Folytassuk Tripla T tanításainak megismerését! Így Pünkösd alkalmával nem is lehetne más, mint egy kis lelkizés. A fejlődésképtelen gúnyolódóknak megnyugtatásul csak annyit közlök, hogy ez az utolsó előtti rész, a tanulni vágyó Lényeglátóknak meg ígérem, hogy lesz még itt mit tanulni.
Tripla T érdekes, nem igazán megszokott gondolatokkal és figyelmeztetésekkel világít rá az egész egó-problematika lényegére, ahogy az az alábbi beszélgetés-részletekből kiderülhet.
TRIPLA T AZ EGÓRÓL
„.. .Ezoterikus:.. .azt se értem már egészen, miért kell folyton szidni a mi egónkat? Úgy, mintha bizony az is nem az Isten találmánya lenne végső soron! Holott szerintem az!
Tripla T: Csak visszhangozhatlak: az bizony, végső soron az egótok is Isten találmánya. Ahogy az is, hogy amikor már börtönszerűnek érzitek földön kifejlődött egótokat, akkor szintén az Isten, illetve annak alegységei mutatnak utat nektek ahhoz, hogy miként próbálkozhattok azzal, hogy lebontsátok egótokat, pontosabban a belőle származó falaitokat.
Ezoterikus: Szóval nem kell megvetnünk, gyűlölnünk az egónkat? Hiszen végül is, az is csak az Isten származéka?
Tripla T: Nem hát! Az egó is Isten-származék, ahogy minden az. Csak eléggé szűkös, és nem éri meg hosszasan beléje szorulniuk azoknak, akik már tágasabb tudatállapotokra vágynak. De jó, hogy ezt is felvetetted, mert engem is zavar kissé az, ahogy ti állandóan a szegény egótokat állítjátok célpontba. S ha kell, ha nem, mindent az egóra fogtok, holott szerencsétlen egó aztán tényleg csak egy látszat-én, egy innen-onnan összetákolódott automatizmus- és reakció-komplexum, amit óhatatlanul kitermel bennetek a földi lét, az embervilág sokféle, sajátos hatása, társadalmi berögzültsége, szabálya és elvárása. De mondom: már számomra is kezd nyomasztóvá válni, hogy ti az ősidők óta szinte összes vallásotok tanításai miatt agyon-vissza ostorozzátok egótokat! Pedig egó nélkül, tökéletesen-teljesen egómentesen egyetlen ember sem képes élni a földi világban, mivel hogy az emberlétnek azon szakaszában, melyben ti benne haladtok, szükségszerűen kell felbukkannia, léteznie egótoknak. Mégis már a kezdetektől fogva azt tanítják nektek egyes egók, hogy nyírjátok ki az egótokat! Csakhogy valamekkora egója annak a nagy gurunak, szentnek, vallási tanítónak is mindig marad, amekkorára szüksége van ahhoz, hogy emberlétét a földön egyáltalán fenntarthassa. Ha más nem is, de például az ember életösztöne, vagyis az, hogy a szenvedésektől megóvni akarja magát, továbbá, hogy az őt érő támadások esetén a túlélési késztetése lelkében erősen hat, mindenkinek, még a bölcseknek is az egójukból fakad. Mert életösztöne és élet-vágya nem a ti magasabb lény tagjaitoknak van, azok-köztük Valódi Énetek, - lét-vággyal rendelkezik »csak«. Bár kétségtelen, hogy az életvágy meg a lét-vágy származéka. Ennek ellenére egy teljesebb, egótlanabb tudatállapototokban már nem annyira az életösztönötök hat, ha¬nem a lét-vágyatok, mely utóbbi szempontjából nincs akkora jelentősége annak, hogy földi személyiségeteknek egyszer csak vége szakad, s testesüléseitek megélnek sorozatos halálállapotokat. Az életösztönötök az egó létével függ össze, mégpedig amiatt, mert az emberi egó annak az isteni tudatrésznek, lélekdarabkának földi illúzió-énje, mely nagyon is pontosan tudja, hogy neki csak egy élete van. Ám, ha nem egy élete lenne, s ezáltal életösztöne nem sarkallná eme egyetlen életének megóvására, akkor a földön az emberi faj már rég kipusztult volna. Az azonban, hogy nem pusztult ki, összefügg azzal, hogy a ti Teremtőtök és végül az Isten, nagyon is fontosnak tartja azt, hogy létezzenek olyan világok, mint a tiétek, melyekben az életösztön az, ami által rajtatok keresztül ő, a Léteztető és a Teljesebb Tudatbirodalmak is megnyilvánulhatnak, a rendszeres testöltést és mellesleg az egó közreműködését fel-használva.
