Mr. Moto küldte ezt az írást, kiteszem a főoldalra, mert úgy érzem, hogy teret kell adni a véleményeknek. Kíváncsian várom a reakciókat.
Íme Trueman cikke, amit elvileg a beleegyezésével tettem ki ide.
Eme írás már régóta kikívánkozik belőlem. Nem is csak annyira belőlem, mint inkább azokból akik valamilyen formában megélték, megtapasztalták Posta Imre -továbbiakban Posta- “munkásságát”. Nem célom őt –a szükségesnél jobban- pocskondiázni, befeketíteni. Megteszi ezt ő saját maga. Még kevésbé célom reklámot készíteni neki. Pusztán elemzésnek, visszaemlékezésnek és összegzésnek szánom ezt az írást. Nem gyűlölöm őt. A gyűlölet az egyik legveszélyesebb érzelem, ami az embert belülről szép lassan felemészti. Nem is biztatok senkit gyűlöletre – Postával ellentétben- éppen a fent említett okok miatt. Aki esetleg az írásom miatt mégis a honlapjára téved, csak olvasson bátran, de egy teljes orvosi útmutatót is mellékelhetnék hozzá a kockázatokra és a mellékhatásokra hivatkozással. Amennyiben mégis negatív reklámként csapódna le az írás és valaki a “követők” között találná magát... Nos az megérdemli!
A múlt eseményeiről, Posta Imre köpönyegének fordulatosságairól, alakváltásairól és népbutító, parasztvakító technikáiról számtalan írás látott már napvilágot, ezekről nem kívánok részletesen írni. Amolyan fórumos modortalansággal írhatnám az érdeklődőnek, hogy “olvass vissza”! Inkább a jelenleg is zajló vegetáló posta-gépezetet életben tartó lélegeztető gép egyletről és annak filozófiájáról értekeznék az eziránt érdeklődőkkel. Mert ha valamit tényként itt az elején meg lehet állapítani az az, hogy Postát már lassan két éve nem jegyzik sehol. Valahol arra az időszakra datálható hanyatlása mikor a Jobbik ellen kezdet lejárató hadjáratba, amiért nem kapott képviselő-jelölt státuszt tőlük. Imre “ébresztgető” rémálmából akkoriban ébredtek fel a legtöbben és azóta maroknyi csapata fluktuációja még a leggazabb hazai multiét is megszégyeníti. Nem túlzás azt állítani, hogy olykor napi szinten jöttek-mentek az emberek a honlapon. Azóta sokan megjósolták eltűnését, ám nem számoltak Posta hihetetlenül bejáratott módszereivel. Leszögezhetjük, hogy aki nem látogatja a honlapját az nem fog találkozni vele máshol. Ám aki arra vágyik, hogy a honlap is megszűnjön, az hiú ábrándokat kerget. Ez a saját kis szemétdombja akár örökre megmarad, ahol folytathatja a maroknyi követő és a két maroknyi alvó olvasó depresszióba süllyesztését.
Mert erről van szó, nem másról. Depresszió, kétségbeesés és kilátástalanság. Ezzel jár a “munkássága”. Amolyan hazafias köntösben rajoskodó prostituált módjára felizgat, majd otthagy. Kivéve ha fizetsz, mert akkor akár még kiemelkedő pozíciót is “érdemelhetsz” az MFNK egyletben, mint a nemzeti kormány egyik leendő közjogi főméltósága. A módszer amit alkalmaz nem új és nem egyedi. Engedjetek meg egy elvont, abszurd példát ami publikus, mindenki hallhatott róla és kicsiben is jól működik. Az USA kormányzat “szoktató” politikájának első gyöngyszeme az E.T. a Földönkívüli című Spielberg alkotás. Az első hivatalosan is inspirált és támogatott földönkívüliekkel foglalkozó film –amit ezek után sok száz követett- ami azt a célt szolgálta, hogy a köztudatba ültessék be széleskörűen a földönkívüli civilizációk fogalmát. Azok léte már ne csak egy kis csoportot foglalkoztasson, legyen hétköznapi erről beszélni és további filmeket gyártani. Azonban semmilyen bizonyosságot nem adtak ezzel az emberek kezébe. Pusztán felnyitották a szemüket és –ki tudja milyen célból- elfogadtattak velük egy lehetséges igazságot. Ami ha kiderül már nem lesz szokatlan, ha nem derül ki, akkor viszont továbbra is megállja a helyét a szórakoztató iparban. Ami a legsajnálatosabb, hogy az ezek után következő információ-áradat megértéséhez sem adott semmiféle támpontot vagy segítséget a közönségnek. Ettől vált igazán veszélyessé ez a kultusz, amit azóta ismét lesüllyesztettek pár elvont csoport szabadidős foglalkozásainak szintjére. Posta módszere hasonló. Beszél neked vélt vagy valós problémákról. Mutat neked és felépít benned egy ellenség-képet. Nem kell a részletek komplexitásától tartanod, kollektíven fogsz gyűlölni mindenkit aki nem ért vele egyet. Zsidókat, cigányokat, buzikat, mindenkit. Attól szép az ő műfaja, hogy az említett ellenség-kategóriák bármelyikébe, bárki, bármikor bekerülhet, ezek bárkire ráilleszthetőek. Így kimeríthetetlen tárát kapod kézbe az ellenségeknek. Bármelyik anarchista csoport szívesen importálná Postát, ellenség-kép építés tekintetében. Beszél valós problémákról is, melyeket minden oldalról körbe jár. Így bármi is történjék, ő később verheti a mellét: “Én megmondtam!”