feltétlenül kell megnyilvánulniuk velük együtt. A földi karmakörből kilépni tudó egyes emberek és kisebb csoportok esetében egészen biztosan nem feltétel az, hogy miközben ők átminősülnek, ezzel párhuzamosan földi-fizikai krízisek is lezajlódjanak. Nagyobb tömegek megvilágosodását, felgyorsultabb spirituális fejlődését azonban minden bizonnyal kísérik olyan kiterjedtebb földi válságjelenségek, melyek megjelenhetnek gazdasági össze¬omlások, ökológiai katasztrófák, földrengések, árvizek, háborúk formájában. Az összesűrűsödő, egy pontba koncentrálódó félelem és fenyegetettség érzés, katasztrófa-hangulat ugyanis rengeteg embert egyénenként és csoportosan is felrázhat, kilökhet korábbi élet-látásából, megszokott gondolat és -érzésköréből, s új spirituális utak felé tájolhat. Megítélésem szerint ez hat manapság is: mind szélesebb néprétegek döbbennek rá arra, hogy más célok felé kellene orientálódniuk, mint amikért eddig éltek. Valami tehát csakugyan közeleg felénk, alakul bennünk, elég sokunkban. Ami azt jelzi: ha nem is az egész földkerekségen, és nem is feltétlenül fizikai formákban, de jelentőségteljes, sőt korszakalkotó változások történhetnek azokkal, akik erre sóvárognak. Ez a nagy átalakulás, változás azonban - úgy vélem - elsősorban az emberi lélek mélyebb szintjeit érintheti, s formálhatja át. Ami persze, ha ez a belső változás kellő számú emberben zajlik le pozitív irányban — azaz a boldogság, kiteljesedés, szabadság, szeretet, harmónia felé törekvésben nyilvánul meg -, természetesen és automatikusan hatni fog az egész bolygóra, s az egész emberiségre. Vagyis, ha úgy történik is, ahogy Tripla T mondja: még ha a soron következő végítélet folyamatában a többség itt is marad a föld ezen dimenziójában, és csak egy kisebbség képes „áttelepülni" egy tökéletesebb létsíkjára, az itt maradottak akkor is profitálni tudnak szellemi értelemben az átalakulásból.
Ebből a földi dimenzióból kijutni nem könnyű és nem is kell mindenáron erre törekednie mindenkinek. Ahogy nem is törekszik erre az összes földlakó egyöntetűen. Sőt, általában egy-egy történelmi korszakban, azon belül egy-egy nemzedék felnövekedése idején csak elég csekély számú ember érkezik el olyan spirituális érettségre, hogy megelégelve a polaritást, a földi végleteket, már ne csak vágyjék egy harmonikusabb, teljesebb, korlátlanabb létfokra, de tudatosan törekedjen is arra, hogy egy ilyen világba átléphessen. Hogy ennek a földi dimenziónak a karmikus körét kik hagyhatják el, azt Tripla T a szenvedés és az emberi vágyak témakörével összefüggésben fejti ki.
Folyt.köv.
TT