Szóval végre meg kéne értenetek, hogy ez a ti földi dimenziótok nem valami rusnya, félresikeredett, véletlenségből vagy hibából keletkezett, Isten elfajzott létgondolatait hordozó világszféra, melyben az elfuserált ember-egók szaladgálnak itt össze meg vissza, hanem az Isteni Megnyilvánulásnak, Megtestesülésnek egyik rendkívül fontos, kihagyhatatlan és nélkülözhetetlen állomása, jelentőségteljes létezési formája. Nélküle és a hozzá hasonló, fizikainak nevezett világok nélkül, egész egyszerűen nem lenne teljes és tökéletes az Isten mindent léteztetni szándékozó, önkifejező manifesztálódása.
Tehát: bárhogy is kepesztetek erre meg arra, hivatkozva saját vallásos természetű ideológiáitokra, aki emberként él a földön, annak mindig marad valamicske egója, mert ez így természetes, ez így van számotokra a Nagy Könyvben megírva.
Ezoterikus: Na, én azért már hallottam olyan emberekről, például Buddháról és Jézusról, akik le tudtak mondani az egójukról. Jézus például kész volt feláldozni az életét. Azzal együtt meg csak-csak az egóját is halálra ítélte, nemde?
Tripla T: De, csakugyan. Ámde, amikor a kereszten a testi fájdalmakat élte át, ne gondold, hogy benne is a saját ember-egójának életösztöne nem támadt fel egy-egy pillanatra. Ahogy még korábban, akkor, amikor elhatározta, hogy nem fut el üldözői elől, sőt magát nekik tudatosan kiszolgáltatja, szintén átélt bizony keserves órákat, s éppen egójának halál-félelme, életösztöne és szenvedésektől való rettegése miatt. Buddha pedig csakúgy továbbra is használta - ez a jó szó! - maradék egója bizonyos részeit arra, hogy megvilágosodása után is tudjon töretlenül kommunikálni környezetével, tanítványaival. Az egót ugyanis nem kinyiffantani kell, ahogy azt nektek ma is rengeteg tan melegen ajánlgatja, hanem első lépésben elfogadni, majd használni arra, amire való, s akkor, amikor rá elengedhetetlenül szükségetek van. Azaz meg lehet tanulni azt, hogy az ember az egóját - miután kiismerte - uralni, kontrollálni és irányítani tudja. Az egónak ugyanis rengeteg pozitívuma is van..."
Tripla T az egó korlátainak lebontásáról még sok más egyebet is közölt, részletes tanácsokkal ellátva könyvbeli hallgatóságát. A terjedelmi korlátok miatt itt már csak egy kisebb szövegrészt idézek tőle.
,,...csaknem teljesen egótlanná egy ember csak akkor lehet, ha egója vágyairól, korlátairól már viszonylag könnyedén lemondani képes, azaz nem görcsös akarással és nem erőszakos önfegyelmezéssel. Ez az állapot pedig egy embernél csak annak utána következhet be, ha ő már korábbi életeiben - más énjeiben - s jelen életében is bejárt egy olyan utat, mely éppen arról szólt, hogy az összes egóvágyat, ábrándot, késztetést, ösztönzést alaposan kiélte. Vagyis éppen, hogy belemerítkezett sorozatosan és maximálisan élvezkedve a földi személyiség számára vonzó anyagi és lelki természetű, összes elérhető örömökbe. S ez az éppen, amiről már említést tettem előttetek egyszer-kétszer: az az emberi értelemben »végállapotnak« is nevezhető telítettségi szint, amit ha a földön valaki elér egyik életében, akkor lesz esélye arra, hogy egóvágyaitól megszabaduljon, s a lehető legkevésbé egóssá legyen."
(Molnár Edit kommentár):
Tripla T a tényleges világvégéről, pontosabban a Megnyilvánult Mindenség keletkezéséről és elmúlásáról is többször beszél egyszerűen és közérthetően, más-más megvilágításban. Ami témánkkal összefüggésben bennünket ebből érinthet, az egy olyan tanításrész, mely meglehetősen emlékeztet egyes, közismert keleti tanokra.