. Elemzi a honi és a külpolitikát, ami önmagában ártalmatlan. Azonban minden víziója komor képpel zárul. Igyekszik minden alkalommal erősíteni benned egy apokaliptikus világképet, ahol háború, éhínség és hullák tömege tárul elénk és esetenként térdig gázolunk a zsidók és bérenceik vérében. Egy újonc pszichiáter is rögtön kiköhögné hogy hajnali gyerekről van szó. Saját nyomorult életének kívánatos megoldásait éli ki elkerülhetetlen jövőként vázolva. Az olvasók egy idő után magukévá teszik ezt a destruktív világképet. A hétköznapi gondolkodásuk ezen dolgok körül fog forogni. Később már ezekre fog épülni! A fanatikusabbak emberi kapcsolatokat rombolnak szét eszméikhez ragaszkodásuk által. Szépen lassan az oldal eszmeiségéhez hűen nem lesznek képesek majd építő jellegű vitákra. A honlapon ugyanis semmilyen ellenvéleményt nem tűrnek, a büntetés azonnali kizárás. Így az egyszerű olvasótól is idegenek lesznek azok a tulajdonságok amelyek egy vitához, megértéshez, empátiához, érveléshez kellenek. A saját kudarcaik ahelyett, hogy erősítenék őket a további próbálkozásokhoz, feladáshoz, beletörődéshez, egyre erősödő gyűlölethez vezetnek. Hiszen előre le vannak gyártva a bűnösök, a felelősök életünk hibáiért és Posta folyton ott lebegteti a fejünk felett a nagy “VALAMIT” ami majd meg fog történni és katartikus élményként véget fog vetni megpróbáltatásainknak és semmit nem kell majd ezek után tennünk magunkért, az élet csak elénk dob majd mindent, mert nem lesz se zsidó, se cigány aki ebben megakadályozzon minket. Persze belőlünk is kerül majd ki sok áldozat, főleg a hülyékből, a tudatlan birkákból és lesz sok vér, meg májdarabok mindenfelé. Eddig tömören a Posta vízió, ám konkrétumok nélkül. Se hely, se idő, se a konkrét módja nincs megadva a változásnak. Vannak ugyan feltételezett időpontok, láttunk már egy lapátnyit. 2009 tavasza, ősze, 2010 tavasza, nyara, ősze. Persze nagy hallgatás észlelhető az elmaradt világégések után. Szóhoz sem jut senki annyira örül, hogy él. Főleg Posta, akinek érv-ellenérv rendszere annyira fejlett, hogy rögtön lekezelné a vádakat azzal, hogy ezek csak feltevések. Azaz esély van rá, hogy megtörténik majd VALAMI. De lehet, hogy nem! Ha megtörténik, Ő szólt. Ha nem, akkor pedig: De nagyon nagy esély volt rá! Aki jósol az nem *@szik, tartja a mondás. De addig is fektessünk be a nemzetmentő egyletbe akik országos és világ szinten(Sic!) végzik tevékenységüket! Annyira aranyos, nem!? Aki nem ért egyet Postával, esetleg más véleményt fogalmaz meg, stílustól függetlenül, az “ügynök”. Na nem bibliát vagy fundamentát áruló, hanem zsidó ügynök! Oly nagy hévvel és magabiztossággal osztogatja ezeket a jelzőket Posta, hogy azok a zsidók is megirigyelhetnék módszereit akik antiszemitáznak boldog-boldogtalant aki nem fekszik az akaratuknak! A vélt ellenségtől sem rest trükköket csenni a vára védelme érdekében. Mindez a sok ellentmondás és cselekvésnek színlelt egy helyben toporgás kiheréli az olvasók idegeit. Folyamatosan elhúzódó félelemben, készültségben és kétségbeesésben tartja őket. Ami a legfontosabb, hogy energiát emészt fel tőlük amit nem tudnak hétköznapjaik küzdelmeire fordítani! Ez a cél és nem más. Féligazságokkal vakítva egyedül hagyni az embereket, hogy szépen belülről rombolják le magukat a kiváltott érzelmek által. Ez a nagy Posta Imre remekmű. Az új szocalista-liberális találmány a nemzeti oldal felszámolására. A több frontos harc eme alternativ útja kilökődött a nemzeti oldal vérző testéből, de a rákos szövet még mindig lüktet és bár keveseket, de tovább nyomorít. Posta mossa kezeit, ő csak egy szónok, meg különben is a gyengék hulljanak, ahogy ő vallja. De nézzük meg alaposabban kik is ezek a már említett “gyengék”?