„...A jóga ugyanis valójában azért keletkezett, hogy megvilágítsa az emberek előtt azt, hogy az az egyéniség, aki kis én-fejlődésének végéhez érkezett, milyen úton-módon térhet vissza az Istenhez. Mert hogy a kis ének, vagyis bármely világ egóval rendelkező lakói az Istenhez végül is folyamatosan visszatérnek. Mármint akkor, ha az Istennek velük ez a terve. Bár ez így nagyon sematikus, igyekszem elmagyarázni a dolgot részletesebben.
Mivel a Mindenségben minden énképpel bíró létező a fejlődésváltozás illúziójában él, mert mást nem is tehet, ezért aztán lehet azt állítani, hogy eme létezőket a Megnyilvánult Isten először kibocsátja magából, pontosabban manifesztálódni engedi, majd emberi fogalmakban kifejezhetetlen idők elteltével visszaszólítja magába őket, ahogy mellesleg mindent. Na most, a manifesztálódás kezdetétől fogva ezek a létezők elkezdik megélni magukat valamilyennek, hogy aztán majd meg akarhassák élni magukat másmilyennek, sőt mindenfélének, míg odáig nem jutnak, hogy észre¬veszik: tudatuk már akkorára terebélyesedett, hogy beazonosulni képes nála hatalmasabb entitásokkal, tudatbirodalmakkal, s végül az Istennel. Nos, addig, míg ők élik, hogy ilyenek-olyanok, bármilyenek lehetnek, természetesen egymástól és az Istentől is távolságot képeznek ki magukban, s ez tudatfejlődésüknek az a szakasza, amikor forrásuktól akár egészen el is különülhetnek, s abban a tudatállapotban lebegnek, hogy ők az Istentől messzire eltárolódott, leszakadt világokban sínylődnek. Ez az a periódus, amikor bennük - mint részeiben - valójában az Isten hoz létre távolságot Önmaga Tényleges Valóságától, s általuk, rajtuk keresztül akár istennélküli, azaz egységtudat-hiányos létszférákat, sőt istentagadó és sátáninak nevezhető tapasztalatokat is teremt. Aztán, mert egyszer mindennek és mindenkinek a saját végpontjához kell elérkeznie, ezek a létezők is - azaz bennük az Isten - eljutnak ahhoz a létpontjukhoz, amikor már vágyakozni kezdenek vissza önnön gyökerükhöz, a Valóságba, az Isten-közelségbe. Ekkor támad fel bennük - ha ők még csak aprócska kis ének - saját világukból kiábrándulva, annak megismerni-valóival lassacskán telítődve az a sóvárgás, mely arra készteti őket, hogy égőjükből kiszabadulni akarjanak, annak érdekében, hogy a Teljességbe visszakérezkedhessenek. De ekkor is az Isten az, aki bennük és általuk törekszik az Ön- lényegébe való visszatérésre! Hogy végül a kör bezáruljon, s magába részeit - rondát mondok most - »visszanyelje«."
Lehetséges, hogy rövidesen (néhány évtized vagy egy-két évszázad múlva?) egy nagy világkorszak zárul le a földön. Az azonban eléggé valószínűtlen, hogy a Léteztető a közeljövőben szánná el magát arra, hogy az egész Megnyilvánult Mindenséget önmagába „visszalélegezze".
Így hát nekünk nem totális földi vagy egész univerzumunkat érintő világvégére kellene felkészülnünk, hanem arra, amiről már sok szó esett, a belső, lelki átépítkezésre, mely tudattágulással egybe- kapcsolódóan egy magasabb tudatállapotba való betérésre tesz alkalmassá bennünket. Aminek aztán természetesen külső, földifizikai síkot érintő következményei, eredményei is keletkezhetnek. Mindenesetre, ha már a tudattágulás fogalmánál tartunk, nem árt a végső célt is szemünk előtt lebegtetnünk.
Folyt.köv.
Az 1. rész itt található:
http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/05/tripla-t-tanitasai-1-resz.html
A 2. rész itt található:
http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/05/tripla-t-tanitasai-2-resz-dualitasbol.html
A 3. rész itt található:
http://mr-moto-velorex.blogspot.com/2011/06/tripla-t-tanitasai-3-resz-felelossegrol.html
TT
Tripla T érdekes, nem igazán megszokott gondolatokkal és figyelmeztetésekkel világít rá az egész egó-problematika lényegére, ahogy az az alábbi beszélgetés-részletekből kiderülhet.