Sok hipotézis látott már napvilágot arról, hogy kik hajlamosak a szélsőséges nézetek befogadására, kikből válnak jó eséllyel antiszemiták és egyáltalán mindenféle másság gyűlölői. Ami már csak azért is elutasítandó, mert a nemzeti oldal édes többsége egyáltalán nem “gyűlöl”. A holokauszt-vallás azonban süti mindenkire a billogot aki másként gondolkodik fajtalan, térhódító pusztításukról. A Jobbik kapcsán olvashattunk korábban különféle proli-elméleteket, miszerint a támogatói bázisuk az elesett, kisemmizett, gyenge, pozíció nélküli, tanulatlan munkás-tömegek közül kerül ki. Mennyire hízlaló ezt olvasni egy fidesz-birkának, ugye? Mennyivel jobb ezt hinni, mint a valódi arcot láttatni!? A kizsákmányolást megelégelő, magáért, a jövőjéért, hazájáért felelősséggel gondolkodó és tenni akaró, nemzetét féltő és a rabszolgasorra nemet mondó egyre növekvő tömegek helyett egyszerűen leprolizni valakit jobban mutat a média hasábjain. Azonban a hazafiasság is veszélyes használati útmutató nélkül. Társadalmunk úgy látszik egyszerűen nem érett meg széles körben az önállóságra. Mintha genetikai szinten belénk lenne kódolva a valakit követés szükségessége. Múltunkra visszatekintve ez teljességgel érthető. A széles körben terjedő hazafias, nemzeti érzelmű gondolatok kontrollálatlanul nagyon veszélyesek, ennek számtalan példáját láthattuk már. A valódi szélsőségesség nem ugyanaz mint a radikalizmus. A valódi szélsőségesség egy potenciális bomba, ami megnyomorítja az embert és a körülötte élőket. Nem a Jobbik a szélsőséges, pusztán a nemzeti oldal egy elenyésző része. Akik nem képesek átlátni a helyzetet és a megoldásokat és hajlamosak felülni az uszítóknak. Belőlük kerülnek azután ki azok a megvezetett emberek akiket a nemzeti oldal árulóként vagy nem kívánatos személyként lök ki magából. Többnyire buta és/vagy türelmetlen emberek, esetleg valami súlyos hibát követtek el a sémától eltérő rossz gondolkodásuk által. Ám a valahová tartozni akarásuk kicsit sem csökkent, így csapódott egy részük a Posta-féle társasághoz, ahol tart karokkal fogadták. Kevésbé az eszmeiségük miatt, inkább a csoport duzzasztás volt a motiváció. Bár Postának erre is van már elmélete. Neki csak pár okos és cselekvő ember kell ezer birka helyett. Talányos magyarázat ez a népszerűtlenségre, ám mikor oda kerül a sor, hogy blue-ray lejátszót kellene venni, akkor jól jönne a birkák tömege, hogy adakozzon a szent célhoz, azaz Magyarország megmentéséhez, amit ő a pár okos és cselekvő emberrel végez. A cselekvés hiányát sem lehet számon kérni rajta, hiszen ő csak ír és ébreszt. Heti pár cikket beollóz és költ hozzá, ő már megtette a magáét. Az előadások számának drasztikus csökkenése és a megjelentek megtizedelése sem az ő hibája. Erre vonatkozó magyarázatait nem ismerem. Visszakanyarodva a követők lélektanához, bárki aki anyagilag nem függ tőle közvetlenül, csak ideig-óráig képes játszani azt a türelem játékot amit Posta művel. A potenciálisan szélsőséges érzelmeket befogadó emberek egy csoportjáról beszélünk, akik tényleg képesek elfogadni azokat a hajmeresztő ötleteket amiket Posta vázol. Aki feladta már vagy aki lusta tenni, mert kényelmesebb másokat okolni. Esetleg aki már annyira kétségbeesett, hogy szeretne egy kard csapásra véget vetni mindennek. Belőlük kerül ki a tábor, ami kemény magját tekintve 3-5 fő, külső héját nézve 10-15 fő. Tagsága folyamatosan változó, hiszen nem bírják sokáig azt a mérhetetlen belső feszültséget ami a fentebb leírt élmények által kialakul bennük. A kezdeti fázis a rajongó, amikor újonnan szerzett tudásának örömében lelkesen vesz részt az oldal fórumának életében. Ám idővel hiányolni fogja az előre mutató tevékenységet és folyton csak a harc szükségességét fontolgatja. Ezek után jön az utolsó fázis, a nagy játszma. Ki, meddig bírja? Ki, mennyire türelmes? Ki, mikor ébred rá arra, hogy meg lett vezetve és Posta által nem fog semmi történni? Kit, mikor döntenek be azok a destruktív érzelmek amikkel az oldal olvasásával gazdagodott? A bedőlés pillanatában az illető elveszíti minden rangját és kiváltságát a falkában és erőszakkal távozik, törlik, tiltják a felhasználói profilját. Bekerül a tehetséges, de értetlen kategóriába, akiért persze kár. Innen sorsuk bizonytalan, felépülésükre esély van, az életük megtört ugyan de csak kis ívben. Ha jó irányba indultak ébredésük után visszatérhetnek a valós hétköznapokhoz, ami keserű ugyan, hisz nincs vér és harc meg tömeggyilkolás, az indulatokat máshogyan kell ezek után levezetni, de legalább felismerésre kerülhet, hogy az életünk alakulásáért elsősorban mi magunk vagyunk a felelősek és nincs kis király vagy kapitány vagy MFNK aki majd értünk gyilkol és akkor majd jobb lesz. Harc lesz, az életünkkel, hogy jobbá tegyük, de arra ott van az igazi harcmező. A sárga csekkek fullasztó tömege, a munkaerőpiac és a folyamatos képzés kihívásai. Gyermekeink felelős nevelése és jövőjük biztosítása. Távoltartása a szélsőségektől és a megalomániás népbutítóktól.
Posta kapja bárhonnan is a támogatást létéhez, megtartja a szükséges alamizsnáért folyamodó látszatot. Ez érthető az ő szempontjából. Azonban egy dolgot ne felejtsünk el. Léte kizárólag az olvasóitól függ. Biztosan akad majd mindig valaki szegény párja, akinek végig kell járni a fentebb leírt poklok bugyrait, de igyekezzünk felvilágosítani mindenkit akit érinthet a vezeklés, hogy kerülje el amennyiben van rá igénye. Ugyanis újonnan szerzett tudása Posta honlapján nem egyedi és nem feltétlenül hiteles, de főleg nem szükséges a polgárháborús, uszító, kollektív gyűlöletre sarkalló érzelmeket magáénak tudnia. Igaz ez minden a nemzeti oldalon eltévedt embertársunkra, akit elragadtak szélsőséges gondolatok. Legtöbbször elég lehet egy segítő kéz nyújtása, egy pár órányi figyelmes hallgatás a másikhoz. Minden valódi szélsőséges gondolkodásmód váltás valójában segítségkérés és figyelemfelhívó kiáltás mely jelzi, hogy emberünk életében baj van.
A nemzeti érzelmek és gondolkodás mentes minden gyűlölettől vagy szélsőségtől. Azonban nem szegény elhivatottságból, hideg fejűségből, forró szívből és tettrekészségből. Építő, magát képző, embertársait segítő és elfogadó emberekről van szó. Akik rácsapnak az asztalra ha kell, de csak ha kell és ahogyan kell.
Trueman
